Kóbor kutyák örökbefogadására buzdít miséin a kutyabarát pap

Sok éve már, hogy João Paulo atya kapcsolatba került egy állatmentő szervezettel, és a segítségre szoruló négylábúak helyzete rettentően elszomorította. Hiszen ők is lélekkel bíró, csodálatos teremtmények, akik megérdemlik a gondoskodást, szeretetet. Innen indult a kutyabarát templomi programok ötlete, melynek keretében az atya minden alkalmat megragad, hogy felhívja a figyelmet a hontalan állatokra. És a kezdeményezés híre szárnyra kapott...

Miséin és szabadidejében is teljes szívvel-lélekkel szólal fel a kóbor kutyák érdekében. Amellett, hogy örökbefogadásra buzdítja állatbarát híveit, a kóborkák számának csökkentése érdekében még ivartalanítási programokat is elindított, több szervezettel együttműködésben.

„Az állatok iránt érzett szeretetem mindenhova elkísér. Amikor megérkeztem Gravatá városába, a helyi állatmentő önkéntesek engem is meglátogattak, hogy vennék-e néhány süteményt adománygyűjtési akciójuk keretében. Aznap jó néhány süteménnyel lettem gazdagabb, és az egészről beszámoltam a templomban is.”

„Megtudtam, hogy majd 100 állatról gondoskodnak egy hihetetlenül kis helyen, így hát elkezdtem az embereket arra bátorítani, hogy fogadjanak örökbe tőlük.

Megszerveztünk egy örökbefogadási programot, méghozzá a templom előtt, és többen gazdira is találtak. Később a templom biztosított helyszínt az ivartalanításon átesett kóborkák lábadozásához.”

Amikor arról kérdezték, milyen érzés rászoruló állatokat menteni, a pap így felelt:

„Nem én mentettem meg őket, hanem ők mentettek meg engem. Minden áldott nap emlékeztetem magam arra, hogy ezeket az kutyákat Isten küldte az életünkbe, hogy felébressze emberségünket, és még jobbá tegyen bennünket. Az örökbefogadott állatok csakis szeretetet adnak. Megérzik, ha szomorú vagyok, és a közelemben maradnak. Egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy elfogadtam ezt az ajándékot az Úrtól. Felesküdtem arra, hogy amíg csak élek, segíteni fogom őket.”

A kritikákra reagálva visszakérdezett: „Hányszor hallani, hogy az állatokat szeretni kész őrültség. Hiszen az embereket kell szeretni, az a fontos. Úgy vélem, az állatok szeretete által még többet adhatunk az embereknek. A szeretet mindig is őrültség lesz a szívnek, ha csak a pénz és hatalom felé húz. Én viszont boldogan bolondulok az élet minden formájáért.”

Paulo atya számos állatmentő csoportot támogat, és eközben kórházakba is ellátogat, hogy beteg embereknek nyújtson vigaszt. A súlyosabb állapotban lévő kóborkákat pedig magához veszi, míg felgyógyulnak. A többieknek élelmet és vizet tesz ki a templom környékén.

Bármennyire is szeretné, nem tudja befogadni az összes rászorulót, legyen bár két- vagy négylábú, de szívében mindenki helyet kap. Áldás kísérje útját!