Hallásproblémák kutyáknál - 10 tipp a nyugodt mindennapokhoz

A hallásproblémák leggyakoribb formája az időskori hallásvesztés. A kutyák java-része megtapasztalja ezt az évek múlásával, általában életük harmadik harmadától kezdődően. A folyamat kezdetén a közepestől magas frekvenciáig terjedő hangok észlelése csökken, előrehaladtával azonban a hangok teljes skáláját magában foglalhatja.

Gyakran nem is vesszük észre, hogy kedvencünk kevésbé hallja a hangokat, míg teljesen el nem veszíti hallását. Érzelmileg megterhelő lehet megtapasztalni, ahogy kedvencünk egyre kevésbé figyel ránk, nem reagál hangunkra. Tévesen vélhetjük viselkedési problémának, engedetlenségnek, amelyre szelektív hallásként utalunk. Szomorúnak, frusztráltnak és bizonytalannak is érezhetjük magunkat, ami teljesen normális eleinte, de kutyánk és kapcsolatunk érdekében is túl kell jutnunk e kezdeti szakaszon, hiszen megannyi ötlettel pozitív változást érhetünk el hallásvesztése ellenére is.

1. Állatorvosi vizsgálat

Bizonyosodjunk meg afelől, hogy mi okozza a hallásvesztést. A fülcsatornát érintő betegségek, például szövetburjánzás, idegentest, vagy bakteriális, élesztős, gombás fertőzés okozta gyulladás is súlyos halláskárosodást okozhat; részlegestől a teljesig. A fülbetegség kezelésével legalább elfogadható szintre visszahozható a hallás, típusától és a terápiától, a gazdi odaadásától függően akár teljesen meg is gyógyítható. Ha időskori hallásvesztéssel állunk szemben, a folyamat megállítása sajnos nem lehetséges, meg kell tanulnunk együtt élni vele.

2. Kézjelek tanítása

Az időskorban várható hallásromlás miatt már idejekorán, tehát a kutya fiatalkorában, érdemes az alapengedelmesség tanítása során bevezetni a kézjeleket. Bármennyire ügyesen is végrehajtja, amit szavak útján kérünk tőle (ül, fekszik, marad, gyere, hozd, stb.), hallása csökkenésével egyre kevésbé fog tudni reagálni hangunkra, a stabilan begyakorolt kézjelek segítségével azonban könnyebben kommunikálhatunk vele, míg látása el nem kezd romlani.

A kommunikációnak e formája a kutya számára is nagyobb biztonságérzetet teremt, érdekes megfigyelni, ahogy hallása elvesztésével egyre inkább látására és szaglására támaszkodik, jobban keresi a szemkontaktust a gazdival, odafordul, hogy lássa őt, szemeivel keresi a biztatást, támogatást.

A testbeszéd a kutyakommunikáció természetes része, rendszerint hamar elsajátítják a kézjelek, gesztusok jelentését, még arckifejezésünket is felismerik. Függetlenül attól, hogy kedvencünk kölyök- vagy felnőttkorában került hozzánk, érdemes ellátogatni kutyaiskolai képzésre, ha erre nincs mód, otthon gyakorolni vele az alapvető parancsszavakat, melyekhez kézjelet párosítunk. Mindig ugyanazt a jelet használjuk, ne zavarjuk össze. Eljöhet még a nap, amikor hálásak leszünk a befektetett időért – idős korban a kézjelek használata jelentősen megkönnyítheti a mindennapokat.

A szellemileg fittebb idős kutya is képes új trükköket tanulni. Kíváncsisága, a gazdival való kapcsolatteremtés lehetősége – és persze a finom jutalomfalatok – neki is örömet okoz, élvezi a figyelmet, a közös tevékenységet, játékot. Célszerű gyakorolni a már ismert kézjeleket, ha pedig idősebb korában vettük magunkhoz, és hallása is akadozik, kis ügyeséggel megtaníthatjuk neki a szükséges jeleket.

Tipp a tanításhoz: Ha a kutyánk részben még hall, adjuk hozzá a kézjeleket a vezényszavakhoz, melyeket már jól ismer: mutassuk a kézjelet, mielőtt kimondjuk a szót. Kellő gyakorlás után a kutya megtanul reagálni egyedül a kézjelekre. Az új jelek megtanításához egyszerűen tanítsuk meg a kézjelet a kezdetektől. Ha jelölőt használunk az új viselkedések rögzítésére, pl. klikker vagy szó (azaz, úgy), helyettesítenünk kell majd egy nem hallható jelölővel, pl. gesztus, pl. feltartott hüvelykujj. A kutya-jelnyelv elsajátításához használhatjuk az alábbi rendszert:

3. Figyelemfelkeltés, avagy a nem hagyományos jelek használata

Néha trükkös feladatnak bizonyul, hogy hallásproblémás kutyánk figyelmét magunkra vonjuk, hiszen csak akkor tud reagálni a kézjelekre, amikor lát minket. Hogyan vegyük rá, hogy ránk nézzen? Dobbanhatunk lábunkkal, hogy rezgést keltsünk a talajban. Meglengethetjük kezünket a pofija előtt, és megtaníthatjuk neki, hogy egy gyengéd érintés a hátán vagy a nyakán annak a jele, hogy forduljon felénk.

Vibrációt keltő cselekvéssel is próbálkozhatunk (tapsolás, dobogás a talajon, csörgő-zörgő tárgyak összeütése), de a rezgés funkcióval ellátott nyakörv is hasznos lehet. Nem összekeverendő az elektromos nyakörvvel! A rezgő nyakörv gombnyomásra enyhe vibrálást bocsát ki, melyet a kutya bőrén érez, és megfelelő képzéssel megtanulja, hogyha ezt érzékeli, nézzen ránk vagy jöjjön oda hozzánk.

Érdemes megtanítani a biztonsághoz kötődő viselkedések kézjelét is (gyere, ide, hozzám), hogy akkor is kontroll alatt tarthassuk, ha nem hall minket. A kézjellel történő behívás viszont kihívást jelenthet, ha kutyánk figyelmét leköti valami, és nem néz ránk. Ilyenkor segíthet a síp használata – kellően hangos és nagyobb távra elér – magas hangja a hallásvesztés bizonyos mértékéig még eljuthat a kutyához. Tanítsuk meg neki, hogy a sípszó azt jelenti, jöjjön oda hozzánk: kezdhetjük otthon, a síp enyhe megfújásával, és bőséges jutalmazással, ha kedvencünk mellettünk terem.

Fontos, hogy a tanítás során ne ijesszük meg az erősebb hanggal – a sípban az a jó, hogy éppen annyira lesz hangos, amennyire belefújunk, így a kutya és közöttünk lévő távolsághoz mérten adhatunk ki vele hangot. Sétákon is gyakorolhatunk vele, tapasztaljuk ki, milyen távolságból működik, mikor kezdjük el behívni a kutyát, hogy még biztosan meghallja és reagáljon a jelre.

Tapasztaljuk ki, mi működik a kutyánk számára, dolgozzunk pozitív megerősítéssel (jutalomfalat, simogatás, pocakvakargatás, játék), hogy neki is kellemes élmény legyen a tanulás. Ily módon elérhetjük nála, hogy örömmel reagáljon az újonnan elsajátított jelekre ahelyett, hogy megijedne azoktól.

4. Az érintés varázsa ijedtség helyett

Bár a hallásproblémás kutya érzékelheti a vibrálást és szaglásával, látásával a környezetet, könnyebben megijedhet, ha hirtelen közelítenek hozzá vagy váratlanul megérintik, különösen, ha álmában zavarják meg. Megközelíthetjük a kutyát nehezebb léptekkel, hogy a rezgés figyelmeztesse jelenlétünkre; érzékeny, ijedős kutyáknál ezt inkább mellőzzük, akkor közelítsük és érintsük meg, ha a látóterében vagyunk. A váratlan érintéshez is hozzá lehet szoktatni, például jutalomfalatot adunk neki, amint megérintjük a vállát.

Ha alvásból kell felébreszteni, gyengéden érintsük meg, ideális a váll területe, lehetőleg mindig ugyanazon a helyen. Kezünket odatehetjük orra elé, hogy szagunk felkeltse, ha nagyon mélyen alszik, odacsempészhetjük kedvenc jutalomfalatját.

Ha látogatók, vendégek érkeznek a házhoz, emlékeztessük őket arra, hogy alvás közben ne zavarják a kutyát, ne simogassák meg akkor, ha nem számít rá. Ezek az egyszerű taktikák megelőzhetik, hogy megijedjen és esetleg védekezően lépjen fel.

5. Növeljük éberségünket

Ez egyaránt érvényes otthonunkban és a külvilágban is. Éjszakára égve hagyhatunk egy kisebb lámpát, hogyha felriad álmából, lássa, hol is van, tudja, hogy mellette vagyunk. Alap a biztonságosan körbekerített kert, ahonnan nem tud kiszökni a kutya, de a kapu nyitásakor, autóval ki-beálláskor is érdemes megfogni a kutyát, ha nem hallja, vagy már nem is látja a mozgást. 

Beszéljünk kutyánk hallásproblémájáról családtagjainkkal, látogatóinkkal és mindazokkal, akikkel ő is kapcsolatba kerül. Állatorvosunk számára nem lesz ismeretlen, de ha új helyre kell vinnünk (pl. költözés miatt vagy ügyeletre), ne felejtsük el megemlíteni. Ugyanígy járjunk el a kutyakozmetikában, vagy ha kutyaszitterre, kutyasétáltatóra, panzióra bízzuk felügyeletét.

Attól, hogy nem hall, még ugyanúgy beszélhetünk hozzá, mint megszoktuk, a testnyelvtől és a testünkből érkező rezgésektől biztonságban érezheti magát.

6. Biztonság a sétákon is

Egy hallásproblémás kutya mellett a séták is nagyobb odafigyelést igényelnek. Ha forgalmas vagy ismeretlen helyen járunk, a póráz használata kötelező! Nemcsak a járművek, de a futók, biciklisek, gördeszkázók váratlan felbukkanása is meglepheti, ha nem hallja őket, ami balesetveszélyes helyzetet teremthet; póráz nélkül világgá szaladhat, ha pánikra hajlamos. Szükség esetén tereljük másik irányba, válasszunk másik útvonalat.

Olyan helyen engedjük csak el szabadon, ahol mindig szemmel tudjuk tartani, például zárt kutyafuttatóban. A mozgástér növelésére használhatunk rugalmas vagy hosszú (5-10 m) pórázt. Ha állapota miatt terhére van a közösség, limitálhatjuk a társas érintkezést kutyapajtásaira.

7. Illatfelhő, avagy az élet színes-szagos oldala

A kutyák elsődlegesen szaglásukra támaszkodnak a mindennapokban. Új helyzetekben az első benyomások a látáson keresztül érkeznek, de az orruk és agyuk tölti ki a hiányzó részleteket az információfeldolgozás során. A szaglás stimulációja befolyásolja a kutya viselkedését, vagyis minél gazdagabb életének "illatos" oldala, annál könnyebben tölthetjük be a hallás és látás csökkenésével keletkező buborékokat.

8. „Süket vagyok" / "Nem hallok” – felirat a nyakörvön, hámon

Szerezzünk be kutyánk számára feliratos nyakörvet vagy hámot. Így a sétán és közösségben elsőre tudni fogják, mi a helyzet; a jószívű kutyások a futtatón, parkban is jobban odafigyelnek majd kedvencünkre. Érdemes a nevével és telefonszámunkkal ellátott bilétát akasztani nyakörvére vagy egyenesen rányomtatni, hogyha véletlenül elveszne. A felirat ebben az esetben is segít: egyértelművé teszi a megtaláló számára, miért nem reagál a hangokra a kutya.

9. Ha már a kutya látása is romlik...

Idős korban a hallásvesztéssel párhuzamosan megjelenhet a látás csökkenése is. Legyünk türelmesek, ha kutyánk nem figyel ránk, nem reagál kérésünkre. Nem arról van szó, hogy makacskodik, ellenkezik, lehet, hogy egyszerűen nem hallja vagy nem látja, mit kérünk. Őrizzük meg a pozitív hozzáállásunkat, és kommunikáljunk vele oly módon, amelyet megért. Ezekkel az egyszerű és praktikus változtatásokkal biztosak lehetünk benne, hogy hallásproblémái ellenére is élvezi nyugdíjas éveit.

10. Érzelmi egyensúly a gazdinak is

A türelem nagy erény, amikor az idősödő kedvencükkel interakcióba lépünk. Igen, könnyű frusztrációt, szomorúságot és türelmetlenséget érezni, de tartsuk észben, hogy idős kutyánk még mindig képes felvenni érzelmeinket. Vegyünk pár mély lélegzetet, hogy visszatérjünk a türelem és együttérzés birodalmába.

Itt jegyeznénk meg még pár gondolatot. Ahogy egyre több gondozást, odafigyelést igényel hallásproblémás idős kutyánk, kapcsolatunk szorosabbá válhat, mint eddig valaha volt. A hangos zajok okozta remegés, reszketés és szorongás (vihar, mennydörgés, lövések, tűzijáték) a múlt feledésébe merülhet. Emlékezzünk arra, hogy szeretetteljes törődésünkkel kutyánk továbbra is élvezheti a minőségi, örömteli életet.