Nagy zajban is meghallja a kutyád, ha nevén szólítod?

Rejtélyes képességünk, hogy nagy lárma közepette is felismerjük nevünket és könnyedén koncentráljunk beszélgetőtársainkra, úgy tűnik, nem csupán ránk jellemző. Az Animal Cognition tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint kedvenceink is rendelkeznek hasonló képességgel. Az eredmények pedig kiemelten hasznosak lehetnek mind a munka- mind a segítőkutyák kiképzői és vezetői számára, akiknek gyakran kaotikus helyzetekben is magukra kell vonniuk kutyájuk figyelmét.

A kísérlet

A tudomány által koktélparti-effektusként nevezett jelenséget nemrégiben kutyákon is tesztelték. Arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire képesek felismerni nevüket bizonyos körülmények között. A kísérletben résztvevő kutya-gazdi párosoknak egy teszfülkében kellett helyet foglalniuk, melyben két hangszórót is elhelyeztek, méghozzá oly módon, hogy a kutya kénytelen legyen 90 fokban elfordítani a fejét a hangszóró felé, ha a számára érdekes hangot hall. Ezt követően hangfelvételeket játszottak le, ahol egy ismeretlen nő kiejtette az adott kutya nevét, illetve a kutyáéhoz hasonló hangzású, azzal megegyező hosszúságú nevet. Mindezt különféle háttérzajok – például egy kávézó alapzaja – közepette, a zaj erősségét pedig három szintben határozták meg: első szinten a név hangereje volt nagyobb, második szinten megegyezett a háttérzaj hangerejével, harmadik szinten viszont a háttérzaj volt erősebb.

A kutatók feljegyezték, hogy a kutya odafordítja-e a fejét neve vagy a másik szó hallatán, s ha igen, milyen hosszan figyelt rá. Azt találták, hogy a kutyák jóval több figyelmet fordítottak saját nevükre, és a háttérzaj ellenére is képesek voltak kivenni nevüket, igaz ugyan, hogy csupán bizonyos mértékig. A háttérzaj erősségének első két szintjén sikerrel jártak, ám nehézségbe ütköztek, ha a zaj hangereje meghaladta a női hang által kiejtett név hangerejét.

Humán tesztekhez viszonyítva összességében igencsak jól bizonyítottak négylábú barátaink. Míg a felnőtt emberek képesek voltak mindhárom szinten meghallani a nevüket, a korábbi kísérletekben vizsgált 13 hónapos csecsemők csupán akkor figyeltek fel nevükre, ha az hangosabb volt a háttérzajnál.

Munkakutyák vs. családi ebek

A tesztben különböző fajtájú és képzettségű kutyák viselkedését figyelték meg: a munkakutyák, segítőkutyák, terápiás kutyák és kutató-mentő kutyák mellett társállatként tartott kedvencekét is. Érdekes tény, hogy azok a kutyák, melyek napi szinten valamilyen feladatot látnak el, jobban teljesítettek a kísérletben, mint a hobbikutyák. Ez talán abból is fakadhat, hogy a tesztet megelőzően több képzésben és gyakorlatban volt részük, továbbá elősegíthette az is, hogy a vezetők/gazdik a mindennapokban is következetesebben használják a kutya nevét, míg a kedvencként tartott kutyák esetében gyakran a gazdik által rájuk ruházott becenevek is fontos szerepet játszanak. Szóval, ha Buksit az idő felében mukikámnak vagy cukorfalatomnak nevezzük, esélyes, hogy az igazi neve kevésbé lesz erős jel, vagyis kevésbé fog rá hallgatni, ha éppen a parkban rohangál vagy megindul egy mókus után az erdőben…

Hang vs. testbeszéd

Az eredmények nem csupán a kutyák tanítása terén, hanem a mindennapokban is segítséggel szolgálhatnak. Az, hogy a kutyák még egy ismeretlen hang által kiejtve is felismerték a nevüket, valamint hangszórón keresztül hallva is felfigyeltek rá, rámutatott, hogy tisztában voltak a nevükkel anélkül, hogy az ember arckifejezésére, testbeszédére, hangtónusára vagy egyéb jelekre támaszkodtak volna.

A kutya neve és az alapengedelmesség szavai, valamint a feladatot teljesítő kutyák számára elengedhetetlen parancsszavak ismerete mellett természetesen fontos a kézjelek megtanítása is. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben legalább ennyire hasznos, ha a kutya képes pusztán hang alapján is végrehajtani a vezetője által kért dolgot. Egy kutató-mentőkutya esetében például lényeges, hogy hallásával a területen felfedezhető zajokra (pl. a sérült személy hangja) és a gazdája hangjára is képes legyen koncentrálni, míg látását és szaglását a környezet átvizsgálása foglalja le. Hasonlóan, egy olyan mozgássérült személy esetében, aki kézjelek helyett javarészt a hangjára támaszkodik a kutya irányítása közben, szintén fontos, hogy személyi segítőkutyája a szavakat a tárgyakhoz és tevékenységekhez kösse.

A házikedvencként tartott kutyáknál is komoly jelentőséggel bírhat az alapvető parancsok (gyere, hozzám, ül, fekszik, marad, állj, stb.) megtanítása és következetes gyakorlása a mindennapokban. Gondoljunk csak bele, mennyit számít, ha a nyüzsgő városi környezetben hangunk segítségével is képesek vagyunk irányítani kutyánkat, és nem kell órákat küszködnünk a kergetésével a parkban, miközben ő önfeledten játszik legkedvesebb pajtásaival. Vagy ha véletlenül kicsúszik kezünkből a póráz, és a stabilan begyakorolt „állj” vagy „fekszik” parancsra reagálva az élete múlik azon, hogy lelép-e a járdáról a forgalmas útra vagy sem.

Összegzés

A kutatás eredményei rámutattak, hogy a kutyák képesek felismerni a nevüket bizonyos körülmények között. Már maga a név is figyelemfelkeltő hatással bír, ezt támasztja alá, hogy a résztvevő kutyák arra is reagáltak, amikor egy számukra ismeretlen hang ejtette ki nevüket.

Kutyák esetében tehát a szelektív hallás nem csupán egy oly gyakran ismételt bosszantó tulajdonság, hanem előnyös is lehet adott helyzetben. Ha éppen nem figyel ránk, mert lefoglalja valami, vagy nem jön elsőre vissza, nem feltétlen azért teszi, mert „makacs” vagy „egyszerűen nem hallgat ránk”, előfordulhat, hogy tényleg nem érti, mit kérünk tőle. A pozitív megerősítéssel járó tanítás és az alapvető tudnivalók következetes gyakorlása azonban segít ezen, a gazdi és kutyája számára is könnyebbé teheti a mindennapos együttélést.