A hűséget és ragaszkodást mintha a kutyákról mintázták volna, hiszen bármire képesek, hogy megvédjék imádatuk tárgyát, beleértve szeretett játékaikat is. Így van ez a tündéri hároméves tacskó, Pickle esetében is, aki karácsonyra egy plüss csirkecombot kapott; és azóta is mindenhova magával cipeli, nélküle még elaludni sem hajlandó. Gyorsételes készletének a hamburger és chips melletti legújabb darabja azonban az elmúlt hónapokban némileg bekoszolódott a szeretgetéstől és csócsálástól, ezért gazdája úgy döntött, hogy ideje felfrissíteni kicsit. 

A kis tacskó azonban féltve őrzi játékait, ezért gazdája - látván kedvence ragaszkodását – , azzal a megoldással állt elő, hogy finomságokat rejtett el a kert különböző pontjain. Ahogy Pickle belevetette magát a keresős feladatba, gyorsan összeszedte játékait és halkan beosont a fürdőszobába, majd elindította a programot. A szemfüles tacskónak azonban nem kerülhette el figyelmét. Kiszimatolta a gaztettet, és ahogy gazdája bekapcsolta a mosógépet, ott termett lábainál.

Elképedve konstatálta, hogy játékai a gonosz masina fogságába estek. Körbeszaglászott, hátha hozzájuk férhet valamiképpen, de nem járt sikerrel. Így hát hangos ugatásba kezdett, még tacskóbarátait is megpróbálta bevonni a mentőakcióba. Elszántan követelte vissza kedvenceit, ellentmondást nem tűrően perlekedett gazdájával, miközben kaparászta a mosógépet. Mintha azt mondta volna:

„Szent Kolbászcsücsök! Ezt mégis hogy gondoltad? Ki kell szedned őt onnan! Most azonnal!”

Ám a mosógép nem hallgatta meg kívánságát. Egy teljes órán át futott a program, Pickle pedig kénytelen volt végigvárni. Amint lejárt, és gazdája kinyitotta az ajtót, kérdőn ránézett, kiveheti-e:

„Finoman megbökdöste az orrával. Mondtam neki, hogy persze, elveheti, ekkor kikapta a gépből és elszaladt vele. Madarat lehetett volna fogatni vele, annyira boldog volt.”

Hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá rajta. Hát nem imádnivaló?