Balesetveszély: „A kutya csak gödröt ásott…” – a gazdi felelőssége?

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Rendkívül kényes téma, aminek kapcsán az ÁlmosFelhő Kutyajólét segítségét kérte egy fiatal, felelős kutyatartó pár. Mit lehet tenni ilyen esetben? Ők a kerületi önkormányzathoz és hozzánk fordultak véleményért, megoldási javaslatokért. Mint időközben megtudtuk, az önkormányzat reagált megkeresésükre, betemette a keletkezett gödröket. Ők tehát megtették, amivel, mint fenntartók hozzájárulhatnak a terület balesetmentessé tételéhez, biztosítva annak rendeltetésszerű használhatóságát. A kérdés: a helyrehozott alapterület biztonságosságának megőrzéséhez mennyiben járul majd hozzá ezután a kutyatartók bizonyos része?

És éppen ezért kényes a téma! Mert nagy valószínűséggel a kutyusukkal futtatóba betérő gazdik, akik a kihelyezett ügyességi játékokat és akadályokat kedvencük lemozgatására használják, nem tartoznak azon kis csoporthoz, akik tagjai a futtató funkcióját elsődlegesen szociális kapcsolatrendszerük bővítésében, ápolásában látják a kutyájukkal való érdemi foglalkozás helyett. Nehéz egyszerre társalogni, villogni legújabb outfitünkben, szelfizgetni és szemmel tartani, netán más elfoglaltságot adni az unalmukban gödröt ásó kutyáknak… A gödrök pedig születnek… a palló mentén, a kúszók mentén, a labdázásra használt füves részen. Itt hangzik fel a régi nóta: „Nekem senki ne mondja meg, mit csináljon a kutyám…”. Milyen jó válasz lehet erre a „Nekem pedig senki ne veszélyeztesse a testi épségem, se a kutyámét!” című opus. Egyrészt a futtató kapuján kint lévő információs táblák egyértelműen felhívják a figyelmet a gödrök balesetveszélyességére, másfelől ha egyeseknek mindent lehet, bizonyára szívesen kiveszik a részük az ínszalagszakadás, a csonttörés okozta (állat)orvosi ellátás és műtétek költségeinek megfizetéséből is. Kiváltképp, ha mondjuk terápiás kutya sérül le és a keletkező munkakiesése anyagi kiesést is okoz. Tetőzve a kutyus fájdalmait, utókezelésének kellemetlenségeit. Sebaj, indulhat az egymás torkának való esés a közösségi felületeken, jöhetnek a kommenthuszárok brillírozásai, különösen azoké, akik hónapok óta nem tették be a lábukat adott területre, mi több, más településen élnek. Elvégre véleménye mindenkinek van… És felelőssége?

Nem, nem arra gondolunk, hogy rossz volt a kutya és ő tehet róla. Vagy arra, hogy „de hát természetes viselkedés az ásás”. Tudjuk, hogy a kutyák nyaranta lelkesen ásnak gödröket belefeküdni a föld hűs közege miatt, tudjuk, hogy zsákmányaik (műcsont, játékok, talált tárgyak) maradékát egyes szőrmókok szeretik gondosan elrejteni, ismerjük a kotorékkutyák fajtaspecifikumaként számon tartott ásás jelenségét, mint ahogyan az unaloműzés számtalan módozatait is, amivel inger- és mozgásszegény környezetben tartott kutyusok igyekeznek több-kevesebb sikerrel lekötni energiáikat, felhívni magukra az őket hanyagoló gazdáik figyelmét…

A hangsúly itt azon van: engedem-e kutyám ásni olyan területen, ami kutyák és emberek napi mozgására/mozgatására lett kijelölve és kialakítva? Valószínűleg a prérin vagy egy erdős részen senkit nem zavarna egy-két lyuk, mint ahogyan a kert leghátsó, gazos részén sem.  A kérdés az: egyesek miért nem akarják tudomásul venni, hogy amint kutyájukkal kilépnek a kapun, felelősséggel tartoznak a szembejövő állatok és emberek iránt?! Felelősek azért, ahogyan kutyájuk másokkal viselkedik. Felelősek azért, amit kutyájuk okoz. (1. „Véletlenül ugrott a kisgyerekre, ő nem bánt…” – de feldöntötte a kicsit, aki betörte a fejét és a történet a baleseti sebészeten végződött. 2. „Jóhogy ás, programozni nem tud!” – a nagyszájú gazdi később maga lépett a gödörbe, aztán káromkodva elbotorkált.) Felelősek azért, amilyenné nevelik. Felelősek azért, hogy ha korrigálni, mozgatni, nevelni, szeparálni kell kutyatársuk, akár napi szinten, akkor megteszik-e ezt vagy nem. Ennyire egyszerű. A kifogásoktól, magyarázkodástól, másokra mutogatástól és a mosom kezeim hozzáállástól a felelősség még nem lesz másé! A következmény pedig nem lesz meg nem történt.

Lehet az önkormányzatnak munkát adni, mondván, az ő felelősségük rendbe hozni azt a területet, amit egyes kutyatartók balesetveszélyessé tettek. (Bizonyára nem ezért alakították ki és nem ezért ölnek energiát, figyelmet, fáradságot rendbetételébe a munkásemberek.) Nem lenne egyszerűbb megőrizni biztonságos állapotát? Lehet mutogatni másokra „…de hát az ő kutyájuk is…” alapon. Egy biztos: nem fogunk másokat megváltoztatni, mert nem vagyunk rájuk hatással. Mindenki saját magára és kutyájára van hatással, saját maga és kutyája ténykedésével kapcsolatban visel felelősséget. Ha ennek tudatában egy kis empátiával lépünk ki az utcára, abból baj nem származik. Igazságot senki nem fog tenni, mert senkinek nem feladata vagy tisztje. Viszont feladat kellene hogy legyen mindenki számára környezetének óvása, a futtatóban lévő területek, ügyességi játékok rendeltetésszerű használata és a kutyaürülék feltakarítása.

Az ÁlmosFelhő tippje kotorék-lelkű kutyuskáknak: egy külön agyagos, homokos, mulcsos résszel feltöltött ásó-sarok kialakítása a futtatókon belül. (Ezt otthon, kertben is meg lehet valósítani. Megtanítjuk kutyusunkat ott kiélni ösztöneit és máris biztonságban van a veteményes. :) )