Ha rossz a kutya, a gazda a hibás? Tényleg így van ez?

 

„Nincsen rossz kutya, csak rossz gazdi” - ugye mindnyájan hallottuk már ezt a mondást? Egy holland tanulmány szerint van benne némi igazság, legalábbis ami azokat az ebeket illeti, akikről váltig állítják gazdáik, hogy „rettenetesen rosszak”.

 

A kutatást az utrechti egyetem állatorvosi karán végezték, méghozzá olyan négylábú résztvevőkkel, akiknél a szélsőséges agresszió jelent meg viselkedési problémaként. Ide sorolták azokat, akik bizonyíthatóan haraptak már meg embert vagy más állatot, súlyos sérülést okozva, következésképp a hatóságok veszélyesnek nyilvánították ki ezeket a kutyákat, és elkobozták őket tulajdonosuktól.

 

 

 

 

Összesen 374 kutya vett részt a kutatásban: 159 ebet 2008 és 2010 között foglaltak le, míg a második csoportnál (215 eb) 2020 és 2022 között terelődött hivatalos útra a dolog. A holland kutatást megelőzően a legtöbb tanulmány a kutyafajták szemszögéből vizsgálta az agresszív viselkedést.

 

Azt, hogy mennyire befolyásolja a fajta a probléma megjelenését, az utrechti tudósok is alátámasztották: az extrém agresszivitást mutató kutyák 58 százaléka az úgynevezett „pitbull type”, vagyis pitbull típusú kutya, illetve keverék volt. Ugyanakkor egyedi nézőpontból tekintettek a témára: arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen hatással van a gazda személyisége a kutya viselkedésére, ezen belül is az agresszív mintázatra.

 

 

 

 

Milyen viselkedés jellemző az agresszív kutyák gazdáira?

 

Kényes kérdés, és ezen a ponton sokan felkaphatják a fejüket, éppen ezért szeretnénk megjegyezni, hogy az utrechti egyetem tanulmányáról szóló cikk fordítását olvashatják, mellőzve mindenféle személyeskedést. Íme az eredmények:
 

• az ellenséges viselkedést mutató kutyák gazdáinak 61%-a férfi volt
   
• a vizsgált kutyák nagy része már korábban is mutatott szélsőségesen agresszív viselkedést: 64% esetében egynél több alkalommal jelentették a hatóságoknak a harapással járó incidenst, míg 22%-uk már négy vagy még ennél is több esetben okozott súlyos sérülést másoknak
   
• az áldozatok eloszlása korcsoportok szerint: 51% felnőtt, 13% gyermek, 30% másik kutya, 6% másik állat (macskák, juhok, lovak).

 

 

 

A gazdik jelleméről is érdekes gondolatok merülhetnek fel az emberben, ha pusztán azt nézzük, hogyan reagáltak a kutyájuk által ejtett harapást követően:
 

• legtöbbjük (63%) semmilyen segítséget nem ajánlott fel a harapást elszenvedő félnek, például meg sem próbálták leállítani saját kutyájukat támadás közben,
   
• mi több, az agresszív kutyák gazdáinak 20%-a saját maga is agresszívan viselkedett az áldozatok irányában: fenyegetően lépett fel vagy megpróbálta megfélemlíteni az áldozatot,
   
• az agresszív kutyák gazdái minimális empátiát, de leginkább szemernyi együttérzést sem mutattak azok felé, akiket kutyájuk megharapott – 13% tagadta a helyzet komolyságát annak ellenére, hogy a harapások súlyosságát később elegendőnek ítélték ahhoz a hatóságok, hogy lefoglalják a kutyát,
   
• a gazdák 9%-a pedig az áldozatot hibáztatta.

 

Mindössze 14% volt azon gazdák aránya, akiknek a viselkedését a „kooperatív” jelzővel lehetett illetni, vagyis a harapást követően hajlandóak voltak együttműködni az áldozattal a helyzet megoldása érdekében.

 

 

 

 

Most akkor tényleg igaz, hogy a rossz kutyáknak rossz gazdáik vannak?

 

A hollandiai kutatás során rengeteg információ gyűjtöttek össze az agresszív kutyák gazdáiról: 30 különböző tesztet kellett elvégezniük, melyben személyiségüket és viselkedésüket mérték fel, továbbá állattartással kapcsolatos tényezőket is figyelembe vettek. Mindennek eredményeként számtalan elemzés született, melyeket lehetetlen megvitatni egy rövid cikkben, ugyanakkor a fő irányvonalakat könnyen ki lehet szűrni a tanulmányból.

 

A kutatók globális kategóriákba csoportosították elemzéseiket, melyekből kettő kategória különös jelentőséggel bír:
 

• a tulajdonos részéről mutatott antiszociális viselkedés,
   
• valamint az állatokkal való bánásmód (vagy az, ahogy saját kutyájukkal bántak).

 

 

 

A kutatók által feljegyzett antiszociális viselkedések közé alábbiak tartoztak:
 

• kábítószerrel való visszaélés
• a gazdák nyilvános helyeken kiabáltak másokkal, vagy megfélemlítettek embereket
• bűncselekmények elkövetése
• zavargás vagy csendháborítása elkövetése
• családon belüli erőszak
• gyermekbántalmazás és elhanyagolás
• a kutya fegyverként történő használata mások megrémítésére, elriasztására.

 

Kiderült, hogy a gazdák 29%-ánál a fent felsoroltak közül kettő vagy kettőnél több probléma is fennállt, vagyis beleillettek az antiszociális viselkedést mutatók csoportjába.

 

 

 

 

Az állatokkal való bánásmód kategória megannyi negatív tényezőt foglalt magában, úgymint:
 

• állatbántalmazás
• arra kényszerítették a kutyák, hogy elszigetelten éljen
• vagy ennek az ellenkezője, bármit megengedtek neki: szabadon mozoghatott, megszökhetett, felügyelet nélkül kóborolhatott.

Ebben a mintában a gazdák 22%-ánál jegyeztek fel kettő vagy kettőnél több olyan viselkedést, melynek értelmében az állattal történő rossz bánásmód helyzete állt fent.

 

 

 

Tényleg egyre rosszabbak lesznek a kutyatulajdonosok?

 

Mivel a lefoglalt kutyákból álló két minta között legalább 10 év telt el, a kutatók arról is kaphattak információt, hogy az agresszív gazdák jellemvonásaiban szisztematikus változások következtek-e be az idők során. Azt találták, hogy az idő múlásával három tényező esetében volt jelentős változás, sajnálatos módon, nem a jó irányba... A legfrissebb adatok ugyanis rámutattak arra, hogy az agresszív viselkedésért elkobzott kutyák gazdái között egyre nagyobb számban volt gyanítható vagy bizonyítható a kábítószerrel való visszaélés.

 

 

 

 

A frissebb mintában nagyobb arányban fordultak elő olyan feljegyzések, miszerint az agresszív kutya gazdája kiabált a lakókörnyezetében élő emberekkel vagy megfélemlítette őket. Ehhez jön még hozzá, hogy a két vizsgálat között eltelt évtizedben úgy tűnik, a kutyák által elkövetett harapásos incidensek száma is megnőtt. Bizonyítékul szolgál erre, hogy emelkedést mutat azon esetek száma, ahol a hatóságok igyekeztek arra kötelezni egyes gazdákat, hogy gyakoroljanak nagyobb kontrollt a kutyájuk felett, például tartsák rövid pórázon vagy tegyenek rá szájkosarat nyilvános helyeken.

 

Mondanunk sem kell, hogy a biztonságra vonatkozó szabályokat már a kritikus incidensek előtt is megpróbálták bevezetni. Tisztán látszik az is, hogy ezeket az ellenőrző intézkedéseket figyelmen kívül hagyták a szóban forgó kutyatulajdonosok, amikor bekövetkezett az a sajnálatos esemény, melynek eredményeként a kutya elkobzásra került agresszív viselkedése miatt.

 

A holland tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a „rossz kutyák” szerencsétlenségükre „rossz gazdával” lettek megáldva, zárásul pedig így fogalmaznak: „a lefoglalt kutyák gazdáinak bizonyos hányada sajnos aligha lesz hajlandó és/vagy képes a társadalom biztonságát garantálni”.

 

 

---

 

Írásunk a Psychology Today magazin cikke alapján készült.

Szerző: Stanley Coren, kanadai kutató, kutyaszakértő, a pszichológia professzora