Mit tegyünk, ha fél a kutyánk?

Abban az esetben, ha egy embertársunkon tapasztalunk félelmet, igyekszünk megnyugtatni, elmagyarázni neki a tényeket, hogy nem is olyan rémisztő az a valami, és jobb, ha elfelejti. Egyszerű megoldás, ám a kutyáknál ez sajnos nem lehetséges.

Gondoljunk csak arra, hogy ha tanítunk valamit az ebnek, arra a válasz egy nagy dicséret, kedves szavak, és szeretet. Ezt a reakciót rögzíti az agyában arra az esetre, ha valamit jól csinál, ha megerősítést kap egy viselkedésformára. Nem reagálhatunk tehát kedves szavakkal, babusgatással, és magyarázattal a kutya riadalmaira, mert könnyen azt tapasztalhatjuk, hogy egyre jobban fog félni.

A megoldás az eb utánozó tehetségében rejlik, amely főként azonos fajok között figyelhető meg, de az elmélyült kutya-ember kapcsolat miatt már itt is jelen van. Ha mi, a falkavezérek, és egyben szeretett gazdik nyugalmat, és fegyelmezettséget tanúsítunk, akkor azt ebünk egy idő után le fogja másolni, elfogadja, hogy ez a helyes viselkedésforma. Ellenkező esetben kialakul a kutyában egy védelmi funkció, mely vagy a főnök szerep átvételében (tehát támadásban állatra és emberre), vagy a menekülésig fokozott félelemben nyilvánul meg. Az elérendő cél a megadás, és a nyugodt állapotig jutás lenne, mely egy sokkal kiegyensúlyozottabb kutyához vezet.

Félelembe hajszolhatja a négylábút az is, ha a gazda gyakran elbizonytalanodik, egyes helyzeteket nem képes kezelni, tart a negatív kimeneteltől, esetleg rábízza a kutyára a megoldást. Ilyen lehet például egy sétán történő acsarkodás, vagy verekedés két eb között. Ha nem reagálunk időben, nem választjuk szét a rosszcsontokat, és nem kap kellő szidalmat az, aki rossz fát tett a tűzre, hanem esetleg még meg is ijedünk, az további támadások kiváltója lehet. Ha kutyánk ismét támad, mi egyre jobban fogunk félni, és így zárul az ördögi kör. Kilábalni belőle már sokkal nehezebb, mint megakadályozni, tehát iparkodjunk határozott falkavezérként működni!

Megoldás a vihartól való félelemre

Az ebek egy része fél a hangos zajoktól, villámlástól, dörgéstől, tűzijátéktól. Ilyenkor fontos a lélekjelenlét és a felkészültség. Ha kutyánk fél, mi maradjunk nyugodtak, ne vigasztaljuk, dicsérjük, vagy simogassuk. Hívjuk oda magunkhoz, és ne engedjük elmenni, ha észreveszi, hogy nem bánt a rémisztő dörgés, akkor meg fog nyugodni. Elővehetjük a kedvenc játékát vagy elvárhatunk tőle feladatokat is, esetleg tanulhat új trükköt, ami leköti a figyelmét, pozitív élményt jelent a vihar időszakában is. Ha mindezek nem használnak, tegyünk fel egy nyugtató zenét, indítsunk be egy mosást, hogy elnyomja a zajokat, és viselkedjünk közömbösen, végezzük a szokásos teendőinket. Abban az esetben, ha a gazdi viselkedésében sincs változás negatív irányban, az eb is rá fog jönni, hogy nincs mitől tartani.