Nemzetközi vakon született kutyák napja – augusztus 23

Nem hátrány, csak másság

Sokak számára a vakság az állatok esetében szomorú, szánalomra méltó állapotként jelenik meg. Valójában azonban a vak kutyák is lehetnek teljes értékű, boldog és szeretetteljes házikedvencek. A kutyák elsődlegesen szaglás és hallás alapján tájékozódnak, így a látás elvesztése vagy hiánya sem akadályozza őket abban, hogy élvezzék az életet, kapcsolatot építsenek gazdájukkal, játsszanak, tanuljanak vagy akár sportoljanak.

A nemzetközi vak kutyák világnapjának története

A Nemzetközi Vak Kutyák Világnapját először 2017. augusztus 23-án tartották meg, egy brit állatmentő aktivista és vak kutyatulajdonos, Sarah Horne kezdeményezésére. Sarah vak kutyája, Shiraz, inspirálta arra, hogy létrehozzon egy olyan napot, amely segít ledönteni az előítéleteket, támogatást nyújt a vak kutyák gazdáinak, és bátorít másokat is a fogyatékkal élő állatok örökbefogadására.

Sarah maga is egy mentett vak kutya gazdája volt, és saját tapasztalataiból tudta, mennyi örömöt, szeretetet és hűséget adhatnak ezek a kutyák – annak ellenére, hogy nem látnak. Célja az volt, hogy ráébressze az embereket: a vakság nem egyenlő a szenvedéssel, és egy vak kutya is teljes, boldog életet élhet.

A vak kutyák képességei

Bár látásuk korlátozott vagy teljesen hiányzik, más érzékeik – különösen a hallásuk és szaglásuk – kiemelkedően fejlettek. Gyorsan megtanulják a környezetük térképét, és sokszor hihetetlen magabiztossággal mozognak. Sőt, néha egy másik, látó kutya lesz a „vezetőjük”, ami különleges példája az állatok közti összetartásnak.