
Önzetlen kutyáink egymást is jutalmazzák
2016. november 27., 06:00
Szerző: M.Lilla
Kategória: Jó tudni!
Egy friss kutatás szerint a kutyák empatikus képessége sokkal erősebb, mint azt valaha hittük. Önzetlenségük tesztelése során arra jutottak, hogy még féltett eledelüket is szívesen megosztják barátaikkal.
Kutyáink imádják a pocakjukat, természetes, hogy a várva-várt etetési idő közeledtével izgatottá válnak. Legtöbbjük falánksága nem ismer határokat, ám a legújabb vizsgálatok alapján kiderült, hogy még abban az esetben is szívesen megosztják egymással az ételt, ha cserébe semmit sem kapnak érte.

Fotó: officialhuskylovers.com
Proszociális viselkedés
Így nevezik a viselkedésnek azt a megnyilvánulását, amikor egy élőlény annak tudatában segít egy társának, hogy cselekedete semmiféle haszonnal nem jár számára. Egészen mostanáig csak az emberszabásúaknál figyelték meg az együttműködés e különleges formáját, más állatok esetében még nem találták jeleit.
A bécsi Messerli Kutató Intézetben folytatott kísérletek viszont arra engednek következtetni, hogy a kutyák értik az „adás” fogalmát, képesek a nagylelkűségre, és fajtársaik irányában meglehetősen proszociálisak, ám leginkább azokkal az egyedekkel viselkednek adakozóan, akiket a barátaiknak tartanak. „A kutyák és legközelebbi rokonaik, a farkasok kooperatív, társas lények, vagyis alapos okunk van feltételezni, hogy ezek az állatok egymás között is proszociálisan viselkednek. A háziasítás több ezer éve alatt a kutyákat szociális készségeikre is szelektálták.” – mondta Friederike Range, vezető osztrák kutató.
Ám a proszociális viselkedés mérése nem egyszerű feladat, mivel a kutyák velünk, emberekkel is szívesen lépnek interakcióba. Nehézségekbe ütközhet megkülönböztetni, hogy egy adott kutya látszólagos proszociális cselekedete és viselkedése valóban önzetlen jellemében gyökerezik, vagy csupán engedelmesen reagál a tudosók kommunikációjára és a tőlük érkező jelekre.

Fotó: dailymail.co.uk
Az önzetlenség vizsgálata
Range és társai éppen ezért kivették az egyenletből az embert. A kísérletben két kutyát helyeztek el egymás mellett, különálló ketrecekben. Az ún. „donor kutya” lehetőséget kapott arra, hogy szomszédjának átnyújtson egy tálca élelmet, a tárgyat egy kötél meghúzásával tudta irányítani. Míg az egyik tálcán egy jutalomfalat pihent, addig a másikat üresen hagyták. A kutyákat heteken át tréningezték a feladatra, hogy megértsék a tálca-húzó rendszer működését. A donor kutya minden pillanatban tudta, hogyha társának adja a falatot tartalmazó tálcát, akkor ő maga semmit sem kap. Gyakorlatilag egyetlen pozitívummal járt számára a feladat, mégpedig az, hogy tettével kifejezhette kedvességét társa irányában.
A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a kutyák egyéb motiváció hiányában is proszociális viselkedést mutattak, hiszen önzetlenül átengedték az ételt a másik kutyának. Ugyanakkor sokkal nagylelkűbbnek bizonyultak, ha korábban már találkozhattak szomszédjukkal. „A kutyák valóban képesek proszociálisan viselkedni fajtársaikkal. Mindezidáig nem sikerült tudományos bizonyítékot találni erre. Azt is megfigyeltük, hogy viselkedésüket az ismeretség foka is befolyásolta. A proszociális viselkedés megjelenése csökkenő tendenciát mutatott, ha a donor kutya nem ismerte a másik kutyát.” – derült ki a Scientific Reports tudományos folyóiratban publikált tanulmányból.
A teszt eredményességéhez azt is megmutatták a kutyáknak, hogyan juttathatják finom falatokhoz saját magukat. Ily módon biztosították, hogy nem csupán véletlenszerűen húzták meg a kötelet. Range szerint „ez a kontroll kizárja annak lehetőségét, hogy a kutyák az ismeretlen kutyatárstól való félelmükben ne húzzák meg a kötelet. Amint egy számukra idegen kutya került a szomszédos ketrecbe, alanyaink inkább magukat jutalmazták, méghozzá a legnagyobb örömmel." A tudósoknak még egy vitás kérdést sikerült tisztázniuk. Korábban felmerült, hogy a kutyák azért húzzák meg kevesebbszer a jutalmazó kötelet, mert figyelmüket elvonta az ismeretlen szomszéd jelenléte. Elenyésző volt azonban azon esetek száma, amikor egyáltalán kapcsolatba léptek az idegen kutyával.

Fotó: playbuzz.com
Más szavakkal élve a kutyák jobban figyelnek barátaikra, mint a számukra ismeretlen ebekre, bár ez az emberek proszociális viselkedéséről is ugyanígy elmondható. Képesek vagyunk kedvességre és önzetlenségre társaink irányában, de gyakrabban mutatjuk azok felé, akik közelebb állnak hozzánk.
Forrás: lifewithdogs.tv, sciencealert.com
Indexkép forrás: nydailynews.com
Cikk első megjelenése: 2015. december 21.
Fordította: Maurer Lilla
A hosszú orrú kutya ügyesebben szagol? Most kiderült!
Az ELTE etológusai szerint az életkor és az agy alakja befolyásolja a szaglással kapcsolatos agyi régiók konnektivitását. A Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányban először vizsgálják ezt a hálózatot kutyáknál.
Nem véletlenül gondolunk gyermekünként a kutyánkra? Egy kutatásból most kiderült.
Az ELTE Etológia Tanszék kutatói arra vállalkoztak, hogy feltárják, pontosan milyen szerepet töltenek be a kutyák az emberi szociális hálóban.
Kiskutya-szindróma, avagy miért tekintünk másként a kistestű kutyákra, mint a nagyobbakra?
Több tanulmány is rámutat arra, hogy az emberek hajlamosak elnézőbbek lenni a kicsi kutyákkal. Mi lehet ennek az oka?
Hogyan válasszak olyan játékot a kutyámnak, amilyet ő is szeretni fog?
Gömbölyű, pattogós, csipogós vagy sípolós, rágcsálható… Bármilyen is legyen a kedvenc játékszere, látványára kutyánk tekintete egyből felcsillan. Mire figyeljünk, amikor a megfelelőt keressük?
Terápiás kutyák társaságában a gyermekek is kevésbé érzik magukat stresszesnek
Egy friss tanulmány szerint a kutyák jelenléte nyugtatóan hat a gyerekekre az iskolában, mely sokuk számára rendkívüli stresszel jár a mindennapokban.