Kaphatunk-e szabadnapot szeretett kedvencünk eltávozása esetén?

Bizonyára - sajnálatos módon - sokan átélték már milyen az, ha kutyánk vagy egyéb háziállatunk meghal. Kedvenceink az évek során nagyon közel kerülnek szívünkhöz, sok esetben legjobb barátainkká is válnak. Tudjuk, hogy négylábú társaink nem élnek örökké, sőt jóval rövidebb élettartamuk van, mint nekünk. Mégis, ha eljön az idő, nagyon nehéz a búcsúzás. Ennek pedig akár negatív egészségügyi vonzatai is lehetnek. A megtört szív szindrómáról már olvashattak korábbi cikkünkben. Ez a betegség akkor jelentkezik, ha egy szerettünk eltávozik, vagy egy komoly érzelmi nehézséggel kell megküzdenünk, és olyan mennyiségű stresszhormonnal kell szervezetünknek megbírkózni, amit már nem tud megfelelően kezelni.
 

Manapság egyre több időt töltünk kutyáinkkal. Némiképp azért is, mert egyre több helyre vihetjük magunkkal őket például: éttermekbe, üzletekbe, sőt még a munkahelyre is.

Egy német piackutató cég, a Gfk 2016-os kutatása szerint, a bolygó lakosságának több mint a fele tart otthonában legalább egyféle állatot. Az orvostudomány is hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Egyre több gyógyszer vagy műtéti beavatkozás (protézisek, művégtagok, kemoterápia, stb…) jelent meg mint lehetőség kedvenceink életének meghosszabbítására. Mára már az emberek mindent meg szeretnének tenni szeretett négylábújuk egészségéért, ezért sokan vásárolnak prémium tápokat, étrendkiegészítőket, vitaminokat, amiket már szinte minden állateledel boltban meg lehet vásárolni. Mindenki talál magának megfelelőt kortól, fajtától, mérettől és egészségügyi problémától függetlenül.

Amerikában nagyon sok cég szívesen látja dolgozói kutyáit a munkában, főleg a számítástechnikai intézmények, mint például a Google és az Amazon irodái. Hazánkban is egyre népszerűbb magunkkal vinni kedvenceinket dolgozni.

Érthető tehát, hogy minél közelebb kerülnek hozzánk, annál nehezebben viseljük az elvesztésüket. Az interneten böngészve könnyen rábukkanhatunk olyan oldalakra,  melyek tanácsokkal látják el azokat, akik állataikat gyászolják, ezáltal segítenek nekik az események feldolgozásában. Sőt, még könyvek is íródtak erről a témáról. Főnökünk azonban már lehet, nem ennyire megértő. Általában, ha tragédia történik családunkban, a felettesünk ad pár szabadnapot, rendezni érzelmeinket. Amikor azonban egy állatról van szó, az már más. Ha nem kifejezetten állatbarát vagy kevésbé empatikus, nem feltétlen megértő. Viszont, ha jobban belegondol, valószínűleg számára is hasznosabb, ha alkalmazottja nem csak ül és „néz ki a fejéből”, mert kevésbé tud koncentrálni. Mindenkinek kell idő szerette elvesztésének feldolgozására, legyen az ember, kutya vagy macska.

Az angliai Bristol University oktatója, John Bradshaw szerint a háziállat szó definiálásával lenne a gond, ha valóban szabadnapot kapnának a dolgozók, amikor meghal kedvencük. Hivatalosan csak kutya, macska, ló és kalitkában tartott madár számít háziállatnak, de sokan rágcsálóikat, halaikat és hüllőiket is annak tartják (érthető módon). Jogilag tehát igen nehéz lenne elkülöníteni, mi számít háziállatnak, amire jár a szabadság és mire nem. Bradshaw arra is rámutat, hogy a gyászolási időszak jóval rövidebb állatok esetében, mintha embereket siratnánk. Új kedvencet sokan néhány hónapon belül beszereznek, ezzel is igyekezve továbblépni és feldolgozni a történteket. Vannak olyanok is, akik még évekkel később sem tudnak új négylábút magukhoz venni, mert azt nem éreznék helyesnek elvesztett kedvencükkel szemben.

Tehát a hivatalos, szerződésbe foglaltan igényelhető szabadnap kutyánk vagy macskánk halála után még várat magára. Azonban, ha főnökünk megértő és empatikus, jó eséllyel adhat nekünk egy kis időt szeretett társunk méltó meggyászolására.