Szobatisztaság szeminárium II. rész

Könnyen előfordulhat, s nem akarunk senkit sem elkeseríteni, de elő is fog fordulni, hogy bár mindent megtettünk a siker érdekében kiskutyánk végterméke mégis a szőnyegen, padlón, tehát a tiltott zónában köt ki. Ez normális. Ilyenkor kell elszámolnunk tízig. A legnagyobb hiba, amit a türelmetlen gazdi elkövethet, hogy megszidja az ebet tettéért. A késleltetett büntetésnek semmi értelme sincsen, csak összezavarodik, megijed a picur. Elterjedt „szaktanács”, hogy bekakilás esetén bele kell a csahos orrát dörgölni az ürülékébe. Tegyük ezt mindenképp akkor, hogyha egy életre meg akarjuk önmagunkat utáltatni kutyánkkal, ha félelmet, szorongást szeretnénk kiváltani az apróságból. Minden más esetben ezt felejtsük el, téves, rossz elképzelés!

A megoldás természetesen az unásig ismételt türelem, következetesség, és az előzőekben megismertetett metodika használata. A tisztításra, azonban szenteljünk nagy figyelmet. Úgy takarítsuk el a becsúszott „ajándékcsomagokat”, hogy annak a szagát a jövőben ne érezhesse az eb, nehogy visszatérjen a tett helyszínére. Az ammóniát érdemes kerülni, de fele víz, fele ecet kombinációval kellőképpen odapörkölhetünk a szagmolekuláknak. Van, aki a parfümre esküszik, akad, aki másra: egy a lényeg, nyoma se maradjon a materializálható bakinak.

A következő kint elvégzett ceremónia után hatalmas ovációt, és finom falatokat érdemel a kutya – ne legyünk az adósai. A biztonság kedvéért, ha egyedül hagyjuk a kópét, barikádozzuk el a lakás olyan részeit, ahol fizikai fájdalmat okozna nekünk némi pisi-kaki becsúszása.

Négy hét. Ennyi balesetmentes idő után jelenthetjük ki: szobatiszta lett kedvencünk! Ha a fenti pontokat követjük, kitartással, kellő szeretettel, akkor hamar letelik az egy hónap, s utána már csak a napirendünket kell követnünk, szagos meglepetések nélkül.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!