Miért agresszív a kutyám?

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita kutyaviselkedés terapeuta segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Honnét számít adott viselkedés agresszív viselkedésnek? Tipizálható-e az agresszió fajtája? Mit lehet tenni ellene? Vajon az ember fel tudja ismerni akár saját, akár más kutyáján a frusztrációra, diszkomfort-érzetre, feszültségre utaló jeleket, melyek „előszobái” az agresszió eszkalálódásának? Keressük együtt a válaszokat!

Az agressziót több apektusból közelíthetjük meg. Létezik pszichológiai értelmezése, etológiai értelmezése. Utóbbi nagy vonalakban annyit tesz, hogy az agresszívan fellépő egyed célja valamely, számára fontos forrás megszerzése vagy megtartása. Köznapi példák erre: a kutyus védi személyes terét, ergo ugat és odakap, ha megközelítik egy bizonyos távolságon belül, vagy megpróbálják megérinteni. Máskor nem enged a fekhelye közelébe másokat; harap, ha benyúlnak a szobakennelébe. Kiterjedhet ez a viselkedés a lakásra, udvarra, autóra, amiben és ahol épp tartózkodik. Gyakran jelent kiváltó okot etetőtáljának vagy játékainak a védése. Szintén sokszor fordul elő, hogy az ember mozgása, hirtelen hely- vagy helyzetváltoztatása adja a kutya „indítékát”. Például a kutya elalszik a kanapén a gazdi mellett. Aki azonban szomjas, felkel egy pohár vízért. Ezzel felébreszti kutyáját, aki agresszívan reagál erre. 

Az agressziót vizsgálhatjuk egyedfejlődés, mechanizmus, funkció és evolúció tekintetében. Ám amivel hétköznap találkozunk, az népiesen szólva a következő: „megharapott a kutyám” vagy „megtámadott/fenyegetett a kutyám más embereket és állatokat”. Ez a riadalom keltésétől a ruha megcsípésén át az orvosi ellátást igénylő sérülések okozásáig terjedhet. Súlyos esetben életveszélyes állapotot vagy halált idézhet elő a támadás. Ember vagy állat kárára egyaránt.

Az ember elleni agresszió az egyik leginkább komolyan veendő agressziós helyzet. Nem kevéssé a territoriális agresszió, ami gyakran társul a gazdi oltalmazásával, egészségtelen intenzitású birtoklási fókusszal a kutyus részéről. Oltalmazás esetén a kutya célja az oltalmazott fél személyes terének uralása.

Létezik kutyák közötti agresszió, amely irányulhat idegen, az utcán szembejövő kutyára, de akár az egy családban élő kutyák között is felütheti fejét. Ezeken kívül számos egyéb formája lehet az agressziónak, mint például frusztrációs agresszió, határkitapogató agresszió, szülői fegyelmező agresszió, rangorral kapcsolatos agresszió, irritációs- és auto-agresszió. Értelemszerűen e cikk nem hivatott a teljesség igényével részletezni az agresszió válfajait, sem besorolási modelljeit. Ellenben célja az ismeretterjesztés.

Cél, hogy az ember tisztában legyen azzal, mely helyzetekben mutatkozhat a kutya agresszív viselkedése és hogyan előzhető ez meg. Mik lehetnek a főbb kiváltók és milyen bevezető jeleket érdemes ismerni fentiekkel kapcsolatosan.

Nézzük, mik a leggyakoribb „gondozási” körülmények, melyek agressziót válthatnak ki a kutyából!

• Nincs sétáltatva napi szinten, kerti vegetációra kárhoztatják.
• A „gazdi” elhanyagolja a kutyust, nem foglalkozik vele sem kölyökként, sem felnőtt korában. Nem tanítja például. Ilyenkor úgy nő fel a kutya, hogy sosem tapasztal meg határokat, szabályokat, sem következetességet és türelmet. Nem tanul meg várakozni, átmeneti jelleggel „visszafogni magát”.
• Agresszió éri a kölyköt. Azaz verik, üvöltöznek vele, bezárják, láncon tengeti napjait.
• Nem kap elegendő élelmet és vizet.
• Kiteszik más, szintén elhanyagolt kutyák agressziójának.

Ezen emberi jellemzők pedig táptalajt nyújtanak a rossz, bizonytalan kutya-ember kötődésnek. Ergo könnyen agressziós elemek jelenhetnek meg idővel a kutyus viselkedésében.

• Mentális instabilitás és -betegségek.
• Addikciókkal tarkított életvitel.
• Kapkodás, türelmetlenség.
• Folyamatos túlmozgás, hangoskodás.
• Erélytelenség. (Az erélyesség nem egyenlő a durva bánásmóddal, a bántalmazással!)
• Felelőtlenség.
• Következetlenség.
• Stresszkezelési stratégiák hiánya.

Számos téves nézet is hozzájárul a kutyák agressziójának szárba szökkenéséhez.

• „Hozok egy másik kutyát, majd az megneveli.” – Nem! Nevelni a gazdinak kell(ene)! Neveletlen, ösztönkezeletlen kutya mellé betenni egy másikat, semmit nem old meg, ellenben hatványozza a bajt!
   
• „Eleget mozognak a kertben, egész nap futhatnak.” – Nem! A kutyának felfedezni, azaz explorálni kell! Minél nagyobb területeket bejárni, új részeket feltérképezni, hogy pszichésen (is) egészséges maradjon. Hónapokon át ugyanazon zárt, szűk környezet unalmas embernek, állatnak egyaránt. Nem motivál. Hacsak nem a szökésre. Ha, mondjuk, két kutya ezt összehangoltan teszi, hajszál választja el őket csupán a vadászattól! Mondhatni, körülmény kérdése. Ez ugyanis számukra az egyik legkézenfekvőbb módja a nem ritkán éveken át felgyülemlett energiák gyors levezetésének. Kezdődik mindez „véletlenül” egy egérrel. (Mennyivel szórakoztatóbb a kinti lét, ugye…) Aztán folytatódik egy madárral, sündisznóval, macskával. (A kutyák sikeresek, gyakorlottak lesznek.) Ha erőteljes a kutyák fizikuma és/vagy bántalmazó környezetből szöknek, idő kérdése, mikor tevődik át ez a folyamat saját fajtársaikra és az emberre…!
   
• „Leveszem róla a pórázt, akkor nyugisabb.” – Nem! Nem nyugisabb, csak szabadon van engedve. Hogy azt csinálja egy eleve őt kontrollálni és értelmezni képtelen ember társaságában, amihez csak kedve szottyan! Ilyenkor a kutyára van bízva, mire hogy reagál. A kétlábú meg csak áll, várakozik, lesi, mi lesz a kimenet. Aztán vagy fekete, vagy fehér. Ez minden, csak nem vezetői hozzáállás!
   
• „Az én kutyám sosem tenne ilyet, sosincs egy ferde nézése sem!” Nem, az nincs… Ellenben emberrel szemben szorosan csukódó szája, szájnyalogatása, lesunyt vagy hátracsapott fültartása, sűrűsödő pislogása és hunyorgása, ásítása, balos faroktartása, szemfehérje villanása, eleinte elkerülő magatartása, távolságszabályzási kísérletei vannak… Amiket az ember észre sem vesz, mert nem tudja, mire kéne figyelnie. Hiába tér ki a kutya az emberi érintés elől (akár ezredszerre), az csak erőltetve van...

Az agresszió felszínre kerülését sajnos több tényező támogathatja. Ilyen, ha a kutya szülei ismerten agresszívak voltak, mégis, egy ember almot hozott le tőlük. Ezt hívják szaporításnak. A nagyvárosokban tapasztalható zajszennyezés és- terhelés sem épp a meditatív állapot elősegítője. Az emberi élettér szűkülésével (centire beépített területek, egymás sarkából sarjadzó lakóépületek) pedig növekszik a konfrontációs pontok száma.

Egy biztos: egyetlen kölyök sem úgy születik, hogy elhatározza: ő bizony jó agresszívvé válik. Sem úgy, hogy elhanyagolásra, meg nem értésre, bántalmazásra és magányra vágyna. Mindig az ember teszi a kutyust olyanná, amilyen. A helytálló ismeretek terjesztésével, az informálódással és a jó szándékkal mindenki tehet egy lépést afelé, hogy egymás számára és kutyáink számára egy szebb világot teremtsünk! Ha tehetnék, ők biztosan megtennék ezt értünk.