Elnézést, csak meleg van…

A hőség önmagában nehezen tolerálható. Míg a hideg ellen jó kis téli bundát növesztenek az ebek, addig a nyári hónapokban csak egy bizonyos szintig tudnak levedleni, utána pedig marad a lihegés, és az utcák árnyékos felei.

Lili önmagától kiválasztja a legárnyasabb útvonalat, régóta nem kell figyelnem, hogy honnan süt a nap. Ám vannak szituációk, amikor egész egyszerűen nincs menekvés a forrón simogató sugarak elől. A vakvezető hám önmagában melegíti hű társamat, de nem ez a legfőbb, vagy épp "főlőbb" probléma.

A beton a legnagyobb ellenségünk!

Érdemes egy meleg napon kezünkkel megérinteni városunk burkolatát… Forróságot fogunk tapintani, nem is akármilyet: húsba égetően kellemetlent. Mi könnyedén vagyunk, elengedjük a flasztert, leporoljuk a kezünket, s már megyünk is tovább, az élményt elfelejtve. De a kutyák, köztük Lili is bizony szenvednek. A mancsukat teljes erővel égeti az aszfalt. Így nem elég, hogy felülről is éri őket a nap, alulról is csak meleget kapnak. A lihegés ilyenkor ezerrel pörög, ahogy csahosunk hűteni akarja magát.

Emiatt van az, hogy sohasem állok le trécselni, ha lábunk alatt betont érzek. Csöröghet a telefon, leszólíthatnak – kedvesen intek, aztán szedem a lábam tovább. Ha a közelben rendelkezésünkre áll némi füves placc, akkor Lilit odaengedem, de amennyiben a beton dzsungel szívében poroszkálunk nem kötünk ki, egy percre sem…. Ez a leg-„mancsbarátabb” technika, amit egy jó gazda tehet, s talán e cikk elolvasása után, a barátkozó emberek sem sértődnek meg.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!