Hogyan találnak haza a kutyák?

A kutya szaglása és a szagnyomok

Minden alkalommal, amikor sétára indulunk, kedvencünk lehetőséget kap arra, hogy minél jobban megismerje környezetét. A látvány, hangok és illatok egészen apró részletei is feltárulnak előtte, mígnem képessé válik arra, hogy megkülönböztesse otthonunkat, környékünket az idegen helyektől.

A kutyák mancsaiban található illatmirigyeknek hála pedig minden egyes lépés során, amit megtesz, hátrahagyja saját szagnyomát is a talajon. Ezek a nyomok, ún. markerek (jelölők) kémiai üzenetet hordoznak: „Morzsi itt járt”. Ha ugyanazon az útvonalon jár-kel, megújítja e nyomokat és feltehetően más emberek és állatok markereit is elraktározza emlékezetébe. Mindez együttesen segíti a tájékozódásban.

A miénkkel összehasonlítva ugyanis a kutyák szaglása sokkalta kifinomultabb és érzékenyebb. A szaglásban közreműködő neuoron száma 220-300 millió közé tehető, de ennél jóval több is lehet azon fajtáknál, melyeket kifejezetten az „orruk miatt” tenyésztettek ki, így a vadászkutyák, különösen a vérebek és kopók. Az angol véreb szimata például olyannyira pontos, hogy több amerikai bíróságon is elfogadják bizonyító erejét. Ehhez képest az ember 12-40 millió idegsejtet áldoz a szaglásra és a hozzá köthető funkciókra.

Látása és a vizuális markerek is segítik a kutyát

Séta során észrevehettük már, ahogy kedvencünk mindenfelé szimatol. Időnként a talajhoz, fűszálakhoz, bokor vagy fa tövébe közelíti orrát, ha valami érdekeset talál, de közben folyamatosan figyeli a környezetét tekintetével is. A szaglás és látás együttesen dolgozik azon, hogy a kutya elméje megrajzolja saját kis térképét a környezetéről. Kutatások szerint a farkasok is használnak vizuális tájékozódási pontokat, melyek megmutatják, meddig terjed territóriumuk. Sőt, mi több: a fejükben létező térkép alapján képesek lerövidíteni az utat, hogy célba érjenek.

Annak ellenére, hogy a kutya látása gyengébb az emberénél, képesek felismerni olyan dolgokat, melyek jelentőséggel bírnak, és vissza is tudnak emlékezni azokra. Egy útjelző tábla, kerítés, szobor, pad vagy jellegzetes fa is lehet ilyen.

"Az otthonom  - avagy a hely, amit szeretek"

Amikor hazaindulunk a sétáról, és kedvencünk szomjas vagy tudja, hogy lassan vacsoraidő van, elkezdhet húzni otthonunk irányába. Ha nem érzi jól magát vagy egyszerűen fáradt, esetleg megijed valamitől, megfordulhat, és elindulhat haza.

A „haza” lehet az autónk is, ha kocsival mentünk valahova: a kutya azt a helyet fogja keresni, amely a legközelebb áll hozzánk, amely a legerősebben magán viseli szagunkat. A gazdi és saját maga által hátrahagyott szagnyomok mellett látására támaszkodva indul meg a biztonságosnak vélt pont irányába.

Érdekesség, hogy a kutyák és macskák navigációs rendszere némileg eltér egymástól. Korábban úgy vélték, a macskák a föld mágneses mezejét hívják segítségül a tájékozódásban, de újabb kutatások szerint a kutyák is ehhez folyamodnak.

• A földi mágneses mező segítheti a kutyákat a tájékozódásban

Az otthon illata

Az illat, amelyet bárhol, bármikor felismernek. És ha kellemes emlékek kötődnek hozzá, megkönnyíti a hazatalálást is. Remekül példázza ezt a két miniatűr schnauzer és a grillkolbász esete. 2017-ben az észak-angliai Cumbria hegyvidékén túráztak gazdájukkal, amikor hirtelen sűrű köd lepte el a tájat. Alig lehetett látni, a kutyák pedig szőrén-szálán eltűntek. Keresőcsapatot szerveztek a környék átfésülésére: 120 önkéntes kutatott mancsnyomok után, és két drónt is bevetettek. A gazdik sátrat vertek az erdőben, és éjjel-nappal hívogatták kedvenceiket. Négy sikertelen nap után a családi hagyományt követve elkezdtek kolbász sütögetni azon a helyen, ahol utoljára látták a kutyákat. A két schnauzer csodák-csodájára rövidesen felbukkant:

„A férjem fogta meg őket, én pedig reszkettem a sírástól. Képtelen voltam megszólalni. A kutyák fantasztikusak, a családunk részei. Borzasztó lenne nélkülük az élet. Imádják a grillezett kolbászt! Minden vasárnap azt kapnak reggelire, szóval, ha van olyan étel, aminek az illatára visszajönnek, az csakis a jól ismert kolbászé lehet.” – mondták el megkönnyebülten a gazdik egy interjúban.

Legyen oka hazajönni

Elképzelhető, hogy a kutyák jelleme is fontos szerepet játszik a tájékozódásban. Az az eb, amelyik kilométereket gyalogol, hogy hazataláljon, minden valószínűség szerint szeretett gazdájához igyekszik visszatérni. Még abban az esetben is, ha csak átmeneti otthonról van szó.

Zelda, a mentett kutya például 97 napig vándorolt, hogy visszatérhessen az állatmentőhöz, aki a szívéhez nőtt. Rehabilitációja hónapokig tartott, mire készen állt arra, hogy végleges otthonába költözzön. Ő azonban nem értett ezzel egyet. Szíve visszahúzta ahhoz az emberhez, akinek új életét köszönhette. Hogy hogyan talált haza egy ismeretlen helyről, ahova autóval vitték? Rejtély.

De ott van Hank, egy másik mentett kutya története is. Hat napig élt átmeneti otthonában, majd átköltöztették egy olyan befogadóhoz, akinél eltölthette a rehabilitáció idejét. Autóval szállították át a több mint 650 ezer lakosú Memphis másik részére, ahonnan gyorsan meg is lógott. Két nap múltán egyszer csak megjelent első befogadója ajtajánál. Hogyan tette meg a nagyváros nyüzsgő utcáin a 18 kilométeres utat, amikor egyáltalán nem ismerte az utat?

Bucky, a labrador esete még ennél is rejtélyesebb. Miután gazdája lakóhelyén betiltották a kutyatartást, Mark Wessells úgy döntött, édesapjára bízza kedvencét. Igen ám, de a két férfi több, mint 800 kilométerre élt egymástól, ami még autóval is sok. Pláne gyalog, négy lábon. Bucky ugyanis egy nap kisétált a kapun és 8 hónap múltán egyre közelebb jutott egykori otthonához. Egy jószándékú állatbarát felkarolta a kimerült, csapzott kutyát. Megetette, megitatta, majd állatorvoshoz vitte, ahol kiderült, hogy van mikrochipje, és már hívták is a gazdit. Egyedül a labrador tudhatta, mi minden történt vele hosszú útja során, ám a viszontlátás öröme minden nehézséget elsöpört.

A kutya és gazdája közötti páratlan kapcsolat mindennél erőteljesebb lehet. A fent említett Hank kitartása is meghozta gyümölcsét: a menhelyről kikerülve csak néhány napig élt első befogadójánál, szíve mégis visszahúzta. Két saját és ideiglenes kutyái mellett a hölgynek esze ágában sem volt még egy kutyát örökbefogadni. De Hank másként döntött, és megérzése helyesnek bizonyult. Ma is boldogan él választott otthonában.

Mi történik, ha elszökik vagy elveszik a kutya?

Bármilyen élesek is legyenek érzékeik, sajnos nem elegendő, hiszen rengeteg kutya veszik el évről-évre, sokuk soha nem tér haza. Van, akiket befogadnak, míg másokat leadnak a legközelebbi menhelyre, egy részük azonban baleset áldozata lesz vagy rossz szándékú emberek kezére kerül. Stressz, félelem, és egy esetleges sérülés, betegség okozta fájdalom miatt előfordul, hogy kevésbé tudják hasznát venni kifinomult szaglásuknak és az elméjükben létező térképnek.

• Mit tehetünk, ha eltűnt, és mit, ha találtunk egy kutyát?
   
• Elveszett kutya: 5 tipp, mit tegyél, ha még nem lett meg

A megelőzés elengedhetetlen abban, hogy ez ne történjen meg! Ha sétára indulunk, kedvencünkön mindig legyen nyakörv vagy hám, amelyből nem tud kibújni, rajta a nevünkkel és telefonszámunkkal ellátott bilétával. Ezek az adatok – kutyánk nevével, mikrochipszámával és egyéb adataival együtt – mindig legyenek naprakészek a PetVetData rendszerben és állatorvosunknál is!