Kedvenceinknek abban a pillanatban elkezdünk hiányozni, ahogy becsukjuk magunk mögött az ajtót. Mivel rengeteget jelentünk számukra és nem is pontosan tudják, miért megyünk el és mikor jövünk vissza hozzájuk, nagyon várnak minket haza. Amikor végre megérkezünk az öröm, a fel-alá futkározás és pusziosztás garantált!

Tudni akarják, hol voltál…

Mivel nem tudják egyszerűen megkérdezni, mint mi emberek, ezért a szagokból és az ízekből próbálják beazonosítani, merre jártál napközben. Ezért szaglásszák a cipőnket vagy nadrágunkat és ezért kezdik el nyaldosni az arcunkat vagy a kezünket. Ezekből nagyon sok információhoz jutnak, akár azt is megtudhatják, mit ebédeltél. Talán reménykednek is, hogy hoztál egy kicsit nekik is belőle! Természetesen azt is érzik, ha idegen kutyával voltál, ezért érdemes kiengesztelni őket egy kis simogatással!

Gregory Berns, neurológus MRI vizsgálatokkal azt állapította meg, hogy egy ismerős ember illata aktiválja a kutyák agyának a „jutalom és élvezet” területeit. Ha pedig gazdájukat látják meg, agyuk ugyanúgy reagál, mintha mi találkoznánk a legjobb barátunkkal. Kedvencünk tehát nem csak azért örül nekünk, mert mi etetjük, hanem már a puszta jelenlétünk, társaságunk is felvidítja. Berns azt is kiemeli, hogy a kutyák érzelmei nem olyan összetettek, mint az embereké. Ezáltal mikor örülnek nekünk, az színtiszta öröm és nem gondolkodnak azon, hogy esetleg egy nappal ezelőtt megszidtuk őket a papucsok szétrágása miatt. Mindig ugyanakkora szeretettel várnak haza bennünket.

Mindezekből az is látható, hogy nem szeretnek egyedül lenni, főleg akkor nem, ha ennyire kedvelnek minket. Márpedig, ha jól bánunk velük, biztosan meghálálják szeretetükkel.