Odaült egy vadidegen lábához a reptéren a corgi - kiderült, előző éjjel elvesztett kedvencét gyászolja a férfi

Cora, a tündéri corgi 8 éves lehetett, mikor új otthonra talált. Egészen odáig egyetlen feladata az volt, hogy újabb és újabb kölyköknek adjon életet, mígnem az utolsó alomban csupán egy pici maradt életben. Már nem hozott hasznot, egyszerűen kidobták... Nemcsak a teste volt meggyötört, de lelke is megtört, hiszen az embertől jót sohasem tapasztalt. Kicsinyeinek adta át a szívében rejlő szeretetet, bízva abban, hogy eljön az idő, amikor még többekkel megoszthatja az érzést.

Miután kimentették fogságából, egy kedves hölgy vette maga mellé. Madison Palm kezdetben csak ideiglenes befogadói szerepen gondolkozott, de kötődésük napról-napra szorosabbra fonódott, ezért nem is volt kérdés, hogy örökbefogadja a corgit. Mindazok ellenére, amin átment, Cora hihetetlenül elbűvölő kutyus: múltját feledve mindenkit megajándékoz egy kis kedvességgel, akivel csak találkozik. Gazdája rövidesen be is iratkozott vele egy terápiás kutya tanfolyamra:

„Cora személyisége lenyűgöző, árad belőle a szeretet. Mindig a közelemben tesz-vesz, de egyébként is rajtam tartja a szemét. Ha kis időre el is kell válnunk egymástól, megkeresi a legközelebbi embert, bemászik az ölébe, és bökdösi az orrával egy kis simogatásért. Annyira édes! Általában ez a legelső dolog, amit mondanak róla. Gyengéd, kedves természete mindenkinek feltűnik.”

Legyen akár ismerős, akár idegen, Cora szívébe bárki belefér. Gyakran köszön oda másoknak, ám egy nap olyasmi történt, amire a gazdija sem számított. Utazni készültek, amikor váratlanul a reptéren ragadtak. Gondolta, majd csak feltalálják magukat, hiszen ahol emberekkel lehet találkozni, Cora számára repül az idő. Mint később kiderült, az egyik utasnak a barátságos corgi jelenléte aznap mindennél többet jelentett:

„Cora körbesétált a váróteremben, odaköszönt azoknak, akik mellettünk haladtak el vagy a közelünkben foglaltak helyet. Szundított is egyet, így levettem róla a pórázt, és bekaptam pár falatot. Erre persze felébredt, de elindult az egyik férfi felé. Mielőtt visszahívhattam volna, már a lábánál ült egy kis szeretgetésért.”

„Megkérdeztem, zavarja-e, de csak annyit mondott meghatottan, könnyes szemekkel: ’Nem, dehogy. Tegnap éjjel veszítettem el a kutyám.’ Majd megvakargatta Cora füle tövét, és miközben tovább simogatta, halkan azt suttogta neki, hogy milyen aranyos. Még egy fotót is készített róla, amihez Cora ügyesen átpozícionálta magát. Teljes nyugalommal üldögélt előtte a tökéletes fényképhez.” - mondta el a gazdi.

Talán hatodik érzéke vezette oda vagy egyszerűen megérezte, hogy a férfinak rettentően nagy szüksége volt egy kis kedvességre. Bár kicsi korától fogva nélkülöznie kellett ezt az érzést, a négylábú kis csoda a szeretet és együttérzés égi ajándékával születhetett e földre. Egy cseppnyi e keverékből gyógyírként hatott a gyászoló idegen megtört szívére is.

Gazdiját is meghatotta e nem mindennapi jelenet. Bár már jól ismeri kedvencét, örökké hálás lesz az ilyen varázslatos pillanatokért:

„Ráérez arra, ha valaki fájdalommal küzd, és valahogy mindig tudja, kinek van rá szüksége. Cora nap, mint nap lenyűgöz, sohasem kérdőjelezem meg őt. Ki hitte volna, hogy egy olyan kutya, akit közel 8 éven át nem szerettek, ennyi rengeteg szeretetet képes átadni másoknak?”