Azoknál a családoknál, ahol még nincs négylábú, óhatatlanul begyűrűzik a gyerek igénye: ő is szeretne egy olyat, amit Ákosnál, Julcsinál, vagy a szomszéd néninél látott. Ez teljesen elvárható a gyerekünktől, hiszen minden kicsinek vannak vágyai, álmai.

De nekünk, a szülőnek józan érvekkel mérlegelnünk kell, valóban alkalmas-e a család egy állat befogadására.

Segítség gyanánt adunk néhány támpontot a döntéshez:

•  elég nagy lakásban/házban élünk ahhoz, hogy egy kutyának megfelelő élettere legyen nálunk?
•  milyen fajta az, ami legjobban illik a családunkhoz?
•  volt-e alkalmunk alaposan megismerni az áhított egyed jellemző tulajdonágait?
•  egy bizonyos fajta mellett döntünk, vagy szóba jöhet keverék kutya is?
•  vásárolni akarok, vagy befogadni?
•  mennyi idős kutyát szeretnék?
•  alkalmas vagyok-e felelős kutyatartónak?
•  tudok biztosítani számára megfelelő tápot?
•  tudok biztosítani számára megfelelő egészségügyi ellátást?
•  a gyermekem tud-e részt vállalni a kutyatartásban?
•  van lehetőségem a megfelelő mozgás biztosítására?
•  biológiai szükségleteit ki tudom elégíteni?
•  van lehetőségem kutyaiskolába vinni?
•  a nevelésem elég következetes ahhoz, hogy a kutya megfelelő viselkedést sajátítson el?
•  képes vagyok a falkavezér szerepre?
•  tudom vállalni 15-20 éven át a kutyával együttélést?

Nekünk, felnőtteknek tudnunk kell, hogy ha kutyát vásárolunk karácsonyra, önmagunkat ajándékozzuk meg! Ugyanis nincs az a (kis)gyerek, aki hosszú távon képes lenne gondoskodni egy élőlényről. (Nem is ez a dolga!)

Ezért azt javasoljuk, hogy a kutya, a gyerek és a családi béke érdekében kizárólag alapos indokkal válasszuk ezt a fajta ajándékot! (A gyermek könyörgése, hisztije, és fogadkozása nem az!)

Így megmenthetjük a négylábú jószágot és magunkat is egy végtelennek tűnő és kimerítő hadiállapottól.