Hihetetlen felfedezések, meglepő találmányok - és a kutyák, akiknek mindezt köszönhetjük

Hűséges társaink, legjobb barátaink.. Figyelmesek, tanulékonyak és intelligenciájuknak, kíváncsiságuknak, kifinomult szaglásuknak hála a legkülönfélébb feladatoknál segítenek bennünket. Gondoljunk csak a hős szánhúzókra, akik 1925-ben a hó által elzárt alaszkai falunak juttatták el a járványos diftéria gyógyszerét. Balto, a "szérumkutya" és társai rengeteg életet mentettek meg, nevüket a mai napig nagy tisztelet övezi.

Történelmi anekdota is lehetne, de igaz: a híres brit régész és antropológus, Mary Leakey még Afrikába is magával vitte kutyáit - köztük jónéhány dalmatát -, akik gyakran elkísérték az ásatásokra. Nemcsak a jó hangulatot segítették elő, hanem az időnként odatévedő ragadozókat is elijesztették. De ott van Chaser, a border collie, aki több mint 1000 tárgy nevét tanulta meg gazdája segítségével. És nem feledkezhetünk meg kedvenceinkről sem, akik minden egyes napunkat bearanyozzák.

Lássunk most néhány olyan ebet, akik a történelem során elképesztő felfedezésekhez és találmányokhoz járultak hozzá:

Robot – Őskori barlangrajzok felfedezője

Néha a legnagyszerűbb felfedezések egy banális véletlenből születnek. Így történt ez Robot, a fehér keverék esetében is, aki az 1940-es években gazdájával tett egy kiadós sétát Franciaország délnyugati régiójában, amikor is – állítólag – beleesett egy lyukba. A 18 éves gépészinas, Marcel Ravidat hívogatta kutyáját, majd elindult a kétségbeesett ugatás nyomába. És ekkor olyan látvány tárult a szeme elé, amely évezredek óta rejtve volt az ember elől. Hihetetlenül részletes, kiemelkedően jó állapotban megmaradt barlangrajzok sora díszítette a falakat, eredetüket tekintve jóval a történelem előtti időkből.

A régészeti feltárások során arra következtettek, hogy a több mint 600 festmény legalább 17 ezer évvel ezelőtt készülhetett, a kiterjedt barlangrendszer pedig vadászati és vallásos rituálék helyéül szolgálhatott. A Lascaux-i barlang ma az európai paleolit barlangművészet érintetlen ékessége; Robotra pedig nem véletlen emlékeznek úgy, mint a kutya, aki újraírta a történelem előtti történelmet.

Milka – Az első „velcro dog”

Manapság szinte minden háztartásban megtalálható a hasznos eszköz, de tudjuk-e, hogy ezt is egy kutyának köszönhetjük? George de Mestral, svájci mérnök és feltaláló 1941-ben éppen szabadságát töltötte, mikor egy szép napon úgy döntött, elviszi kirándulni kedvencét a Jura-hegységbe. Milka, a pointer nagy élvezettel szaladgált az ösvényen, a szimatolás közepette bundája telis-tele lett tüskékkel, bogáncsokkal és mindenféle giz-gazzal. Gazdáját némileg bosszantotta a látvány, ám ekkor újfent ötlete támadt: miután letisztította kutyáját, megvizsgálta a tapadós növényi részecskéket mikroszkópja alatt. Milliónyi apró kis kampó látványa tárult elé, melynek köszönhetően a tüskék, magvak meg tudtak kapaszkodni Milka szőrszálaiban.

Inspirálóan hatott rá e felfedezés, úgy vélte, a mindennapokban igencsak hasznos lenne ez mesterséges változatban. Így jött létre a tépőzár, melynek a francia „velour” (bársony) és „crochet” (horog) szavakból alkotott Velcro nevet adta. 1955-ben szabadalmaztatta a „cipzár-nélküli-cipzárt”, ám igazi sikere az 1960-as években jött el, amikor a NASA is elkezdte alkalmazni űrprogramjaiban.

Naik'o - A bionikus kutya

Egy rettentően hideg, téli napon találtak rá egy alomnyi kiskutyára az elhagyatott házban; Nebraska kietlen vidékén, ahol az időjárás nem bánik kesztyűs kézzel sem emberrel, sem állattal. Az egyik kölyöknek súlyos fagyásos sérülései voltak, azonnal állatorvoshoz vitték, ahol kiderült, hogy mind a négy mancsa szó szerint elhalt. Ám úgy vélték, megérdemel egy esélyt. Naik’o híre eljutott a protéziseket gyártó OrthoPets céghez, így lett ő az első kutya a világon, aki mind a négy lábára művégtagot kapott. E bámulatos szerkezetek leutánozzák eredeti lábainak izmait és csontjait, az úttörő műtéti eljárás lehetővé tette, hogy újra járni, futni és még ugrándozni is tudjon.

Naik’o története csodálatos példa a második esélyre. Örökbefogadó családja egy alapítványt hozott létre a tiszteletére, melynek keretében sérült és fogyatékkal élő kutyáknak igyekeznek segíteni, valamint gyerekekhez is ellátogatnak világszerte, hogy az elfogadásról, újrakezdésről és szeretetről meséljenek nekik.

Az állatok számára készült művégtagok forradalmasították az állatgyógyászatot, az utóbbi években megannyi sérültnek segítettek visszatérni az életbe: Mosha, az elefánt műlábat kapott, míg Beauty, a fehérfejű rétisas 3D nyomtatással készült műcsőrt visel.

Strelka és Belka – Asztronautakutyák

Sokak számára ismerős lehet Laika neve, akit a Szputnyik-2 fedélzetén küldtek fel az űrbe 1957-ben. Akkoriban rengeteg kóbor kutya vándorolt Oroszország utcáin, a feltételezések szerint ők „jobban bírták” a rideg körülményeket, így került be a gazdátlan eb az űrprogramba. Laika utazása kb. 1,5 órán át tartott, mikor a kapszula túlságosan felhevült, és bekövetkezett a katasztrófa; addigra már tudták, hogyan állítsanak egy űrhajót föld körüli pályára, azt még tesztelték, hogyan hozzák vissza…

Az áttöréshez kellett még némi idő. 1960 augusztusában indították útjára a Szputnyik-5 űrhajót, fedélzetén két kutyával: Strelka és Belka, további utasai egerek, patkányok és nyulak voltak. Ők lettek az első élőlények, akik űrutazást tettek és épségben visszatértek a földre, kitaposva az ösvényt az emberek előtt. (Yuri Gagarin 8 hónap múlva „lépett be az űrbe”.) Hogy mit élhettek át, sosem fogjuk megtudni, de annyi bizonyos, hogy sikeres űrutazásukat követően örökbefogadták őket és hosszú, teljes életet éltek családjukkal.

Érdekesség, hogy Strelka egyik kölyke a Fehér Házban kötött ki: a Pushinka nevű kiskutyát a Szovjetunió ajándékozta John F. Kennedy családjának, ahol királyi bánásmódban részesült; lányuk, Caroline hűséges kis társa volt.

Marjorie – A cukorbeteg kutya és az inzulin felfedezése

A 20. század elejéig a cukorbetegség diagnózisa gyakran felért egy halálos ítélettel. Többen is próbálták megérteni a betegség mibenlétét, keresték rá a megoldást. A kanadai kutató, Frederick Banting és az orvostanhallgató, Charles Best azt gyanította, hogy a hasnyálmirigyhez lehet köze, ezért az alábbi módszerhez folyamodtak: műtéti úton eltávolították néhány kutyánál e szervet, melynek következtében diabétesz alakult ki náluk. Különféle gyógyszerekkel kezelték őket, egészséges hasnyálmirigyből kivont hormonokat is adtak nekik, ami segített lecsökkenteni vércukorszintjüket.

Az áttörést Marjorie, a keverék esete hozta meg: több mint két hónapot élt a beavatkozást követően. Kegyetlenül hangzik mindez, ám a felfedezés a mai napig segíti a cukorbetegeket. Úttörő munkájuk eredményeként Banting és kollégái 1923-ban elnyerték a fiziológiai és orvostudományi (röviden orvosi) Nobel-díjat az inzulin felfedezéséért.   

Trouve - A beszélő kutya

Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója (1876) nagy kutyabarát hírében állt; négylábú társai segítségére voltak tudományos pályafutása során is. De kezdjük az elején: Bell édesapja hallássérült és siket emberekkel dolgozott, arra tanította őket, hogyan formáljanak hangokat és szavakat kilégzés során, nyelvük és ajkaik mozgatásával. Bell édesanyja és felesége is siketek voltak, így különösen foglalkoztatta a beszéd és a hangok tudománya. Úgy vélte, bárkit meg lehet tanítani beszélni, és lassacskán formát öltött találmánya is.

Ehhez a kis terrier, Trouve különböző hangjait használta fel, majd mechanikusan úgy módosította azokat, mintha emberi hangot hallanánk. A morgások és vakkantások közben az ifjú feltaláló addig mozgatta kutyája száját, amíg a ma-ma-ma hangokat formálta, sok-sok gyakorlással pedig már a "How are you, Grandma?" (Hogy vagy, Nagymama?) kérdést is el tudta motyogni. Vagy valami hasonlót. Bell idővel a beszéd és hallás tanulmányozása által nagy szakértelemre tett szert, és a hangfelvételek segítségével megalkotta a "beszélő gép" sajátos verzióját. 

Robot, Milka, Naik'o, Strelka és Belka, Marjorie és Trouve, köszönjük!