Kutyás barangolások: Vár(os) nézés kutyával Selmecbányán

 

Utcái teraszos kialakításúak, nem nagyon látni egyenes utcát a központban. Nagyon sok árnyékos rész volt, így a keskeny járdán nem sistergő mancsokkal lépkedett mellettünk Tövis. Az idő inkább a strandolásnak kedvezett volna, egykor a pásztorok sem igazán indultak városnéző túrára a terelőkutyáikkal. Bár strandra sem. Tövis viszont főállású társkutya. Könnyítésnek kapott egy hűtőmellényt, ami sokkal tovább tudja hűteni, mintha csak a szőrét vizeztük volna be. Ilyen túrák inkább ősszel ajánlottak, de ha így jól tudja magát már érezni a kutya, akkor nem érdemes kihagyni. Selmecbányán nem számítottunk magunk is látványosságnak mint kutyás turisták: többen is házikedvencükkel együtt látogatták meg a várost. Nyáron könnyen kaphat hőgutát a kutya, ezért nagyon fontos, hogy legyen nálunk elég víz itatni és hűteni őt! A nyáron is aktív kutyákra nekünk kell vigyázni, mert ők sokszor bíborvörös nyelvvel is vígan rohangálnak, amíg össze nem esnek.

 

Szlovák vagy angol nyelvtudás nem árt a kiránduláshoz, szerencsére barátaink elboldogultak a szlovák nyelvvel.

 

 

 

Újvárból fantasztikus kilátás nyílt körbe a völgyre. Sajnos a benne található Városi Múzeum nem kutyabarát, így párosával, felváltva tudtunk bemenni. A koronavírus helyzet miatt csak maszkban lehetett bent tartózkodni. Kellemes meglepetés volt, hogy a tárlathoz kaptunk magyar nyelvű leírást. Érdemes megnézni a múzeumot, a kor fegyvereit is szemügyre vehettük sok egyéb érdekesség mellett. Az Újvárból nagyon jól belátható volt a völgy és időben tudtak jelezni a városlakóknak, ha közeledett az ellenséges török csapat. A későbbi múltból fényképek segítségével elevenedik meg a város további története.

 

 

 

 

 

 

A Selmeci Óvár volt a következő állomásunk, átsétáltunk. Ketyegett már a parkolójegyünk, úgyhogy nem néztünk be. Valószínűleg kutyával szintén nem látogatható a tárlatok jó része. Kívülről tudtuk megnézni és kicsit megpihentünk.

 

 

 

 

 

 

A Szentháromság tér a város főtere. A pestisjárvány visszahúzódása után épült az oszlopon álló szobor, köszönetképp. A teret körülölelő épületeket gazdag városiak és bányászati vállalkozók lakták. Egy gazdag családból származó lány és egy szegény fiú beteljesületlen szerelme tette legendássá a Marína házat. A szerelmes párok a vasrácsra zárják Szerelemlakatjukat, a kulcsokat pedig a közeli szökőkútba dobják. Az így lezárt szerelem ígérete örökké tart, a rácson lakatok százai vannak.

 

 

 

 

 

 

A Selmecbányai Kálvária ingyenesen látogatható. Megérte felmászni a meleg ellenére, a kilátás kárpótolt minket a szuszogtató ösvényért. A Selmeci hegység völgykatlanában helyezkedik el a város és festői a panoráma. Messzire ellátni a magasból, nincs fa, ami eltakarná a látványt.

 

 

 

 

Tövis póráz nélkül rótta előttünk az ösvényt. Csinos kék hűtőmellényében és okos tekintetével úgy festett, mint egy megelevenedett rajzfilm figura. Sok mosolygó tekintetet gyűjtött be, és elismerő szavakat. Ő viszont ügyet sem vetett az emberekre, egy odaszagolás erejéig sem, ezért mertem elengedni, hadd keressen magának árnyékot. A póráz lecsatolása és a hűtőmellény új életet lehelt belé, roppant vidáman ügetett előre és csak hátravetett pillantásával nógatott minket gyorsabb tempóra. Nagyjából egy hosszabb flexi póráz távolságában volt tőlünk és első szóra fordult vissza, a többi kutya is hidegen hagyta. A keskeny ösvényen jöttek velünk szembe, ekkor leültettem. A másik kutya érdeklődött volna, de Tövis a bajsza alatt morgott, hogy sok mindent meg lehet itt nézni, de őt aztán nem. A másik ebbe beletörődött és tovább haladt a póráz végén. A felugró őzek és a fűben leskelődő macska sem tudta elcsalni tőlünk otthon, így bízhattam Tövisben itt is.

 

 

 

 

Ezeken a helyeken ami még veszélyes lehet, az a kíváncsi kisgyerek. A pórázon mellettem sétáló kutyára egy vele egymagas kislány vetette magát, hátulról. Teljesen váratlanul ért. Tövis egy kósza pillantást vetett csak rá, nem izgatta különösebben, de megszaporázta a lépteit, így kiszabadult a gyenge fogásból. A csalódott üvöltés még egy darabig kísért minket.

 

 

 

 

Telefonon hívtunk egy éttermet, hogy beülhetünk-e kutyával, de hiába volt pozitív a válasz, mire odaértünk, nem láttunk szabad asztalt. A Pizzéria Kachelman a belvárosban található. Nagyon szép, hívógató volt a kerthelyisége, úgyhogy itt is feltettük a kérdést, beülhetünk-e kutyával? A válasz igen volt. A kerti tó melletti asztalnál foglalhattunk helyet. A pizzának volt egy kis mirelit jellege, a személyzet létszáma pedig elég kicsi volt, az italokat magunknak kellett kivinni, az ételt már kihozták. Egy másik asztal társaságát szemügyre véve feltűnt, hogy a várakozási idő itt meglehetősen hosszú is lehet. Náluk egy-egy megrendelt étel le is maradt. A Google értékelések elég vegyesek a helyről, ez nem véletlen. Folytattuk sétánkat és a Kálvária parkoló közelében is van egy kerthelyiség, ahova be lehet ülni kutyával. Éppen egy pointer lesett ki ránk. Érdemes tehát odatelefonálni vagy egyszerűen odamenni és megkérdezni a kinézett helyet.

 

 

 

 

Evičkino jazero néven található a Google Maps-en egy tó. Sokan strandoltak itt, belépő nem volt. Nem néztek ki kutyával, bár már vízbe menni nem volt kedvünk. Valószínűleg társaság- és kutyafüggő, hogy belekötnek-e az emberbe vagy nem. Sokan úsztak, láttunk néhány SUP-ot is, de a parton is rengetegen napoztak. Közel van az úthoz, ami nem túl ideális. A túlsó part ilyen szempontból szerencsésebb, de láthatóan még a mi oldalunknál is népszerűbb.

 

 

 

 

A parkolás Selmecbánya belvárosában borzalmas. Érdemes az autót lerakni egy fizetős parkolóban és gyalog megtenni az utat két látnivaló között. Bizonyos utcákban csak a helyi lakosok járművei állhatnak, speciális kártyával. Társaságunk szemtanúja lehetett annak, hogy a betolakodó autó kerekére béklyó került. Az utca túloldalán akadt olyan rész, ahol nem volt egyértelmű, hogy még arra is vonatkozik a tiltás. Nem érdemes kockáztatni.

 

 

***

 

 

A kutyabarát hely jelentése nem az, hogy szabadon randalírozhat a kutya és felszedni sem kell utána semmit. Csak akkor várható változás, ha mi kutyások is változunk. Egy múzeumban csak a családját csendben és türelmesen kísérő kutyának lehet létjogosultsága. Ez kivitelezhető feladat, ha előtte megfelelően le lett fárasztva. Labda, trükk tanulás, futás – számtalan módja van rá, hogy négylábú barátunk kieressze a gőzt. A közös kiránduláshoz pedig figyelembe kell venni, hogy mégis milyen kutyánk van. Sok élvezetet nyilván a kiállított műtárgyakban ők nem találnak, nekik a családdal közösen töltött idő, a mozgás, az új szagok és az új terület felfedezése jelent élményt. Ha nincs lehetősége kutyának lenni, akkor természetesen nyűgös lehet az embereknek szóló programokon. Egy szocializált kutya ingerküszöbe máshol van, mint Morzsié, aki esetleg sosem lépte át a kertkapu vonalát és csak hírből ismeri az utcát. A kutyaiskola segíthet benne, hogy kirándulás-kompatibilis lehessen hű társunk. Kezdetben rövidebb kirándulásokat érdemes beiktatni a lakóhely környékén.

 

Selmecbánya és a környéke is nagyon szép hely, kirándulós időben kifejezetten jókat lehet itt túrázni. Ezt a meleg miatt erre a kirándulásra nem terveztük be, de a jövőben nem kizárt, hogy ide még visszatérünk.