Egy évvel mentése után ilyen boldog életet él a kísérleti telepről gazdisodott beagle

Mabel egyike volt annak a több mint 4000 beagle-nek, akiket tavaly nyáron mentettek ki egy kísérleti célokra szánt tenyésztelepről Virginia államban. Éveken át egyetlen feladata volt: újabb és újabb kölyköknek életet adni, mígnem teste szinte teljesen kimerült a borzasztó tartási körülmények és az elhanyagoltság miatt.

„Heteken át csak aludt és aludt és aludt. Nem nehéz elképzelni, hogy több ezer kutya között erre éveken át alig volt lehetősége. Azt hiszem, azok voltak életének legelső nyugodt és csendes pillanatai” - mondta el Natalie Hawkins, a PETA humán erőforrás igazgatója, Mabel örökbefogadója.

Miután 2022 júniusában az üzemeltető cég bejelentette, hogy bezárják a telepet, rengeteg kutyának kellett mielőbb otthont találni, akár átmenetit vagy véglegest. Hónapokon át, több ütemben hozták el őket az állatmentő szervezetek – az országos összefogásnak köszönhetően mindegyiküket sikerült biztonságosan elhelyezni.

25 beagle a virginiai Norfolk városában lévő menhelyre került. Mabel is köztük volt. Bár a menhely vezetőjének nem állt szándékában örökbefogadni, a tündéri kutyus egyből elrabolt a szívét.

Miután megérkezett hozzájuk és alaposan kipihente magát, gazdái társaságában elindult felfedezni a világot, amelyből azelőtt még semmit sem látott. Ő maga is a telepen született, és megmentéséig oda bezárva élte minden egyes napját.

Eleinte azt sem tudta, mi fán terem a kutyafekhely, mit kell vele csinálni, kérdőn nézett gazdáira, mire leesett neki, hogy ebben aludni is lehet! Nem ismerte a jutalomfalatokat, a játékokat, és az is új volt neki, hogy ő van a középpontban. Csak vele foglalkoznak, odafigyelnek rá, és szeretik. Hű!

A hálás kis beagle persze rettentően kíváncsi volt arra is, mi minden vár rá a nagyvilágban: „Kint lenni a szabadban, nézegetni a madarakat... Mind-mind az újdonság erejével hatott számára”. Szép lassan beilleszkedett családjába, eleinte csak megfigyelte, mi történik körülötte, majd idővel ő is részese akart lenni a történéseknek.

„Elvittük a tengerpartra, ami teljesen lenyűgözte. De igazából a legapróbb dolgok is el tudják bűvölni. Leült az ablak elé, és órákon át nézelődött. Ó, és az eső, na az is teljesen új volt neki!”

És hogy milyen az élete ma? Mabel egyre magabiztosabb és egyszerűen imádja a sétákat. Persze még sok mindent kell tanulnia, de örömmel teszi. Rengeteg barátra tett szert, két- és négylábúra egyaránt. Elkíséri gazdiját a munkahelyére, ahol boldogan köszönti az embereket, akik ellátogatnak a menhelyre.

„Mindenkinek örül, akivel találkozik. Mindenkit szeret” - árulta el meghatottam Hawkins. Majd így folytatta:

„El sem tudjuk képzelni, milyen lehetett számára úgy élni, hogy egész nap be van zárva egy ketrecben. Hiszen minden érdekli, és annyi mindent szeret csinálni! Járni egyet a szabadban, mindent megszimatolni, és barátkozni.”

Mabel története újabb példája annak, milyen csodálatos változáson eshet át egy kutya, aki korábban aligha tapasztalt valami jót a világból. Mindössze egy elkötelezett gazdi, sok-sok türelem és szeretet kell hozzá. Néha persze egy kis kreativitás is jól jön: 

• Szülinapi tortával ünnepelték szabadulásuk évfordulóját a kísérleti telepról mentett kutyák  

Azzal, hogy hallunk, olvasunk róluk, és megosztjuk történeteiket, remélhetőleg még többen "felfigyelnek arra a szomorú tényre, hogy a mai napig folynak az állatkísérletek. Rengeteg állat éli le az életét ilyen telepeken és laboratóriumokban” - mondta el Hawkins, aki az örökbefogadás mellett arra buzdít, hogy válasszunk olyan termékeket, melyeket nem teszteltek állatokon. Ezzel is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy idővel feleslegessé váljon ez a kegyetlen gyakorlat.