Gazdi és a szeretet-roham – nem esel túlzásba?

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Az emberek (fajuk pszichológiájának megfelelően) hajlamosak túlzott testi közelségbe kerülni kedvencükkel - szeretetük kifejezéseképp. Vannak kutyusok, akik ezt határozottan kedvelik, sőt igénylik, ők bújósak, puszilkodósak. Számos kollégájuk viszont csak jófejségből, az emberrel szembeni nagyvonalúságuk megcsillantásaképp hagyja kibontakozni kétlábú társát. A kutya persze magában a szabadulás pillanatát várja. Kisvártatva tolatni kezd, jól megrázza magát, majd kereket old. Testének megrázásával tulajdonképpen lerázza magáról a rárakódott feszültséget.

No de miért kelt ölelésünk feszültséget imádott kutyánkban? Mert számukra nem természetes viselkedési elem az ölelkezés. És mint ilyen, nincs indíttatásuk részt venni benne. Ők saját maguktól nem pattannak két lábra, hogy egymás nyakába boruljanak. Ha bizonyos internetes videókban mégis ilyet látunk, biztosak lehetünk benne, az tanult viselkedési elem, amit valószínűleg egy pozitív megerősítéses technikával alakított ki bennük az ember. Ők tehát ilyenkor az esetek többségében egy trükköt mutatnak be. A kutyák ölelés helyett alkalmazzák például a szoros odabújást, odadőlést a gazdihoz. Ők így fejezik ki szeretetüket. Ismerős, ugye? Filmezéshez készülődve szőrös kis csomagunk befészkeli magát lábunkhoz vagy betornássza magát a takaró alá esténként, hogy meleget fújtatva, elégedetten szuszogva préselődjön derekunkhoz kiflit formálva elalváskor.

A kutyák számára ugyanolyan elemi testbeszéd-jel a 1. távolság szabályozása, 2. a terület birtokbavétele, 3. a pozicionálás, mint egy mezei farok-tartás vagy fültartás. Nézzünk egy példát. A távolság szabályozása: a kutyák találkozásánál megfigyelhető, nem minden kutya megy oda minden fajtársához. Vannak, akik szabályozzák a távolságot, kezdeményeznek fajtársuk személyes terébe belépve és vannak, akik elviselik a velük szemben kezdeményezett távolság-csökkentést. A kutyák napi szinten szabályozzák távolságukat az emberrel szemben is. Hol szívesen veszik annak közeledését, hol nem. Jelesül nem szaladnak oda idegenekhez az utcán, bármennyire kedvesen invitálják őket. Ugyanilyen távolság-szabályozás, ha a gazdi lelkes hívására a füle botját sem mozdítja a kutya egy simiért, mi több, kifejezetten elhúzódik. Ekkor érdemes (lenne) tiszteletben tartani állati társunk kívánságát: ő most magányra vágyik vagy legalábbis nem szeretne személyes terébe engedni senkit sem, kerüli a fizikai érintkezést. Amennyiben a gazdi erőszakos és csak saját örömét tartja szem előtt (milyen jó odabújni NEKEM a kutyámhoz, így ÉN nem érzem magam egyedül), ne csodálkozzon, ha kutyája inkább kitér előle. Mi sem vesszük szívesen, ha ránk erőltetik az érintést, amire nem vágyunk! Valahol itt kezdődik a másik lény tisztelete… A kutya nem arra hivatott, hogy érzelmeivel, irántunk érzett szeretetével „kiszolgáljon” minket. A kutya nem robot.

Sokszor látni tréningeken gazdikat, akik akkor éreznek teljesítettnek egy-egy feladatot, ha dicséretképp megsimogatják kutyájuk fejét. Mindenáron… Szegény pára hiába igyekszik kétségbeesetten szabotálni e tervüket… Egyes gazdik sajnos megfeledkeznek róla, a kutyus érzéseiben, társaság utáni vagy épp egyedüllét iránti igényében hozzánk hasonlóan szuverén lény. Aki lehet front-érzékeny, lehet rossz napja, lehet kedvetlen, idősödhet, betegség ütheti fel a fejét szervezetében, ezek függvényében pedig változhatnak szociális viselkedési mintái is. Nem beszélve arról, köztünk is vannak ölelkezős típusok és vannak az érzéseiket zsigerből rejtő személyek. Miért lenne ez másképp a kutyáknál?

Ám ha kutyánk a hátsóját rezegtetve alig várja, hogy birtokba vehesse területünk, felhuppanjon mellénk az ágyra vagy centiről centire közelebb kúszva a kanapéhoz buzgón csóvál, biztosra vehetjük, nem lesz ellenére egy kis vakargatás, esetleg ölelés.