Hogyan mondják el a kutyák: „Köszönöm”?

A hála az egyik legszebb érzés, amit megtapasztalhatunk. Mélyen beleivódott a kulturánkba, olyannyira, hogyha nem mutatjuk ki hálánkat mások irányában, udvariatlannak és érzéketlennek gondolhatnak minket. Nekünk könnyű dolgunk van, hiszen többféleképpen juttathatjuk kifejezésre hálánkat: egy köszönőlappal, egy mosollyal, öleléssel, a „köszönöm” szó kiejtésével, ami akkor is hatással bír, ha ráírjuk az éppen kezünk ügyébe kerülő cetlire.

Mi a helyzet a kutyákkal? Hogyan fejezik ki hálájukat? Tudják egyáltalán, mit jelent? Elvégre gondoskodunk róluk, etetjük őket, játsszunk velük, elvisszük sétálni és az állatorvoshoz is, ha baj van. Vigyázunk testi-lelki épségükre, egészségükre. Vajon hálásak érte? A válasz összetettebb egy igen/nem-nél, de sokan úgy vélik, a kutyák képesek „köszönetet mondani”, sőt még tisztábban is fejezik ki, mint mi, gazdik.

Honnan tudom, hogy hálás a kutyám?

A kutyák természetükből fakadóan őszinték, képtelenek lennének hazudni, hiszen érzéseiket, hangulatukat minden pillanatban kimutatják testbeszédükön, hangjukon keresztül. Ha jól ismerjük kutyánkat, viselkedésén fel fogjuk ismerni, hogyan érzi magát. Mélyen a szemünkbe néz? Éberen figyel? Lazán csóválja a farkát? Odabújik hozzánk? Odahozza a játékait? Ajándékokkal halmoz el?

Megannyi jelet adhatnak, melyek segítségével megpróbálják kifejezni hálájukat – amitől igazán különlegessé válik a mozzanat az, hogy csendesebb, meghittebb pillanatot élhetünk át. Mélyen a szemünkbe néz és érezzük, hogy megbízik bennünk. Ha biztonságban érzi magát mellettünk, energiája lecsendesül, egyfajta békés magabiztosság, nyugalom lengi körül. Talán még ránk is mosolyog, mintha azt mondaná: „Hálás vagyok, hogy itt vagy velem, és boldog vagyok, hogy e pillanatban veled lehetek.”

Ha láttunk már olyan fényképeket, videót, amelyen egy bajbajutott kutya odabújik megmentőjéhez, mi magunk is érezhettük háláját. Nem véletlenül hallani oly sokszor, hogy egy mentett kutya hálájához semmi sem hasonlítható, hiszen az élete múlhat azon, segítenek e rajta. De ugyanígy mondhat köszönetet egy sérült, beteg kutya is, aki elindult a gyógyulás útján – a gondos ápolásért cserébe odanyújtja mancsát, nekünk dől vagy egyszerűen „úgy néz ránk”.

A fenti képen látható Beagle például egy hatalmas öleléssel köszönte meg, hogy kihozták a menhelyről, ahol két nap múlva altatták volna. Két éves korában új élet kezdődött a kedves kis Gregory számára, amiért elmondhatatlanul hálás lehetett!

Természetesen egészen apró dolgokért is érezhetnek hálát a kutyák: legyen szó egy új játékról, vagy arról, hogy mi is bekapcsolódunk a játékába. Trükktanulás, egy kiadós séta, ahol kedvére szimatolhat vagy egy finom vacsora, ami után jóllakottan odaböffent egyet nekünk („Köszi, ez nagyon finom volt!”), majd elvonul a helyére pihenni.

Egy kis tudomány

Bár még nem bizonyított, hogy a kutyák képesek értelmezni az emberi érzelmeket, gazdik és kutyabarátok sokasága ért egyet abban, hogyha kellő időt töltünk kedvencünkkel, megfigyelhetünk rajta valami olyasmit, amit hálának is jellemezhetnénk. Gondoljunk csak arra az esetre, amikor kutyánk tappancsába belefúródik egy tüske vagy szilánk, és amint megszabadítjuk tőle, kiül pofijára az örömteli érzés.

A hála megértésének kulcsa az empátia: nem érezhetünk hálát, ha nem tudjuk belehelyezni magunkat annak a helyébe, akitől az ajándék érkezik, áldozatot hoz értünk vagy valami kedves dolgot tesz nekünk. Együttérzés nélkül azok az érzések is elvesznek, melyek akkor ébrednek bennünk, ha valaki jósággal fordul felénk. Hála helyett inkább a pillanatnyi öröm és boldogság jellemzi a helyzetet.

A Bécsi Egyetem kutatóinak hála fény derült arra, hogy a kutyák képesek megérteni az emberi érzelmeket és reagálnak is azokra. A kulcs ehhez nem más, mint az empátia. A kísérlet során a kutyákat gazdájukkal együtt egy szobában helyezték el. A gazdikra fülhallgatót tettek és egy könyvet kaptak a kezükbe olvasnivaló gyanánt, hogy eltereljék figyelmüket kedvencükről. Hangszórókat szereltek fel a helyiség több pontjára, és különböző érzelmeket kifejező hangokat játszottak le rajtuk:

• örömteli, szomorú, stb. kutyahangok (pl. játékos vakkantás, nyüszítés)
• emberi érzelmeket kifejező hangok (nevetés, sírás, stb.)
• semleges hangok (pl. eső kopogásának zaja, érzelemmentes hangok beszélgető emberek)

Az eredmény? A kutyák intenzívebben figyeltek, amikor a lejátszott hang érzelmeket közvetített; emberi és kutyahangokra egyaránt odafordították fejüket. A negatív érzelmi töltetű hangok hallatán (sírás, nyüszítés) viszont szinte lefagytak. Mindebből arra következtettek a tudósok, hogy a kutyák különbséget tudnak tenni az öröm, boldogság és a stressz között. Az elgondolás, miszerint képesek együttérzésre, azt sugallja, hogy a hála is érzelmeik skáláján szerepel.

Tanítható a hála?

Nem igazán, ahogy nálunk sem. Vagy érezzük a hálát vagy nem. De törekedhetünk arra, hogy kedvencünkkel minden szempontból jó kapcsolatot ápoljunk, és egyre könnyebben megértsük egymást. Játsszunk vele minél többet, dicsérjük meg, ha valami jót tett, simogassuk meg, és – ha szereti – dögönyözzük meg egy kicsit. A kutya és gazdája között kialakuló bizalom, barátság, odaadás megalapozza a kötődést, és ha ez megvan, minél több időt töltünk együtt, annál szorosabbra fonhatjuk a szeretetteljes kapcsot.

Összegzés

Minden kutya egyéniség, más-más jeleket használhatnak a hála és szeretet kifejezésére. Szavakkal nem tudja elmondani, mit érez, de annál tisztább – és szerethetőbb – módokon mutatja ki: figyel ránk, finoman csóválja a farkát, megnyalogatja a kezünket, odabújik hozzánk, vagy egyszerűen csak szívesen tölti velünk az idejét. Talán ez a legbiztosabb jele annak, hogy szeret minket. Ha odafigyelünk rá, érteni fogjuk, mit szeretne közölni. Nincs is szükség szavakra.