7 ok, amiért inkább lennék kutya

Cikkünkben összegyűjtöttük a legalapvetőbb, és legirigylésreméltóbb cselekvéseket, melyeket mi is megtennénk, ha a norma nem kötelezne.

Önfeledt játék, sárban dagonyázás

Biztos nem nézné senki jó szemmel egy érett felnőtt hempergőzését a sárban, ugrálását a lehullott levelekben. Pedig milyen jó is lehet az! Tegye fel a kezét az a gazdi, aki mindenféle felelősségtudat nélkül, önmaga és mások testi épségét nem féltve, teljes odaadással önfeledten tudott játszani az elmúlt néhány évben. Ugye nincs ilyen? Ez a tulajdonság belőlünk eltűnik, kineveltetik az idő során, ám kutyáinkban megmarad, így valóban teljes lehet a kikapcsolódás számukra.

„Beleszáll a sült galamb a szájába”

Ki ne örülne neki, ha nem kellene gondoskodnia a napi többszöri étkezésről, kitalálnia, hogy mi legyen az aktuális menü, majd elkészítenie azt? Kutyaként sokkal egyszerűbb lenne, hiszen valami mindig lepottyan az asztalról, vacsoraidőben pedig kész terülj-terülj asztalkám tárul az éhező száj elé, jobbnál-jobb falatokkal. És kellett érte tenni bármit is? Hát persze, hogy nem! Csak csóválni, és nyál csorgatva, kuncsorgó tekintettel várni.

Nyílt érzelemkifejezés

Nekünk akkor is jó pofát kell vágni, ha épp letol a főnök, hiszen akár az állásunk múlhat rajta. Kutyáink ellenben a legkétségbeesettebb, bűnbánóbb, és „nem csináltam semmit” arcokat vághatják, bármilyen következmény nélkül, míg mi gondosan eltakarítjuk a szétrágott szőnyegdarabokat, vagy morgunk, hogy már megint nem jött vissza. Ez a fajta érzelmi zsarolás általában be is válik. Hasonlóa helyzet az örömmel. Mi sem kézenfekvőbb, mint a nyakába ugrani, kézzel-lábbal összetapicskolni, és agyonpuszilgatni azt, akit már régen láttunk. Biztosan megfordulna a fejében, hogy valami nincs rendben odabent. De ha ezt egy eb csinálja, akkor azonnal édessé, kedvessé és legfőképpen cukivá lesz nyilvánítva. Főleg mivel az is!

Megtalálják a legkedvezőbb evési formát

Kés, villa? Ugyan már! Kutyáink habzsolnak, csámcsognak, és a vacsora végeztével egy jó nagyot böfögnek, hogy kinyilvánítsák elégedettségüket, vagy könnyítsenek gyomrukon. Nem kell odafigyelniük az íratlan-, és írott szabályok, és az etikettben foglaltak hosszú soraira, elég, ha úgy fogyasztják el az ételt, ahogy az nekik a legjobban esik.

Öreg fejjel is mehet a móka!

A társadalom elvárásainak eleget téve el is felejtjük milyen egy nagyot játszani. Az idősebbre ruházódik a példamutatás, a felelősségvállalás, és a fiatalok ellátásának terhe, így nem jut sok lehetőség a mókára. Ha igen, akkor is másképp, mint gyerekkorban. A kutyák (ha van kedvük persze), idős korban is beleadnak mindent, és szétvetett lábakkal rohannak a játszótárs után, anélkül, hogy bárki rosszallóan tekintene rájuk.

Ágyban, hát hol máshol?

Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy a munkába indulás perceiben, kutyája a leglehetetlenebb testhelyzeteket felvéve fekszik a párnán, és szándékosan nem vesz tudomást a távozóról. Ez egyszerűen arcátlanság! Amíg mi dolgozunk, ők egész nap aludhatnak, kipihenve ezzel az éjjeli szunyókálás fáradalmait. Valószínűleg az ebek ennek nem örülnek, szívesebben tartanának velünk, mint, hogy 6-8 órákat üljenek otthon egyedül.

A legutolsó, és legfontosabb:

A kutyák bárminek tudnak örülni

Hatalmas szívükbe óriási mennyiségű szeretet fér, a legnagyobb jutalom számukra, ha a gazdival lehetnek. Játék céljából büszkén tartják a félig megrágott botot a szájukban, és gyakran jobban szeretik, mint a vásárolt labdákat. Elégedettségüket igen könnyű kiváltani, nincs szükségük pénzre, és egyéb luxus javakra. Ha társaságunkat biztosítani tudjuk számukra, egy kutya csak jó döntés lehet, boldogságával minket is felvillanyoz.

Kutyáink tehát nyíltabbak, őszintébbek, és társaságkedvelőbbek, mint mi emberek, a dolgok, amiket megtehetnek pedig igen kecsegtetőek számunkra is. Nézzük ezt el nekik, és gyönyörködjünk továbbra is cukiságukban!