Három kutya ugatása színesítette Mozart Vadászszimfóniáját a koppenhágai előadáson

A Dán Nemzeti Kamarazenekar művészeinek is felderült az arca, amikor a 3. felvonásban színpadra léptek az ebek. Vagyis inkább ugrándoztak, hiszen annyira örültek, hogy végre megcsillogtathatják zenei tehetségüket.

Mozart kevéssé ismert Vadászszimfóniájában fontos szerepet játszanak a kutyák hangjai, így az ugatás és csaholás, míg a puskaropogást dobokon szimulálják. A legtöbb zenekar előre felvett hangokkal operál, ám Fischer Ádám karmester úgy döntött, hogy ezúttal igazi kutyákat invitál a színpadra. Mondanunk sem kell, hogy a szeptember 3-ai koncert átütő siker volt!

„Egyből az ugrott be, mi lenne, ha egyszer az eredeti verziót is kipróbálnánk” - mondta el a Kossuth-díjas karmester*, majd hozzátette, hogy kb. 20 évvel ezelőtt is megpróbálkoztak ezzel, méghozzá Budapesten, de akkor még csak egy kutyát hívtak segítségül. A mostani előadás során szerettek volna hűek maradni a zeneszerző eredeti elképzeléséhez. A szimfóniát ugyanis Wolfgang Amadeus Mozart apja, Leopold Mozart komponálta, aki előszeretettel csempészett bele műveibe egy kis „természetességet”. Ebben az esetben természetesen kutyákat.

Miután megszületett a döntést, év elején közzé tettek egy felhívást, miszerint ebszereplőket keresnek a szeptemberi előadásra. Tucatnyi kutya-gazdi páros jelent meg a válogatáson, ahol az ebek bemutathatták, hogy milyen ügyesen tudnak kérésre ugatni. A dolog nehezebb része az volt, hogy kérésre csendben is tudjanak maradni...

Ezután következett a zenei aláfestés, amikor is megnézték, hogyan reagálnak a kutyák a komolyzenére, és úgy is megy-e az „ugatás és csendben maradás” feladata. Fischer Ádám és a Dán Nemzeti Kamarazenekar igazgatója, Andreas Vetö mellett egy kutyatréner is részt vett a jelentkezők elbírálásában, hogy megtalálják a legmegfelelőbb ebeket.

Cookie, a négyéves spanyol vízikutya gazdája alig hitte el, hogy megkapták az egyik szerepet. A terápiás kutya egyébként is komoly munkát lát el: gyermekeknek segít az olvasás tanulásban, rendszeresen vesznek részt könyvtári programokon.

„Évek óta tanítom őt, így tisztában voltam vele, hogy ha megkérem rá, képes lesz ugatni. Tökéletes alany a feladatra, hiszen engedelmes, és nagyon szeret dolgozni” - mondta el Helle Lauvring.

A rákövetkező hónapokban rengeteget gyakoroltak otthon, és néhány alkalommal ellátogattak a zenekari próbákra is a másik két kutyus társaságában. Sophus, a cocker spániel és Sica, a német juhászkutya is boldogan adta hangját a zenéhez. 

Remekül érezték magukat, a szünetekben szabadon mozoghattak a koncertteremben és a zenészekkel is összebarátkoztak. Fontos volt, hogy egy kicsit megismerjék a helyet, megszokják a zenét, és az embereket is, így élesben könnyebben ment az összpontosítás. Ennek elérésében a legnagyobb ösztönzést a gazdik jelenléte nyújtotta – és persze a rengeteg dicséret és jutalomfalat.

Fischer elmondása szerint nem sokban különbözik a kutyákkal való munka attól, mint amikor vendégelőadók vannak a színpadon. Amikor elérkeztek a szimfóniában azokhoz a részekhez, amikor a kutyáknak ugatniuk kellett, a karmester jelt adott a gazdiknak, akik ezután megadták a jelet kedvencüknek. Ugyanígy történt akkor is, amikor csendben kellett maradniuk. Tökéletesen teljesítették a feladatot.

A kutyák lelkesedése természetesen mindenkit magával ragadott. Amellett, hogy igyekeztek a koncertet eredeti formájában átadni, a szervezők egyik nem titkolt szándéka az volt, hogy olyanokat is elcsábítsanak az előadásra, akik nehezebben barátkoznak meg a komolyzenével. Hogy a jövőben fellépnek-e még kutyák a koppenhágai koncertteremben, egyelőre kérdéses, de a zenekar nyitott az ötletre.

„Örömmel adnék elő más darabokat is ilyen formában” - jegyezte meg az állatbarát karmester.

Forrás: https://www.washingtonpost.com/lifestyle/2023/09/12/dog-orchestra-symphony-mozart-danish/