A szomszéd kutyái is átmennek az idős bácsihoz, hogy együtt sziesztázzanak

Mindenkinek jólesik egy kis délutáni pihenő, ami – természetesen – kedvenceink társaságában esik igazán jól. Történetünk főhőse is így vélekedik a témában, hát még négylábú barátai! És amikor Catey Hall benyit a szobába, ahol korosodó apukája sziesztázik, már meg sem lepődik azon, hogy saját kutyáik mellett időnként a szomszédságból is átjön egy-egy eb e neves alkalomból.

„Édesapám nap mint nap találkozik velük, játszanak egyet, aztán lepihennek, és még szundítanak is egyet együtt. Boldogan szaladnak elé, amikor meglátják, ahogy autója begördül az udvarba, majd lelkes csóválások közepette kísérik be a házba” - mesélte mosolyogva Catey.

Érzik, hogy ebben a házban szeretettel fogadják őket – így van ez már hosszú, hosszú évek óta. Lon Watson szívében ugyanis különleges helyet foglalnak el az elhagyott, kidobott kutyák, ezért nem is volt kérdés, hogy csatlakozik a helyi állatmenhely csapatához. Segít szebbé tenni a gazdikeresők napjait:

„Amióta az eszemet tudom, Apunak mindig is mentett kutyái voltak. Mellettük nőttem fel én is, de mindig akadt hely azok számára is, akiknek szükségük volt rá. Most, hogy a feleségével kettecskén éldegélnek, többen is elférnek a házban, és tárt karokkal fogadják őket. A környékbeli szervezetekkel együtt dolgoznak azon, hogy a hontalan kutyusok örökbefogadókra találhassanak. Akiknek valami miatt mégsem sikerül, Apuéknál maradhatnak, velük élhetnek szeretetben, biztonságban.”

A Watson-rezidencia négy kutyus otthona, mindegyiküket a házaspár mentette meg, és rehabilitálta. De ez a szomszéd ebeket egyáltalán nem akadályozza abban, hogy bekukkantsanak a kedves családhoz. Hooch, Fluffer-Nutter és Rosie is különleges kapcsolatot ápolnak az állatbarát férfival, képesek órákon át arra várni, hogy megérkezzen, és elkényeztesse őket is:

„Alabama államnak ezen a részén az emberek nagyon közel élnek a természethez. A házak messze épültek az utaktól, így e vidéken a kutyák is szabadabban mozoghatnak, és szeretnek is szomszédolni. Amikor meghallják Apu kocsijának hangját, megjelennek, hogy köszöntsék” - és ezt szerencsére a vendégségbe jövő kutyák gazdái sem bánják. A délutáni szieszta intézménye szent és sérthetetlen, amivel minden érintett tisztában van, két- és négylábúak egyaránt.