A biciklidérc leküzdése

A félelem kezelése – irányuljon az bármire – mindig rengeteg türelemmel, szeretettel, és odafigyeléssel jár. Ha rossz napunk volt, dühösek vagyunk, vagy szimplán elegünk van, akkor ne üljünk le négylábúnk mellé oktató célzattal, mert eredménytelen lesz a kísérletünk, sőt még árthatunk is a negatív érzéseinkkel. De, ha éppen jó passzban vagyunk, akkor indulhat a móka! Igen, a móka, mert ebünknek ezt abszolút játéknak, nem katonai kiképzésnek kell megélnie!

Az első és legfontosabb szerezni egy biciklit, meg egy segítőkész embert. Utóbbi a legjobb lenne, ha egy a kutyánk számára sem ismeretlen pl. sporttárs, kutyás ismerős stb. lenne. Ha minden feltétel adott, akkor menjünk ki egy nyugodt terepre, nem kevés motiváló jutalomfalattal a zsebünkben.

Kérjük meg a segítőnket, hogy tolja el a biciklit két méteres távolságból kedvencünk mellett. Jó, ha ebünket pórázon tartjuk, de ne ültessük, fektessük le kényszeresen, hadd csináljon, amit akar. Amikor látjuk, hogy a bicikli eltávolodott, s négylábúnk nem rettent meg, dicsérjük meg és jutalmazzuk. Hívjuk oda „segédünket”, hogy ő is simogassa meg hősünket, ezzel is oldva szorongását.

Az egész folyamat alapjait, ezzel le is raktuk. Ezek után nincs más dolgunk, mint csökkenteni a bicikli, és kutyánk közti távolságot, plusz idővel növelni a sebességet. Nyilván nem az a cél, hogy ötvennel kettő milliméterről el tudjon ijedelem nélkül száguldani egy kerékpáros kedvencünk mellett (természetes óvatosságra szükség van), de így enyhíthetjük, sőt egyes esetekben meg is szüntethetjük a lidérctől való félelmet.