Miért szagol be a kutya a lábaink közé?

 

Könnyen zavarba jövünk, ha egy kutya megjelenik és váratlanul megszagolja intim testrészeinket, netán meg is bökdös nózijával. Ő ugyan nem tudja, hogy ez udvariatlanságnak minősülhet, pusztán informálódni szeretne legerőteljesebb érzékszerve, az orra által. A szimatminta számukra olyan, mintha mi egy rövid ismertetőt olvasnánk az illetőről. Fajtársaikról ily módon tudhatnak meg többet, ahogy erről alábbi cikkünkben írtunk: Miért szaglásszák a kutyák egymás hátsóját?

 

Kutya barátok között a köszöntés, idegeneknél az ismerkedés megszokott, elfogadott formája az, ha egymás hátsóját megszimatolják. Így szereznek információt arról, hogyan érzi magát a másik, merre járt, mit evett, és így tovább. A kutyák szemszögéből tehát ugyanilyen természetes az is, amikor lábaink közé dugják orrukat, hogy szagmintát vegyenek rólunk. Legyen az a gazdi, családtag, régi ismerős vagy vendég, netán idegen, a kíváncsi ebek nem haboznak e módszerhez folyamodni, hogy megtudjanak rólunk egyet s mást. Zavarba ejtő? Tolakodó? Mulattató? Meglehet.

 

 

 

 

Ahhoz, hogy megértsük, miért is teszik ezt, érdemes egy kicsit közelebbről is megvizsgálnunk azt, ők hogyan ismerik meg a világot. Elsősorban szaglás útján, hiszen szaglósejtjeik száma közel 300 millióra tehető, szemben a mi 5-6 milliónkkal. Orruk több mint tízezerszer érzékenyebb a miénknél; egy olimpiai úszómedencében csupán fél teáskanálnyi cukrot is képesek lennének észlelni.

 

Ebben a szájpadlás felett, az orrüregben elhelyezkedő Jacobson-szerv is segíti őket. A vérerekkel gazdagon átszőtt, speciális receptorokat tartalmazó szerv közvetlenül az agynak azon területével áll összeköttetésben, mely a szagokból érkező információkat dolgozza fel. Összehasonlítva a mi agyunkkal, kb. 40%-kal nagyobb területet ölel fel. Ennek is köszönhető, hogy képesek kiszagolni az illegális anyagokat, kábítószert, robbanószerkezeteket, érzékelik az inzulinszint ingadozását vagy a rákos sejtek jelenlétét az emberi szervezetben.

 

 

 

 

De mi teszi olyan érdekessé a mi hátsónkat a kutyaorr számára?

 

Minden az izzadságmirigyekre vezethető vissza. Ha pontosabban szeretnénk fogalmazni, akkor az ún. apokrin verejtékmirigyek illatára figyelnek fel kedvenceink. Ezek a mirigyek megtalálhatóak a hónaljban, a mellbimbó, a külső nemi szervek és a végbélnyílás körülötti bőrben. Feromonokat bocsátanak ki, melyek megannyi információt hordoznak a kutyaorr számára: életkor, nem, hangulat, egészségi állapot, párzásra való hajlandóság. Velünk ellentétben ezek a mirigyek a kutya testén jóval több ponton helyezkednek el (sőt, még a hajhagymákban is), de főként a genitáliák és a végbél környékén koncentrálódnak – ezért is szaglásszák egymást pont „ott”. (Az ivaros kanok például különösen nagy hévvel tudnak szimatolni, amikor párt keresnek maguknak, hiszen ezen információk „mondják el” nekik, a szuka fogamzóképes állapotban van-e, vagy már vemhesült.)

 

Mivel a magasságkülönbségből fakadóan a kutyák orra rendszerint alsó testtájékunkhoz van közelebb, nem meglepő, hogy intim területeinkről próbálnak tájékozódni. Vadászkutyákra, ezen belül is a kopókra és vérebekre különösen jellemző a "szimatolhatnék", hiszen ők még erősebben támaszkodnak szaglásukra.

 

 

 

 

Mi mindent tudhat meg a kutya?

 

Az általános információgyűjtésen túl bizonyos helyzetekben a kutyák még jobban felkaphatják orrukat: szexuális együttlétet követően, nők esetében a menstruáció napjaiban, valamint akkor, ha nemrég adtak életet gyermeküknek (esetleg még szoptatnak). E folyamatok során az emberi szervezetből kibocsátott feromonok szintje is megnő. Vagyis a gazdi szaga megváltozik fenti események hatására, a kutya pedig tudni szeretné, miért, még akkor is, ha már hosszú évek óta élünk együtt. Elképzelhető, hogy ez a kíváncsiság áll amögött is, amikor kitúrják a szennyesünkből a használt fehérneműt, és előszeretettel szaglásszák, cipelgetik.

 

Páratlan szimatukkal talán még azt is képesek lennének észlelni, ha egy nő ovulál. Stanley Coren, a pszichológia világhírű professzora, kutató, író a How Dogs Think című művében írt le egy esetet, amikor ausztrál juhászkutyákat arra képeztek ki, hogy jelezzék a tehenek ovulációját. Ez a módszer a hagyományoshoz képest könnyebb és kíméletesebb, továbbá hatékonyan segített a farmereknek megállapítani, mikor fogamzóképes az üsző. Így a megtermékenyítésre alkalmas rövid periódust is pontosabban meg tudták határozni.

 

Egyelőre még nem tudni, hogy emberek esetében is segíthetnének-e a kutyák, de a fellépő változásokat bizonyára érzékelik. Idővel talán a petefészek-rákot is képesek lesznek jelezni, ami óriási előny lenne a betegség korai felismerésében és gyógyításában. Az ovuláció észlelésével azoknak a pároknak is segítséget nyújthatnának, akik gyermeket terveznek.

 

 

 

 

Mit tegyek, ha a kutyám túlzásba viszi a szimatolást?

 

Minden kutya egyéniség, akadnak közöttük udvariasabbak, tartózkodóbbak és olyanok is, akiket semmi sem tarthat vissza, ha orruk működésbe lép. Lehet, hogy csupán így szeretné köszönteni a vendégeket, megtudni róluk ezt-azt, ám kíváncsiságuk hamar zavaróvá válhat. A szimatolás részéről olyan, mintha megrázná a vendég kezét és megkérdezné, hogy hívják, merre lakik. Mi sem szívesen engedünk be idegeneket otthonunkba, a kutyák többsége is így van ezzel. A háttér – szó szerinti – lecsekkolása csak nekünk tűnhet frusztrálónak.

 

Próbáljuk meg átirányítani érdeklődését: ültessük le a kutyát, mielőtt a vendég belépne az ajtón. Kérjük meg, hogy vegyen a kezébe egy jutalomfalatot, ettől a kedvencünk szeme is felcsillan majd. Kérhetünk tőle egy trükköt (fekszik, pacsi, stb.), majd ha szépen elvette a jutalomfalatot és kicsit lenyugodott, hagyjuk, hogy megszaglászsa az illető kezét. (Cipője is érdekelheti, hiszen sokféle illat rátapadhatott útja során.) Az ültetés, helyben maradás is hasznos eszköz ilyen esetekben, e feladatok segíthetnek a kutyának lenyugodni. Ha ez megtörtént, odaengedhetjük ismerkedni, ha vendégeink is egyetértenek. Ha szeretnénk javítani viselkedésén, kérjük tapasztalt, pozitív megerősítéssel dolgozó kutyatréner segítségét.

 

 

 

 

Összegzés

 

A kutyák már csak kutyák. Habár rendkívül jól alkalmazkodtak életmódunkhoz, vannak dolgok, amik megmaradnak „kutyadolognak”, amiket éppen nekünk illene elfogadnunk. Lábunk közének megszimatolása az ő szemszögükből nézve tehát nem „pofátlanság”, hanem az ismerkedés, a kommunikáció egyik fontos és hatékony eszköze. Egy rövid szaglászás legalább annyira értékes számukra, mint amennyire furcsa és kellemetlen (vagy mulatságos) lehet nekünk.

 

Kutyánk kíváncsiságát átirányíthatjuk más, izgalmas illatokkal rendelkező dolgokra, s ha szeretnénk elmélyíteni tudásunkat, keressünk fel olyan kutyaiskolát, ahol egy-egy tanfolyam keretében a szimatmunkára is nagy hangsúlyt fektetnek. A tanulás, szellemi tevékenység olyan formája ez, mely megdolgoztatja a kutya orrát, agyát, a sikerélmények pedig mindkettőnket örömmel töltenek majd el.