Kutyanevelés buktatói 2.
Válasszunk kutyanevelési módszert!
2015. március 16., 18:45
Szerző: RSM
Kategória: Nevelés
Válasszunk, persze, de milyet? Hogyan? Hallgassak a szomszédra, akinek már volt egy tucat kutyája, vagy fizessek több tízezer forintot valamelyik oktatónak? Mi lenne, ha csak ösztönösen csinálnám?
Szófogadó, behívásra reagáló, pórázon könnyedén és lazán sétáló kutyabarátot szeretne mindenki. Irigykedve nézzük azokat a gazdákat, akiknél ilyen ebet látunk. Ha bátorságunk van, megkérdezzük, melyik iskolában tanult, milyen irányzatot követ?
- Ugyan aranyoskám, semmi más nem kell ehhez csak szeretet, meg figyelem, és egy kis idő! - válaszolják általában az emberek. Tény és való, hogy vannak olyan gazdák, akiknek ösztönösen működik a kutyanevelés.
- Akkor most én nem szeretem az enyémet, vagy nem töltök vele elegendő időt? - tesszük fel jogosan magunknak a kérdést.
Pedig koránt sem erről van szó! A titok a személyiségben rejlik! Mind a kutya, mind a gazda részéről. Sokfélék vagyunk, ezért mindannyian másként vélekedünk a kutyanevelésről.
Vannak a szélsőségesek - a jól megrázom és beleharapok, aztán tudja majd a kutya, hogy ki az Alfa-hím, illetve, a szépen néz, ezért az asztalomnál ehet típusok -, normális esetben valahol a kettő közt szeretnénk megtalálni az igazságot.
A kutyaiskolák közül pont ezért nehéz rábukkanni az igazira, a nekünk tetszőre. Szöges nyakörvvel tanítsunk, tükörmódszerrel, klikkerrel, vagy hallgassunk a hagyamonyások tanácsokra?
A kutyanevelés legnagyobb problémáira már 1921-ben rámutatott Félix Endre főhadnagy, aki kutyapszichológusként dolgozott és trénerként képezte a rendőrkutyákat:
„Ha kutyával foglalkozni akarunk, nem elég csak a fajta jellegét ismerni, hanem ismerni kell az illető fajtát jellemző természetet s az ebből eredő tulajdonságot és végül a kutyánkban felismerni annak egyéni természetét és tulajdonságait. Idomítóinknak legnagyobb baja, hogy felállított szabályok szerint dolgoznak s azt kivétel nélkül alkalmazzák, bármilyen fajtájú és bármilyen természetű kutyára. Ennek aztán az a hátránya, hogy soha sem érik el azt az eredményt, amelyet akkor érnének el, ha elsősorban a kutya természetét vennék figyelembe és idomításukat a szerint szabályoznák.”
Az egyenmódszerek éppen ezért vallhatnak kudarcot egyikünknél, míg másoknál tökéletesen jól működnek.
Ha lehetőségünk van több tanodát is megismerni, ne sajnáljuk rá az időt! Próbáljuk ki egy-két alkalommal, és szerezzünk benyomást róla! A kutyánk reakcióit figyeljük, szívesen csinálja a feladatok, vagy a szőr is feláll a hátán az egésztől?
Hiteles számunkra az oktató? Hogyan beszél hozzánk és a kutyánkhoz?
Figyelembe veszi a fajtakülönbségeket, a temperamentumukat, vagy ugyanazt várja el az összestől?
Tapasztalatból állítom, hogy a kutyaiskola nem csak kölyökkorban fontos! Új kutya érkezésekor, korra és nemre való tekintet nélkül keressünk egy jó - mármint nekem és a kutyámnak ideális - iskolát, és tapasztaljuk meg az átalakulás, a falkáváválás csodáját!
Mennyire etikus szobakennelbe zárni a kutyát?
Mentális gondokat is okozhat a hosszabb időn át tartó bezártság, nem beszélve arról, milyen problémákat vet fel a kutyák általános jóléte, egészsége szempontjából.
Már több mint 100 ezer gyermek és félezer pedagógus állt az állatvédelem mellé egy hónappal az indulás előtt
Az Állatvédelmi Cselekvési Terv Kidolgozásáért és Végrehajtásáért Felelős Kormánybiztosi Titkárság szervezésében idén ismét megrendezésre kerül az Állatvédelmi Témahét, melyre már több mint 100 ezer gyermeket regisztráltak a pedagógusok.
Egyedül otthon – Így teheted színesebbé kutyád számára a magány óráit
Legszívesebben a nap minden percét együtt töltenénk imádott kedvencünkkel, ám sokunk számára ez sajnos nem lehetséges. Mivel varázsolhatjuk komfortosabbá az egyedüllét idejét?
Állatbarát pedagógusok, figyelem!
Öt fő állatvédelem-pedagógiában jártas pedagógus térítésmentes ösztöndíjas képzésére kerül sor 2024 – 2025 – ös tanévben a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány jóvoltából.
Miért kaparják a földet a kutyák kis- és nagydolguk után?
Mintha balettmozdulatokat gyakorolna... Mókás látvány, ahogy kedvencünk mindent beleadva próbálja elfedni végtermékét. Tényleg erről van szó? Normális viselkedés, vagy aggódnunk kellene miatta? És egyáltalán: miért csinálja?