Ösztönösen védelmezik a kutyák a gyerekeket?
2020. január 11., 08:15
Szerző: M.Lilla
Kategória: Jó tudni!
A gyerekeknek különleges kapcsolata van a kutyákkal. Meghúzhatják farkukat, visszafelé simogathatják szőrüket vagy ráhasalhatnak pocakjukra, ha a kutyák fáradtan elhevernek a szőnyegen. De vajon mi teszi az ember legjobb barátját ennyire toleránssá a gyerekekkel szemben?
A kutyák általában türelemmel és jókedvvel tolerálják a gyerekek bohócságait. Tűrőképességük túlmutat azon, amit fajtársaiknak vagy a felnőtteknek megengednek. Hogyan lehetséges, hogy a kutya nyugodtan elviseli a „kisemberek” némelykor oly bosszantó csipkelődését?
A kutya helye a családban
Ahhoz, hogy megértsük a kutyák gyerekekhez való viszonyát, segíthet, ha kicsivel többet tudunk szociális szerveződésükről. A vadonban, a kutyafélék hatalmas távolságokat is képesek megtenni annak érdekében, hogy megalapozzák és megerősítsék pozíciójukat egy társas csoporton belül. Ezek a pozíciók világosan megszabják az alá- és fölérendeltségi viszonyokat. A háziállatként nevelt kutyák között azonban a hierarchia viszonylag egyértelmű: az eb általában arra tekint „falkavezérként”, akitől az ételt kapja. Továbbá a kutyák tisztában vannak azzal, melyik családhoz tartoznak. Amikor egy személy csatlakozik a család "csoportjához", mondhatni „egy lesz közülünk”, onnantól kezdve a kutya védelmező ösztöne rá is ki fog terjedni, függetlenül attól, hogy az illetőtől érkezik-e eledel vagy sem.
A kutya szempontjából a család berendezkedése nem különbözik a fajtársak csoportjától. A kutyafélék pontosan tudják, melyik az ő családjuk, és veleszületett ösztöneiknek engedelmeskedve nem meglepő, ha egy általuk veszélyesnek ítélt helyzetben még saját biztonságuk kockáztatásával is családtagjaik védelmére kelnek. Tulajdonképpen a legtöbb kutya olyan erős védelmező ösztönnel rendelkezik, amely a szocializáció és nevelés legapróbb morzsáit is képes egyik pillanatról a másikra félredobni, ha szeretett gazdáik megmentéséről van szó. Sajnos azonban ennek is megvannak a hátrányai... A túlzottan erős védőösztön odáig is vezethet, hogy a kutya nem kívánt agresszív viselkedést mutat a család csoportján kívül álló emberek irányába. Ebből kifolyólag célszerű az erősebb őrző-védő ösztönnel bíró kutyák nevelését már fiatal korban elkezdeni, és kontrollált körülmények között, szakavatott oktatók irányításával rendszeresen tréningezni. Ha ez kimarad a szocializáció folyamatából, egy túlbuzgó védelmező komoly veszélyt is jelenthet a család egységén kívül álló gyerekekre és felnőttekre nézve.
Őrzőnek született
Néhány fajta a tenyésztési céljának megfelelően őrző-védő feladatot lát el. A lustább vagy túlzottan közvetlen, barátkozós kutyák általánosságban véve kisebb eséllyel reagálnak egy potenciális veszélyhelyzetre fent említett társaiknál. A Virginia államban élő Veronica Sanchez, a Cooperative Paws („Együttműködő Mancsok”) kutyakiképző szervezet vezető trénere szerint a berni pásztorok és az újfundlandik például rendkívül barátságosak a gyerekekkel, ugyanakkor gondoskodóan vigyáznak is rájuk. Minden valószínűség szerint a gyerekek iránt tanúsított megkülönböztetett figyelmük eredeti feladatukból származik, hiszen évszázadok óta bajbajutott emberek mentésében segédkeznek. (Talán nem meglepő, hogy a rossz szándékú emberek kétszer is meggondolják, hogy megközelítsenek egy ilyen nagyméretű kutya által védelmezett kisgyermeket.)
Más kutyafajtákat úgy tenyésztettek ki, hogy elsődleges feladatuk mellett védelmező tulajdonsággal is rendelkezzenek. Egy juhászkutya például pontosan tudja, hogyan tartsa össze a nyájat, bármi történjék is. Az ilyen típusú kutyáknál nem kell attól tartanunk, hogy gyermekünk elkóborol vagy eltűnik a szemünk elől, hiszen kedvencünk lelkesen vissza fogja őt terelni hozzánk.
Gyakori, hogy a fajta jellemvonásai eltörpülnek amellett, hogy milyen behatások érik a kölyköt a születést követő első hetekben. Amennyiben van rá mód, a kölyökkutya kiválasztásánál a lehető legkörültekintőbben járjunk el: kérdezzük ki a tenyésztőt, milyen korai nevelésben részesítette, hozzászoktatta-e legalább a háztartásban előforduló hangokhoz, zajokhoz (pl. porszívó, mosógép, televízió, rádió...)
Egy szorongó, félős kutya nem a legideálisabb választás családi őrző-védő kutyának, mert könnyen megeshet, hogy váratlan helyzetekben támadásba lendül és odakap a családtagoknak - kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Még azoknál az őrző-védő fajtáknál is, amelyeket „szakmájuk kiválóságainak” kiáltanak ki, a következetlen nevelés és a szegényes kiképzés drámaian megváltoztathatja a kutya temperamentumát.
Mi lehet a megoldás?
Felelősségteljes gazdikként olyan megbízható kedvencet keressünk, amelyet képesek vagyunk kontrollálni, különösen akkor, ha gyermekünk mellé választjuk társnak, hiszen minden esetben az ő biztonsága az elsődleges.
A kulcs a korai és rendszeres szocializáció és képzés. Ennek nem feltétlenül kell speciális kiképzésnek lennie: a tipikus „jókutya” viselkedés-tréning magában foglalja mindazt, amit egy kutyának tudnia kell ahhoz, hogy gyermekünk legjobb barátja, egyben hatékony őrzője legyen. Természetes ösztönei megteszik a többit.
Forrás: animalplanet.com
Indexkép forrás: pets4homes.co.uk
Cikk első megjelenése: 2015. augusztus 27.
Fordította: Maurer Lilla
Védelmező kedvenceink
Rengeteg videó kering az interneten védelmező kutyákról, akik főleg a gyermekeket oltalmazzák. Milyen szerencsés az a gyerek, akinek egy ilyen négylábú barátja van!
A kistestű kutyák védelmében
Attól, hogy kicsi, még ő is kutya, gazdag érzelmi világgal. Vannak dolgok, amiket szeret, és vannak olyanok is, amiket nem. Például a kéretlen simogatást. De miből is gondoljuk, hogy ők aztán biztosan szeretnek barátkozni, hiszen "picik és cukik"?
Megsimogathatom a kutyád?
Nemcsak a gazdi, de a kutya beleegyezése is kell ehhez. Hogyan feleljünk a kérdésre, amikor a válasz nem is olyan egyszerű?
Miért néz rám a kutyám, miközben a nagydolgát végzi?
Szimatol, fel-alá járkál, köröz, míg végül megtalálja a tökéletes pontot. Művelet közben pedig le nem venné rólunk a szemét. Vagy inkább elbújik? Mit szeretne üzenni kutyánk, amikor ürítés közben ránk néz?
Miért mászkál cikk-cakkban a kutyám a sétán?
Kiborít, amikor kedvenced ide-oda jön-megy, össze-vissza kóvályog a sétán? Miért nem tud egyszerűen "csak" sétálni? Szépen, nyugodtan, okosan... Lássuk, mi okozhatja ezt a viselkedést, és hogyan javíthatunk a helyzeten!