Képesek meghallani a kutyák a szívverésünket?

 

Mindannyian tudjuk, hogy a kutya hallása nagyon jó – élesebb és messzebbre elér, mint bármi, amit az emberi fül képes hallani. Nap mint nap látunk rá példákat: kedvencünk pillanatok alatt ott terem, amikor kinyitunk egy zacskó rágcsit, még akkor is, ha otthonunk másik részén pihen. Vagy amikor megjelenik az ajtónál abban a pillanatban, ahogy elindulunk a nyakörvéért és pórázáért.

 

Függetlenül attól, miként mutatkozik meg a szuperképességük, azzal tisztában lehetünk, hogy a kutyák hallása sokkal élesebb az emberénél. Tulajdonképpen mennyire is számít jónak ez a hallás? Képesek meghallani szívünk dobogását például a szoba túloldaláról? Nos, meglepő módon a válasz: igen! Méghozzá nemcsak a gazdi, hanem a közelben tartózkodó más emberek és állatok szívverése is eljut a fülükig.

 

 

 

 

Milyen jelekből tudhatjuk, hogy kutyánk hallja a szívverésünket?

 

Az a kutya, amely figyelmesen hallgat valamit, gyakran számos jelet vagy viselkedést mutat, amelyek közül néhány különösen furcsának tűnhet, ha éppen nem halljuk azt, amit ők hallanak. Ez igaz a szívverésekre is – a legtöbben valószínűleg nem hallják a saját szívverésüket, főleg nyugalmi állapotban.

 

Ha valamilyen kellemetlen érzelem, érzés, negatív élmény hatására felgyorsul a szívverésünk, azt is inkább „odabentről” érzékeljük: az ütemes tam-tam ott dobol a mellkasunkban, és a fülünkben is. Ahhoz azonban igencsak különleges képesség kellene, hogy egy másik ember vagy állat szívdobogását meghallhassuk.

 

Azok a kutyák, amelyek hallgatóznak vagy meghallanak valamit, gyakran a zaj irányába néznek. A fülük előreugrik, és néha oldalra is billenthetik a fejüket, hogy jobban felmérjék, honnan jön a zaj.

 

 

 

 

Egyes kutyafajták akár külön-külön is tudják mozgathatják a fülüket. Azok az ebek, akik birtokában vannak e képességnek, hasonló okból forgathatják a fülüket: csak azt próbálják kitalálni, milyen irányból jön a zaj!

 

Valószínűleg azok a kutyák is éberek lesznek, akik figyelmesen hallgatnak valamit. Amikor a kutyusok éberek, általában lemerevednek vagy nagyon mozdulatlanul állnak, és igyekeznek csendben maradni, hogy pontosabban be tudják határolni, honnan jön a zaj.

 

Füleik meg-megrezzennek, a szemük tágra nyílhat, szájukat pedig becsukhatják, mintha erősen koncentrálnának valamire (jelen esetben a hang forrására). Testtartásuk feszült figyelemről árulkodik. Orruk persze folyamatosan jár eközben, hiszen elsősorban a szaglás útján látják a világot.

 

 

 

 

Kutyák és kismamák – a szuperhallás nagy segítség!

 

Sokan, főleg a várandós anyák azt állítják, hogy kutyájuk nem csak a szívverésüket hallja, hanem a babáét is. Előfordulhat, hogy egy kutya, amelyik vigasztalni akarja a gazdit, vagy akár saját magát, odabújhat hozzánk, és a mellkasunkra hajtja a fejét.

 

A szívverés megnyugtató hang az emberek és a kutyusok számára, így kutyáink számára megnyugtató gesztus lehet, ahogy hallgatják szívdobogásunkat. Ez is egy újabb jele annak, milyen nagyon szeretnek minket!

 

Kismamák arról is beszámoltak már, hogy a kutyáik ugyanezt teszik, ám a mellkas helyett a leendő anyuka pocakjára hajtják a bucijukat. Így hallgatóznak, hogy meghallják a babát. Óvó szeretetükkel veszik körbe, már azelőtt, hogy a kicsi megszületne. Nagyon is elképzelhető, hogy már az anyaméhben is képesek meghallani a baba szívverését!

 

 

 

 

Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy kedvencünk hallja-e a szívverésünket, figyeljünk a következőkre:

 

• Figyelmesen néz minket
• Éber
• Oldalra billenti a fejét
• Füleit mozgatja, hegyezi
• Teste lemerevedik egy-egy pillanatra, igyekszik csendben lenni
• Tág pupillák, szemeivel a zaj forrását keresi
• Abbahagyja a csóválást egy-egy pillanatra, majd újrakezdi, ahogy megbizonyosodott a hang forrása felől (és afelől, hogy minden rendben van).

 

Jelek, hogy szívverésünk hangja nyugtatóan hat a kutyára:

 

• Figyelmet a gazdira fordítja
• Odabújik a mellkasunkhoz
• Fejét a mellkasunkhoz (kismamák esetében a pocakhoz) hajtja
• Kisimult homlok, lágy tekintet
• Megnyugszik, elszundít

 

 

 

Egy kis kutyatörténelem, avagy a cincogás ereje

 

A kutyák a farkasokból fejlődtek ki több ezer évvel ezelőtt, amikor oly régen háziasítottuk őket. Csak azért, mert a kettő ma már különböző faj, még nem jelenti azt, hogy a kutyák érzékelése gyengébb lenne, mint őseiké.

 

Amikor a vadonban élelem után kellett kutatniuk, a farkasoknak és kutyaféléknek az érzékeikre kellett hagyatkozniuk, hogy elkapják a zsákmányt. Ezen érzékek egyike a hallás volt. Fontos volt, hogy nagyobb távolságból is hallják a táplálékot jelentő kisebb állatok (egerek, pockok) cincogását és szívverését. Hallaniuk kellett azt, hiszen enélkül éhen maradtak volna.

 

Ezért is van az, hogy kedvencünk olyan lelkesen keresgél erdőn-mezőn séta közben, teljes figyelmét a talaj felé fordítva. A vadászkutyák és terrierek szinte „szuperfülekkel” rendelkeznek – például a föld alatt csendben megbújó rágcsálók levadászásában a hallásuk legalább olyan fontos szerepet játszik, mint az orruk. Bár ma már a legtöbb házikedvenc nem maga keríti elő az elemózsiát, ezek a tulajdonságok átöröklődtek a kutyusainkra is!

 

 

 

 

Mit mond a tudomány?

 

Tanulmányok kimutatták, hogy kutyáink hallása lényegesen jobb, mint a miénk, és ez sok mindennek köszönhető. Egyrészt az emberi fül viszonylag kicsi, laposan a fejünkhöz van nyomva, fülkagylónk helyzete fix; legfeljebb egy parányit tudjuk mozgatni.

 

A kutyáknak viszont a testüktől elálló fülük van, legtöbbjüknél nagyobbak és szembetűnőbbek is. Sok fajta képes önállóan mozgatni őket, ami lehetővé teszi számukra, hogy jobban hallják a dolgokat, mint mi.

 

A kutyák nemcsak jobban hallanak, mint az emberek, hanem többet is hallanak, mint mi: 40 és 60 000 Hz közötti frekvenciatartományt hallanak, míg az emberi tartomány 20 és 20 000 Hz közé esik. Ez azt jelenti, hogy nemcsak távolabbról hallanak dolgokat, mint mi, de olyan zajokat is, amelyeket mi egyáltalán nem.

 

 

 

 

Megtaníthatjuk a kutyánknak, hogy meghallja a szívverésünket?

 

Valójában nincs szükség arra, hogy kutyánkat megtanítsuk hallani, hiszen az egy veleszületett érzék. Arra azonban megtaníthatjuk, hogy bizonyos hangokat, zajokat jelezzen nekünk. A hallássérülteket segítő kutyáknál például ez a képzés fontos részét képezi, hiszen a kutya hallása pótolja a gazdiét. Képesnek kell lennie felismerni adott hangokat, zajokat, szelektálni a többi közül, majd jelezni gazdájának (pl. ha csengetnek az ajtón, csörög a mobiltelefon, csipog a sütő, hogy kész az étel, stb.).

 

Ha szeretnénk felhívni kutyánk figyelmét a szívdobogásunkra (vagy a pocakra, ha van benne egy pici ember), kipróbálhatunk néhány dolgot. Megmutathatjuk neki, honnan jön a szívverés, például egy finomság használatával. Célszerű akkor próbálkozni, amikor a kutyus már nagyon nyugodt, vagy már elfáradt, így elkerülhetjük, hogy mellkasunkon vagy hasunkon ugráljon. Kötődésünket erősíthetjük, ha gyengéden megsimogatjuk kedvencünket, amikor a közelünkben heveredik le, vagy odabújik hozzánk. Elképzelhető, hogy ezáltal sokkal tisztábban hallja majd testünk hangjait, így szívverésünket is.

 

Vigyázzunk kutyánk hallására, hogy egészséges és éles maradhasson. Hogy a jövőben is hallhassák szívverésünket!