Miért félnek egyes kutyák a hangos zajoktól és a tűzijátéktól, míg mások nem?

Hátracsapott fülek, rémült tekintet, egész testében reszket. A fürdőkádban keres menedéket vagy bebújik az ágy alá, ahol talán nem érhet el hozzá a baj. A gazdi minden igyekezete ellenére is órákba telhet, mire megnyugszik kedvence. A nyári hónapok alatt előforduló heves viharok és az ünnepnapok estéjén fellőtt tűzijáték zaja előhozhatja a kutyák legmélyebb félelmét.

De miért van az, hogy egyes kutyákat egyáltalán nem zavar, míg mások fülüket-farkukat behúzva menekülnének ki a világból? A kérdés világszerte foglalkoztatja a kutatókat, hiszen az egyik legerősebb érzelem, a félelem megértése nem csupán a rettegő kutyák életminőségét javíthatja, hanem az emberek által érzett félelmi válaszreakciók megértésében is segítséget nyújthat.

A félelem hangja

A kutyák elsődlegesen szaglásuk révén fedezik fel környezetüket, ám érzékeny hallásuk is fontos szerepet játszik abban, hogyan érzékelik, hogyan értelmezik az őket körülvevő világot. Kétszer szélesebb frekvenciasávban képesek hallani, akár négyszeres távolságból. Hangok és zajok tömkelege árasztja el kedvenceinket is a nap folyamán, az viszont túl sok energiát követelne tőlük, ha minden egyes hangra reagálnának. A kutya agyának kell megkülönböztetnie azt, mely hangok fontosak és melyekre nem érdemes figyelmet fordítani. A hallás rugalmassága különösen hasznos munkakutyáknál, például vészhelyzetben, amikor emberek élete függ egy bombakereső vagy mentőkutya képességeitől, hiszen feladatuk megköveteli tőlük azt, hogy nyugodtak és magabiztosak maradjanak a hangos zajok, robbanások, földrengés okozta épületomlás zajai közepette.

Másrészről viszont az evolúció során az a képességük is kifejlődött, melynek köszönhetően az észlelt fenyegetést túlélésük érdekében megpróbálják elkerülni. Ez még olyan esetekben is bekapcsolhat, amikor a vélt fenyegetés nem válik valóssá, például villámlás, mennydörgés és tűzijáték idején. "Biológiai perspektívából nézve akkor is kifizetődik ez a tévedés, vagyis a menekülés, ha szükségtelen. De miért hajlamosak a kutyák a szorongásra?” – teszi fel a kérdést Daniel Mills professzor (The University of Lincoln in England).

Némely kutya esetében a korai életszakaszban elkezdett kondicionálás óriási különbséget jelenthet hangérzékenység szempontjából. A csecsemőkhöz hasonlóan a kölyökkutyák is kritikus fejlődési szakaszokon esnek át, amikor az agyuk olyan asszociációkat formál, melyek formálhatják viselkedésüket életük hátralévő részében. Ha például a szomszédos lakásban nagy zajjal járó felújítás zajlik, kalapáccsal ütik a falat, míg a kölyökkutya egyedül van otthon, élményei alapján összekötheti a kopácsolás ijesztő hangját az elhagyatottság és a magány érzésével. Ez az asszociáció félelmi reakciót válthat ki minden egyes alkalommal, amikor a kutya hangos koppanást hall. Ha az okok rejtve maradnak a gazdi előtt, később értetlenül állhat kedvence viselkedése láttán, hiszen nem tudja, mi történt, mit élt át.

„A kölykök életének korai periódusában agyuk megtanulja, mi természetes a világban, mi az, ami rendben van, és mitől nem kell tartani. Majd 12 hetes koruktól fogva (amikor legtöbbjük gazdihoz vagy örökbefogadókhoz kerül) a félelmi válaszreakciók elkezdenek kifejlődni. Vagyis, ha három hónapos korukat követően valami új dologgal találják szembe magukat, amitől megijednek, megtanulhatják, hogy innentől kezdve ettől a dologtól félni kell.’’ – mondja Naomi Harvey, a Dogs Trust szervezet kutyaviselkedés-kutatója.

Stressz és genetika

Azok a kutyák, amelyeknek nincsenek - vagy csak minimális mértékben vannak - negatív asszociációik a hangos zajokkal, még mindig menekülőre foghatják egy tomboló vihar alatt, míg mások, akiknek ugyan voltak ijesztő korai élményeik, megtanulhatják, hogyan lépjenek túl félelmükön. Az ellenkondicionálás és a deszenzitizáció (adott ingerrel szembeni érzéketlenítés) hatékony eszközök lehetnek a tanulás folyamatában. A különbség egyik lehetséges magyarázata a kutya temperamentumában rejlik. A személyiségtől és a hangulattól eltérően a temperamentum mélyebben rejlő, erősebben "huzalozott" rendszer, melyre kihatással van a genetika és a korai fejlődés. A kutya vérmérsékletét az epigenetika alakítja, vagyis a külső tényezők befolyása az állat génjeire. Ez pedig fontos szerepet játszhat a kutya stresszre, szorongásra és félelemre való örökletes hajlamában is.

Emberekkel és állatokkal végzett vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy azok az anyák, akik a várandósság hónapjaiban fokozott stresszt éltek át, továbbadhatják utódaiknak a szorongásra való hajlamot, méghozzá a kortizol (stresszhormon) útján. Amikor az agy jelzést kap egy stresszt kiváltó eseményről, a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely (HHM) aktiválódik és kortizolt kezd el termelni, mely szétáramlik a szervezetben, fokozott éberségre késztetve azt. Az anya vérkeringésében megjelenő magas kortizolszint pedig negatív következményekkel járhat a fejlődő magzatra, jelen esetben a kölyökkutyákra nézve.

A kortizolszint mérésére kutyák szőréből vettek mintákat a kutatók, segítségével azt tanulmányozták, milyen kapcsolat állhat fenn a belső stresszválasz és a hangos zajokra adott viselkedési reakció (pl. elbújás, reszketés) között. Az egyik tanulmányban azt találták, hogy azok a kutyák, amelyeknek vihar hangjait játszották le felvételen, megnövekedett kortizolszintet mutattak azon társaikhoz képest, amelyek megszokott kutyahangokat és ugatást hallgattak a felvételről. Az első csoport alanyai magasabb kortizolszint mellett nagyobb mértékben mutattak félelmi reakciókat, például menekülőutat kerestek, megpróbáltak elbújni vagy fokozottabban keresték gazdájuk figyelmét.

Egy másik kísérletben border collie-k egy csoportját vizsgálták, ahol az alanyok nagyobb mértékben mutattak félelmet hangos zajokra, ugyanakkor - meglepő módon - a szőrükben mért kortizolszint alacsonyabb maradt. Ellentmondásosnak hangzik, ugye? Az eredmények magyarázatához a kutatócsapat azt a hipotézist állította fel, miszerint a kutyák olyan hosszú ideje voltak kitéve a félelmet keltő zajoknak, stressznek, hogy szabályozási zavar lépett fel náluk. A HHM aktivitása lecsökkent, mondhatni, elemi szinten kimerültek tőle. Vagyis a hosszú ideje fennálló szorongás és stressz miatt belső mechanizmusuk többé már nem volt képes megbirkózni vele. Hasonló figyelhető meg a krónikus stresszel élő embereknél, akik úgy érzik, már nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.  

A hangokkal szembeni érzékenység és félelem nem feltétlen áll összefüggésben a kutya vérmérsékletével. Zajokra adott félelmi reakciókkal kapcsolatos tanulmányok arra engednek következtetni, hogy számos tényező (pl. a fajta, életkor, nem, reproduktív státusz, a gazdával eltöltött idő hossza és a korai élmények hangos zajokkal) befolyásolhatja azt, hogyan reagálnak a kutyák a tűzijátékra és ahhoz hasonló hangokra. Azoknál a kutyáknál például, akik jelenlegi gazdájuk mellett látták meg a napvilágot, alacsonyabb kockázata volt a félelem kialakulásának azon társaikhoz képest, akik második vagy harmadik gazdájukkal éltek. A kutyafajták és keverékek összehasonlításában pedig előbbieknél volt szembetűnőbb a félelmi viselkedés megjelenése.

A félelem kockázata az életkor előrehaladtával is nőhet. Az időskori betegségekkel összefüggésbe hozható fájdalom mellett a hallás romlása is okozhatja ezt. Az idősebb kutyák először a magasabb frekvenciájú hangok felismerésének képességét veszíthetik el, amely a hang helyének meghatározását segíti. Ha ez elvész, fokozott stresszt érezhet: 

„A kutya hallja ugyan a hangot, de azt nem tudja megállapítani, honnan érkezik, és ez ijesztőbb lehet számára, csakúgy, mint a tűzijáték. Képzeljük el, ahogy az ablakunkból nézzük a fényeket, de mi tudjuk, hogy távol van tőlünk, nem ér el hozzánk. A kutyánk azonban csak annyit észlel, hogy durranások és csattanások vannak körülötte, és megeshet, hogy éppen a közelében csap le a veszély.” – magyarázza Mills.

A legjobb védekezés

A Journal of Veterinary Behavior-ban megjelent tanulmány szerint a tűzijátéktól való félelem kezelésének legjobb módja az, ha elejét vesszük kialakulásának. Stefanie Riemer, svájci kutató, kutyák érzelmeit vizsgálta 1225 gazda válaszai alapján. A felmérésben előre meghatározott kezelési módokat adtak meg félős kutyák számára, és arra kérték a résztvevő gazdákat, válasszanak azokból, majd számoljanak be arról, hogyan boldogult kedvencük az újévi tűzijáték idején. Alábbiakból választhattak: hangfelvételt tartalmazó CD, feromonos párologtató, gyógynövényes termékek, homeopátiás termékek, esszenciális olajok, állatorvos által felírt gyógyszerek, relaxációs tréning, ellenkondicionálás, valamint egy speciális mellény használata, melynek nyugtató hatása a kutya testének bizonyos pontjaira kifejtett nyomásból fakad.

Az eredmények alapján az otthoni ellenkondicionálás bizonyult az egyik leghatékonyabb módnak a kutya által érzett stressz enyhítésére. Lényege, hogy a tűzijáték kezdetétől a gazdik különböző eszközök segítségével igyekeztek elterelni kutyájuk figyelmét a hangzavarról: játékra hívták, jutalomfalatokat adtak neki és pozitív érzelmeket fejeztek ki irányukban. Ezek a kutyák 70%-kal kevésbé mutattak félelmet a tűzijáték alatt, mint azok a társaik, akik másféle kezelésben részesültek.

 „Meglátásom szerint az ellenkondicionálás lehet a leghasznosabb tanács mindazon gazdik számára, akik nemrég vettek magukhoz kutyát, akár kölyökről, akár felnőttről van szó. Még ha jelenleg nem is mutatnak félelmet a zajok iránt, érdemes tréningezni őket, hogy így is maradjon a helyzet.” – fejezte ki véleményét a tudós.

„Hallhattunk már arról a mítoszról, mely szerint a pozitív reakciónkkal csak megerősítjük a kutya félelmét. Ez nem lehetséges, hiszen a félelem egy érzelem, nem viselkedés.” – tette hozzá Harvey, aki nem volt érdekelt a tanulmányban.

Mills és kollégai kifejlesztettek egy skálát olyan gazdik számára, akik kíváncsiak arra, milyen jellegű és milyen mértékű kutyájuk szorongása a félelmi spektrumon. A Lincoln Sound Sensitivity Scale (Lincoln Hangérzékenységi Skála) segíthet a gazdiknak abban, hogy meghatározzák, mely kategóriába esik kutyájuk félelme, és ez hasznos támpontot nyújthat a megfelelő terápia – például gyógyszeres kezelés és/vagy egyéb technikák – megtalálásában, állatorvosok és rehabilitációs szakemberek közreműködésével. (Az LSSS hamarosan telefonos alkalmazás formájában is elérhető lesz, a fejlesztők reményei szerint még idén nyáron.)

Közös történelmünk évezredekre nyúlik vissza, ám az emberiség csak az utóbbi évtizedekben kezdi elfogadni azt a tényt, hogy a kutyáknak is vannak érzelmeik. A róluk való gondoskodás részét képezi az is, hogy támogatjuk érzelmi egészségüket. Minél többet tudunk a kutya emocionális állapotainak komplexitásáról, annál több eszköz áll majd rendelkezésünkre, hogy boldoggá tegyük mindennapjaikat.

Olvasd el kapcsolódó cikkünket is:

• Mit tehetsz, ha kutyád fél a vihartól?