Magányos farkas - Lehet, hogy introvertált a kutyád?

Személyiségünk egy része belénk van ágyazva születésünk pillanatától kezdve; fejlődünk, változunk, ám bizonyos vonásokat életünk végéig magunkban hordozunk. Hasonló figyelhető meg kutyák esetében is: veleszületett jellemüket az életük során – különösen a kölyökkorban – szerzett tapasztalatok formálják. Társas interakcióinkban lehetünk introvertáltak vagy extrovertáltak, kutyánk jellemzésekor pedig az olyan tulajdonságok, mint „társaságkedvelő” vagy „tartózkodó, visszahúzódó” segíthetnek megérteni, mitől érzi jól vagy kellemetlenül magát, mi van rá jótékony hatással. Mindezen ismeretek hozzájárulhatnak a boldog mindennapokhoz. 

Az introvertált személyiségre utaló jelek kutyáknál

Kedvelheti a magányt, nem zavarja az egyedüllét, ezzel szemben társaságban óvatosabb, szívesebben üldögél a periférián, csendesen szemlélődve. Megfigyeli a történéseket, és akkor bonyolódik interakciókba, ha biztonságosnak találja, feltéve, hogy egyáltalán kedve szottyan hozzá. A tömeg látványa, a nyüzsgés zaja, a milliónyi szag megzavarhatja nyugalmát; más emberek, kutyák társasága hamar kifáraszthatja.

A kutyafuttatón, parkban inkább a gazdi mellé szegődik, szívesebben játszik vele, mint a többiekkel. Nem szívesen érintkezik más kutyákkal, a kötelező ismerkedési körökön, szaglászáson túlesik, de van, akit még ez sem hoz lázba. Főleg, ha a másik kutya túlzottan lelkes, energikus. Ezek a helyek olyan zavaróak lehetnek egy magánakvaló kutya számára, mint egy introvertált embernek a bevásárlóközpont vagy egy nagyobb rendezvény. Szeretne kiszabadulni a kényelmetlen helyzetből, amit jelezhet úgy, hogy szorosan mellettünk marad, vagy egyik-másik gazdihoz odaszegődik figyelemért. Elkérheti tőlünk a labdáját, frizbijét, és elszórakoztatja magát vele, vagy arra vár, hogy dobáljuk neki. Ilyenkor intenzíven fókuszál arra, ami felkeltette érdeklődését, és kisebb kihívás lehet kizökkenteni belőle, még a látóterébe kerülő kutyákkal sem igazán törődik. Örömét leli abban is, ha békésen sétálgathat velünk, a többiektől távol.

Nem igazán örül az új embereknek, akár az otthonunkba lépő vendégekről van szó, akár a sétákon, ha közelednek hozzá, és szeretnék megsimogatni. Ilyen helyzetekben tűnhet bátortalannak, félénknek vagy kimértnek, zárkózottnak, mivel nem mutat érdeklődést az ember irányába. Úgy is tehet, mintha az illető ott sem lenne.

Akadhatnak azonban olyan esetek, időszakok, mikor kedve támad barátkozni, örömmel fogadja a simogatást, szeretgetést és a figyelmet. Ugyanakkor, elérkezhet az a pont, amikor ez kezd sok lenni, és szép csendben kioson a tömegből, megkeresi egyik játékát, hogy azt rágcsálja vagy elvonul a kuckójába pihenni, feltöltődni. Ha a parkban vagy vendégségben vagyunk, ily módon jelezheti számunkra, hogy elege lett, szívesebben menne haza.

Az introvertált kutyák is igényelhetik egy-két négylábú jóbarát társaságát. Megválogathatja a barátait, idegen ebekkel szemben lehet semleges vagy tartózkodó, elkerülő, ám ha jó ismeretséget kötött egy-két-három pajtással, akikben megbízik, társaságukban felszabadultan viselkedhet, játszhat is.

Szeretik a megszokott dolgokat, a rutin jótékony hat rájuk, az ismerős dolgok megnyugtatják őket. Az új helyzetek, élmények szorongást kelthetnek benne, bizonytalanná teheti őket annak eldöntésében, mi a helyes lépés. Minden, ami új, felzaklathatja a lelkivilágukat. Ha új helyeket szeretnénk felfedezni vagy új sétaútvonalat választunk, hagyjunk neki időt, hogy a maga tempójában fedezhesse fel.

Az introvertált kutyák is szeretnek játszani, a labdázás, frizbizés, agility is remek elfoglaltság lehet. Magabiztos, megnyugtató jelenlétünk mellett egyúttal bátoríthatjuk arra, hogy nyisson mások felé is, együtt felfedezzünk új helyeket, és apró lépésekben ismerkedjen emberekkel, kutyákkal.

Testbeszédben megfigyelhető jelek:

• Elcsendesedés
• Reszketés, remegés
• Elbújás
• Rágcsálás
• Fülek lelapulása
• Fel-alá járkálás
• Gazdi figyelmének felkeltése céljából nyüszögés, ugatás

Ahány kutya, annyi egyéniség

Így van ez már a kezdetek kezdete óta. Alapvetően szociális, társas élőlényeknek tartjuk őket, akik kedvelik, ha történik valami, de itt is bőven akadnak kivételek, ahogy az embereknél is. Farkas őseiktől ered a valahova tartozás igénye (a génjeikbe van kódolva), de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan a falkájukba fogadnak minden egyes kutyát, akivel úton-útfélen találkoznak. Ma már – jó esetben – a kutya a család része, és a gazdájára, mint vezetőjére tekint, aki mellett biztonságban érezheti magát, akitől megkapja a szükséges ellátást és nem kell aggódnia olyan dolgok miatt, mint a vadon élő állatoknak (élelem, víz, egészség, stb.) Nem kell máshol keresnie az érzelmi kötődést, békét, szórakozást. A tanítással, játékokkal, feladatokkal szellemi és fizikai elfoglaltságot nyújtunk egymásnak, közösen éljük meg a mindennapokat. De nem az ő vállát nyomja a falka, vagyis a csalás túlélésének a terhe. (Ott kezdődnek a gondok, ha a szerepek felcserélődnek.)

Egyes kutyákat speciális feladatokra tenyésztettek ki, például a nyáj őrzése, a gazda otthonának, tulajdonának védelme. A pásztorkutyák feladatai közt szerepelt, hogy a ragadozókkal szemben nyújtsanak védelmet, és ebbe bizony beletartoztak az ellenséges kutyák is. Az őrző-védő hajlammal rendelkező kutyák esetében ezért előfordulhat, hogy szívesebben maradnak gazdájuk közelében, lassabban alakítanak ki új barátságokat. A vadászatra tenyészett kutyák viszont – főleg azok, akik falkában végzik feladatukat – érdeklődőbbek lehetnek, könnyebben ismerkednek, hamarabb nyitnak a külvilág felé.

Az introvertált kutyák tanítása

Minden kutya egyedi, egyéni tulajdonságokkal rendelkezik, már a születésétől kezdve. Ahhoz, hogy magánakvaló kutyánk kiegyensúlyozott és boldog életet élhessen, nem szükségszerű gyökeres változtatásokat eszközölni jellemén. Nem taníthatjuk meg neki, hogyan ne legyen introvertált, de segíthetünk neki kibújni csigaházából. Megpróbálkozhatunk a fokozatos szocializációval: alkalmanként egy látogatás a kutyaparkban vagy kutyaiskolai tanfolyam, személyre szabott foglalkozás segíthet ebben, de nem kell erőltetni, ha úgy látjuk, kedvencünk jól elvan kutyabarátok nélkül is, és a gazdája, családja társasága jelenti számára a mindenséget. Ha ezt elfogadjuk, akkor sokat tehetünk annak érdekében is, hogy szebbé varázsoljuk mindennapjait.

Természetesen jótékony hatással van minden kölyökre és kutyára, ha új helyzetekkel ismertetjük meg, ahol felügyelt környezetben nyugodtan szocializálódhat, de az introvertált kutyának e téren is megvannak a korlátai. Nem biztos, hogy érdemes feszegetni őket, mert az ellenkezőjét érhetjük el vele. Szorongást válthat ki, ha beleerőltetjük társas helyzetekbe, annak reményében, hogy majd „barátkozósabb” lesz; sajnos viselkedési problémák is kialakulhatnak a későbbiekben, ha állandóan bedobjuk a mélyvízbe. Ha a maga tempójában, lépésről-lépésre ismerkedhet meg a világgal, és tudja, hogy ránk támaszkodhat, lassacskán egyre több ingerhez fog hozzászokni.

Az introvertált kutyák érzékenyebben reagálnak a büntetésre, nagyon a szívükre tudják venni. Megértésre, türelemre, finom, de határozott jelzésekre és sok-sok dicséretre van szükségük tanítás, nevelés közben és általában véve a mindennapokban is, hogy a helyes viselkedést megerősítsük. A gazdi útmutatása, gyengéd bátorítása önbizalmat ad a kutyának, és még az is lehet, hogy felkelti kíváncsiságát az új dolgot iránt.

Amit felejtsünk el egy introvertált kutya esetében: ne erőltessük bele más kutyákkal, emberekkel való interakciókba. Kerüljük azokat a helyzeteket, amelyek kényelmetlenek számára, túlterhelik. Adjunk neki teret és időt, legyünk gyengédek és megértőek, biztosítsunk számára elegendő időt a feltöltődéshez.

Fontos megjegyezni, hogy a betegséggel küzdő, sérült vagy idős kutyák is viselkedhetnek tartózkodóan. Hallás- vagy látásprobléma, demencia esetén különleges figyelmet, gondoskodást igényelhetnek a gazdi részéről, mely magában foglalja a szociális interakciókat is.