Alig hitt a szemének a gazdi, amikor meglátta örökbefogadott kutyája hasonmásait a menhelyen

Olykor különös fordulatokat hoz az élet. 2013-at írunk: elárvult kölyökkutyával állított be egy hölgy a texasi állatkórházba, ahol történetünk főszereplője, Jennifer Butler adminisztrátorként dolgozott. A hathetes apróságra séta közben bukkant rá a hölgy kutyája; valaki egyszerűen otthagyta a mezőn. Nem tervezett második házikedvencet, ezért elvitte a rendelőbe, ahol megvizsgálták és ellátták a kölyköt. Ekkor szeretett bele Butler, és még aznap örökbefogadta. Ki hitte volna, hogy ez még csak a kezdet? 

5 évvel később, ahogy a Facebookon nézegette a híreket, egyszer csak elakadt a lélegzete. Benjamint pillantotta meg az egyik fotón. Kellett pár perc, mire rájött, hogy a döbbenetes hasonlóság miatt vélte így, de azért figyelemmel követte a lehetséges „ikertesó” sorsát. Nemsokára azonban felvillant a vörös jelzés: a hontalan kutyus felkerült az altatási listára a túlzsúfolt menhelyen. Jennifer ekkor döntésre jutott:

„Kihoztam, azzal a feltett szándékkal, hogy megtalálom számára az álomgazdit. Szegénykének több bajjal küzdött: bőrfertőzés, felsőlégúti betegség, ráadásul szívférges volt."

Miután megkapta oltásai és átesett az ivartalanításon, Leonard átmeneti otthonába költözött, és folytatták kezeléseit. Jennifer fia ekkor kétéves volt, és annyira megszerették mindketten a kutyát, hogy hamar eldöntötték: velük marad. Meglévő kutyájuk, Benjamin eleinte tartózkodóan fogadta, néhány nap kellett csupán, hogy összebarátkozzanak.

Bennie és Lennie olyanok, mint két tojás. Az állatkórházban a mai napig nem tudják megmondani, melyik melyik. Nyakörvük színének hála már egyre kevésbé keverik össze őket. Arra azonban mindenki kíváncsi volt, vajon tényleg rokonok-e. Így amikor elérhetővé vált a DNS-teszt, Jennifer izgatottan kérte a vizsgálatot kedvenceire. Mivel Lennie előéletéről semmit nem tudtak, a teszt segítségével azt is kideríthették, van-e valamilyen örökletes betegsége, ami a későbbiekben gondot okozhat. A hab a tortán pedig az volt, hogy az eredmények alapján Bennie és Lennie minden valószínűség szerint alomtestvérek!

Teltek-múltak az évek, és idén újabb meglepetés érte a gazdit. Egy szép napon, ahogy a Facebookon nézegette a híreket, egyszer csak elakadt a lélegzete. Benjamint (vagy Leonardot ?) pillantotta meg az egyik fotón. Mintha a sors megismételte volna önmagát:

„Mielőtt esélyem lett volna megnézni alaposan a képet, egyre-másra jöttek a jelölések az ismerőseimtől. Mondanom sem kell, hogy ledöbbentett a hasonlóság, de azt gondoltam, képtelenség, hogy újra megtörténjen ez az egész!”

Pedig nagyon úgy tűnt, hogy ez a helyzet. A szóban forgó kutya hamar felkerült az eutanázia listára (mint évekkel korábban Lennie), így hát Jennifer követte a már jól ismert utat: kihozta a kutyát a menhelyről azzal a feltett szándékkal, hogy megtalálja neki az álomgazdit. Az egyetlen különbség a nemében rejlett, ugyanis szuka volt. Penelope – így nevezték el – hamar beilleszkedett átmeneti otthonába, és miután egészsége helyrejött, nála is elvégezték a kutya DNS-tesztet:

„Láss csodát! Kiderült, hogy Penelope ugyanabból az alomból származik, mint a fiaim, közvetlen családtagok!” - ámuldozott Jennifer.

Nem tudni, mi mindenen ment keresztül élete 9 éve során, de sok jóban nem lehetett része. Időbe telt, mire elkezdett felengedni új környezetében, de Bennie és Lennie segítségével lassacskán előbújt a csigaházából, és maga mögött hagyta fájdalmas múltját. Talán emiatt is érezték, hogy Penny több figyelmet és odaadást igényel a gazdik részéről, de szerencsére megtalálták számára az álomotthont, ahol ő a család szeme fénye. Mivel közel laknak egymáshoz, a három testvér gyakran összefut egy sétára, és megmentőjük reményei szerint, idővel talán még többen is lesznek. 

Bennie, Lennie és Penny addig is nagy szeretetben éli mindennapjaikat.