Kölyökkutyával keresztül Európán - Így készülj fel az útra!

Amikor 2016 január végén kiderült, hogy férjem munkája miatt Lisszabonba szólít az élet, az első dolog, ami felmerült, mi lesz az állatainkkal, az akkor frissen örökbefogadott kutyusunkkal Kyloval és cicusunkkal Macóval. Természetesen elképzelni sem tudtuk, hogy magukra hagyjuk őket, azonnal elkezdődött a matekolás ki, hogyan, mivel, mikor indul a messzi Portugáliába.

Felkerestük gödi állatorvosunkat, Csanit, hogy mi a teendő kedvenceinkkel. Az útlevél kiállítás a világ legegyszerűbb dolga. Senki ne gondoljon hivatali sorbaállásra, fényképeszkedésre! Az állatorvosi rendelőben szerezhetjük be egy egyszerű bejelentkezéssel. Érdemes azonban előre szólni, hogy útlevelet szeretnénk és hogy hova, hogy az orvos előre tudjon tájékozódni, hogy milyen oltásokra lesz szükség, ne ott kelljen ezzel az időt tölteni, elvenni ezzel más páciensek elől a rendelési időt.

Macska a repülőn?!

Csani először Macót készítette fel, hiszen ő már márciusban utazott, mégpedig repülővel! Úgy döntöttünk ugyanis, hogy jobb az állatoknak, ha két lépcsőben költöztetjük ki őket. Macókának gyors és fájdalommentes volt a repülés. Sose felejtem el, aznap hajnalban mikor elbúcsúztam tőle, mondtam neki pisiljen egy utolsót, mert legközelebb már csak új otthonában fog tudni és ő megértette és megtette, amire kértem. Az úton semmi „baleset” nem történt, Macóka hősiesen viselte férjemmel az utazást. Az átvilágításnál választhatsz, hogy átküldöd-e a kisállatodat a szállítóboxban a röntgenen, vagy kiveszed, és a karjaidban sétáltok át a kapun. A férjem ez utóbbit tette. Ekkor persze olvadoztak Ferihegyen, hiszen nem mindennap utazik cicus és pláne nem ilyen szép szürke miss Macóka.

A gépen a stewardessek is csodájára jártak, többször odamentek megkérdezni tehetnek e valamit Macó kényelméért, aki jelzem, egy saját széken utazott gazdija mellett. (Ha teli géppel utazol, akkor előfordulhat, hogy le- és felszállásnál az ülés alá kell tenned kis kedvenced.) A lisszaboni reptéren még a kutya sem nézte meg Macót, minden további nélkül sétáltak be egy új életbe. Egyébként, aki kisállattal utazik, számíthat ellenőrzésre, erre fel kell készülni, semmi komoly, csak egy kis pofavizit. Ezt mi mindkét oldalon megúsztuk, Macó útlevelét egyedül a jegyvásárlásnál az iroda kérte, a reptereken viszont senki nem nézett rá. Az állat utaztatását repülőn mindenképpen utazási irodával lehet csak intézni és sajnos a fapados légitársaságok általában nem utaztatnak állatot. A légitársaság határozza meg a súlykorlátot, általában 6,5 kg alatt mehet az utastérbe állat, a Macóval elbeszéltek természetesen kutyusokra és más állatokra is érvényesek.

Kutyával átautózni Európán

Kylo esete teljesen más volt, lévén, hogy egy mentett kiskutyáról volt szó, nem volt még készen, hogy szállító boxban órákig egyedül legyen, pláne, hogy őt nem lehetett volna felvinni az utastérbe a  mérete miatt. Macska méretű kutyával fel lehet menni, viszont mivel ő egy mudi jellegű kutyus, babának is nehezebb és nagyobb is volt, mint Macó. Így tehát maradt az autó.

Az útlevél kiállításnál ellenőrizni kellett Csaninak, hogy az áthaladni kívánt országokban mik az oltási szabályok, előírások. Ezek alapján kapta meg a veszettség elleni oltást , ami egy hónapnál nem lehetett régebbi, mint az utazás időpontja. Az útlevéltől függetlenül az oltási könyvét is magaddal kell vinned, mert a korábbi oltásait nem ragasztják át, és mert érdemes továbbra is oda gyűjtened a kutyád történéseit, az útlevélbe pedig mindig azt, ami a tervezett utazáshoz kell. Egyébként ezt az állatorvosok elég jól tudják, szerencsére.

Az útvonal tehát: Magyarország, Szlovénia, Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Portugália voltak. Nem semmi felsorolás, igazi világjáró kiskutya lett a mi kis Kylonkból. Mivel a táv meghaladta a 3000 kilométert, beiktattunk két alvást is. A szálláshelyeket otthon, Budapesten keresgéltük az interneten. Olaszországgal könnyű dolgunk volt, remek szállást találtunk, a közelben étteremmel és tengerparttal, ahol Kylot is szívesen látták. Spanyolországban kicsit nehézkes volt megfelelő szállást találni, a hotel éttermében csak egy oldalsó részre engedtek be minket. Mindkét helyen figyeltünk, hogy legyen a közelben vagy a hotel parkjában egy nagyobb tér, ahol megfuttathatom és játszhatom vele. San Sebastianban még egy kutyapajti is akadt és játék is kerekedett.

Az élménybeszámolóm  folytatásában megtudhatod, mik a veszélyek egy ilyen hosszú úton, mire érdemes odafigyelni, mit vigyél magaddal és egyéb sztorikat a 3 napos úttal kapcsolatban!