Az én kutyám nem éppen egy zseni... Biztos vagy benne?

Kitúrta a szemetest, de olyan ártatlan szemeket mereszt ránk. Nekirohant a kertre nyíló (vagyis most éppen zárt) üvegajtónak, és most olyan megilletődötten néz körül. Bármi is legyen az a momentum, mikor megkérdőjeleztük kutyánk értelmi képességeit, bizonyára eljátszottunk a gondolattal, hogy mi zajlik odabent a buksijában?

Az, hogy mennyire intelligens egy kutya, több tényezőből tevődik össze: életkor, fajta, képzés, szocializáció, interakció emberekkel és más kutyákkal. Nem aggathatjuk a lassabb felfogású a kutyákra a buta jellemzőt, bár léteznek olyan viselkedések és vonások, melyeknek köszönhetően egyesek könnyebben reagálnak a vezényszavakra és társaiknál nagyobb figyelemmel követik a környezetük történéseit. Amiről azt vélhetnénk, hogy „butaság”, valójában inkább egy olyan ebet takar, akit kevés mentális stimuláció ér, így igényei sincsenek igazán kielégítve, hiába van benne a lehetőség a tanulásra, fejlődésre.

Honnan lehet tudni, hogy a kutya alulstimulált (nem buta!)?

A kutya intelligenciáját elsősorban fajtája, képzése és az emberekkel, valamint fajtársaival történő korai (vagyis kölyök- és fiatal kori) interakciók alakítják. Ha lassabban sajátít el egy-egy szót, hézagosan reagál, mikor hívjuk, és úgy tűnik, sohasem fogja megtanulni, hogy a kukát (vagy a bútorainkat, szennyesünket, stb.) békén kell hagyni, ahelyett, hogy lehülyéznénk, gondoljuk át, mi állhat a viselkedés hátterében. Unatkozik? Túl sok a levezetetlen energiája? Eleget mozog? Mennyit foglalkozunk vele? Célzottan tanítjuk vagy csak elvárjuk, hogy magától tudja a dolgokat, szabályokat?

Például, ha egy kutya véletlenszerűen megugatja az útjába kerülő tárgyakat, melyek nem mozognak, és igazából semmi értelme megugatni azokat, lehet, hogy egy jelzőkutya veszett el benne, aki ösztönösen is jelzi, ha (szerinte) valami nem stimmel. Vagy bizonytalanabb típus, aki könnyen megijed az újdonságoktól. Ebben az esetben érdemes fokozatosan „bevezetni a világba”, vagyis lépésről-lépésre megismertetni kedvencünkkel a környezetben található dolgokat, hogy lássa, nincs mitől tartani. A kutyák sokszínűek az ugatás terén is: egyesek csendesebbek, mások beszédesebbek. Kutyakiképző segítségével a megfelelő mederbe terelhetjük e tulajdonságot.  

Előszeretettel rágcsálja meg cipőinket, az asztal lábát vagy bármit, amit otthonunkban talál? De hiszen „elmondtuk már neki”, hogy nem szabad… Tényleg nem érti? Nos, ilyenkor is könnyebb ráfogni, hogy idióta, de álljunk meg egy pillanatra, és ássunk a viselkedés mélyére:

• Mennyi ideig hagytuk magára otthon? Lehet, hogy szeparációs szorongással küzd, és az egyedüllét frusztrálja?
• Lehet, hogy már órákkal ezelőtt ki kellett volna mennie kis/nagydolgára, de mivel a gazdi távollétében nincs rá módja, ezért a feszültséget rágcsálásban vezette le?
• Mennyi testmozgásra biztosítunk neki lehetőséget? Ja, hogy ott van neki a kert? Vagy napi kétszer félóra séta a háztömb körül? Egy totyogó kisöregnek talán megfelel, ha fájós ízületei miatt egy kis szimatolás, séta bőven elég, de korántsem elégíti ki egy fiatal, felnőtt, egészséges idősebb kutyus mozgásigényét!

A rágcsálás, rombolás oka gyakran az, hogy a kutya nincsen kellően lefárasztva, sem fizikálisan, sem mentálisan. A rágás nemcsak a kölyökkori fogváltás természetes velejárója, hanem genetikailag is kódolva van a kutyákban. Adjunk neki rágható játékokat, rágócsontokat, amelyen bátran edzheti a fogát. És biztosítsunk számára jó sok lehetőséget arra, hogy megszabadulhasson felesleges energiáitól: séta, kocogás, bandázás a kutyaparkban, kirándulás szép időben, de választhatunk kutyás sportok közül is, amelyik mindkettőnk igényének megfelelő és szórakoztató módon tanulhatunk együtt, egymásról.  

Jelek, hogy a kutyának több stimulációra van (lenne) szüksége

Testbeszéd: folyton éber, ugat, rágcsál, felugrál, fel-alá járkál, stb.

Egyéb jelek, amitől butának tűnhet, de javarészt a nevelés, tanítás és egyéb tényezők állnak hátterében:

• nem reagál a nevére (probléma lehet a hallásával?)
• nem érti, mire vonatkozik a „nem” szó
• rosszalkodik, hogy felhívja magára a gazdi figyelmét
• nekirohan az ajtónak, bútoroknak (talán romlik a látása?)

A fajta szerepe a tanulásban

A nehezebben tanítható kutyákat aposztrofálhatjuk butának, de ez jókora tévedés. Egyes kutyákat könnyebb képezni, míg mások keményebb diónak mutatkoznak. A fajta genetikai tulajdonságai is befolyásolják azt, hogyan tanul a kutya. Bizonyos fajtákat arra tenyésztettek, hogy órákon át képesek legyenek fenntartani és adott dologra fordítani figyelmüket: például a vadászkutyák egy hajtás során vagy szánhúzók a hosszú, szélsőséges terepen és időjárási körülmények között.

Velük szemben a társasági céllal tartott ebeknek egy dologra kellett figyelniük: a gazdájukra. A vadászathoz és munkához szükséges jellemzők (éberség, engedelmesség, parancsok gyors megértése és végrehajtása, stb.) az idők során háttérbe szorulhattak, de el nem tűntek. Ide vehetjük – minden hátsó szándék nélkül – az ölebeket és a gazda védelmét ellátó nagyobb termetű, lomha mozgású fajtákat. Olybá tűnik, mintha ezek a kutyák boldogan elüldögélnének a gazdi ölében vagy lábánál, ettől még egyáltalán nem buták vagy lusták – csupán nagyonis szeretnek családjuk közelében időzni, hiszen erre tenyészették ki őket évszázadokkal ezelőtt.

Más kutyafajták, melyek könnyebben képezhetőek, alapvetően aktívabbak, energikusabbak, munka iránti igényük a mai napig élénken él bennük, meghatározza jellemüket, viselkedésüket. Szinte percek alatt elsajátítják a vezényszavakat és trükköket, fejet hajtunk intelligenciájuk előtt. Esetükben viszont éppen az aktív természet és a magasabb energiaszint miatt ütközhetünk problémákba. Ha nem biztosítunk nekik kellő mennyiségű testmozgást és mentális lefárasztást minden áldott nap, hamar feltalálják magukat kreatív tevékenységekkel (rombolás, ásás, kukázás, rágcsálás, ugatás, stb.).

Német juhász, border collie, spánielek, vizslák, retrieverek, szetterek, uszkárok – csupán néhány a kiemelkedően intelligensnek tartott fajták közül. Ők könnyen és gyorsan tanulnak, de rengeteg stimulációra van szükségük: hosszú séták, interakciók a fajtársakkal (bandázás a parkban), szaladgálás szabadon vagy kocogás a gazdival, kutyás sport (agility, frizbi, obedience, stb.).

E fajták rendszerint ösztönösen remekelnek azokban a feladatokban, melyekre kitenyészették őket. A retrieverek például imádják visszahozni az eldobott tárgyakat, labdákat, játékokat. Lenyűgöző látvány nyújt egy magasan képzett német juhász őrző-védő tevékenység közben, ugyanígy egy border collie terelésnél, és a vizslák összpontosítása is páratlan a vadászatokon.

Egy pekingi palotakutya vagy papillon nagyon ügyesen nyújt szeretetteljes társaságot gazdájának, hiszen erre "találták ki". Nem kell lenézni az ölebeket azért, mert kicsik és biztosan alig tudnak valamit. Egy társasági kutya nagy valószínűséggel nem fogja összeterelni a juhokat a mezőn vagy felkutatni a romok alatt rekedt túlélőket, ahogy egy energikus juhászkutyát is aligha lehetne rávenni arra, hogy nyugodtan, tétlenül ücsörögjön gazdája lábánál naphosszat.

Tanítás közben vegyük figyelembe a kutya fajtájának sajátosságait és az adott kutya tulajdonságait is, hogy megtaláljuk, mi motiválja, mit és hogyan tanulna örömmel. Minden kutya szívesen tanul, még az idősek is, és attól, hogy esetleg lassabban jutnak el a dolgok az agyáig, igenis érdemes foglalkozni vele. Meghálálják a törődést!

Diesel, a mentett Basset hound testfelépítése például nem a legideálisabb az agility versenyhez, mégis lelkesen végigvett minden akadályt:

És azt se feledjük, hogy a kutyánk kutya, nem ember. Lesznek dolgok, melyek hamarabb leesnek neki, akár tapasztalatok útján, például, hogy mikor érkezik haza a gazdi, mikor várható a séta és a vacsora, stb. Lesznek olyan dolgok is, melyek pofonegyszerűen tűnnek, de egy kutya számára az űrtudománnyal ér fel. Ha visszagondolunk az iskolás éveinkre, nekünk sem ment minden egyes tantárgy ugyanolyan kiválóan; ki ebben volt ügyesebb, ki másban.

A kutyák esetében is idő és a gazdi részéről sok-sok türelem kell ahhoz, hogy az új parancsok rögzüljenek memóriájukban. A már elsajátított feladatokat is érdemes újra és újra elővenni gyakorlásképpen. Ne vegyük magunkra, ha lassabban tanul, lehet, hogy nincs kedve hozzá, vagyis nem eléggé motivált (ezen mi tudunk változtatni!), vagy nem érzi jól magát.

Mi a helyzet a keverékekkel?

Állatorvosunk és/vagy kutyakiképző, tapasztalt kutyások segítségével megpróbálhatunk a nyomára bukkanni, milyen fajtákból lett „összekutyulva” kedvencünk. Menhelyi kutyákkal dolgozók és állatmentő ismerőseink véleményét is megkérdezhetjük kíváncsiságból, hiszen ők nap, mint nap találkoznak mindenféle mixekkel. Az utcai vegyes (röviden „UV”) persze keverék felmenőket is tartalmazhat, ez esetben ismerjük meg kutyánk jellemét minél jobban, figyeljük meg viselkedését, mivel foglalatoskodik szívesen, és mi az, ami távol áll tőle. Így kidolgozhatunk egy személyre szabott tréning-tervet.

Hogyan tanítsuk a (nem buta) kutyát?

Ha kedvencünk egy kicsit lassabb felfogású, képzésénél több türelemre és ismétlésre lesz szükség. Lehet, hogy lassabban hozza elő memóriájából a tanultakat, mi pedig úgy érezzük magunkat, hogy hiábavaló minden, amit teszünk, úgysem érti/jegyzi meg. Nem buta, ha pár hét gyakorlás után nem vágja hasra magát a fekszik parancsra. Fajtájából (is) adódhat, hogy reakcióideje lassabb. Nem szabad elkeseredni, sem feladni! Ismételjük a feladatot, de ne vigyük túlzásba, mert elunhatja és frusztrálttá válhat az ő szintjéhez képest jóval magasabb elvárásoktól. Dicsérjük és jutalmazzuk bőséggel minden egyes mozzanatot, amit végrehajtott – idővel össze fog állni a fejében a kép.

Ha viszont olyan kutyánk van, aki seperc alatt megtanulja az új dolgokat, minden bizonnyal a mindennapokban is jóval több fizikai, mentális tevékenységet kell biztosítanunk számára ahhoz, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen. Hányan tapasztalták már, hogy elegendő egyetlen nap kihagyás, és máris „megzizzent a kutya”, rendet rakott a lakásban vagy izgatottan a fejükre ugrál? Keressünk olyan elfoglaltságot, mely bent is lefárasztja (például szimatolós játékok), szerezzünk be számukra elnyűhetetlen játékokat, és vigyük ki őket a szabadba, ahol kiengedhetik felgyülemlett energiáikat.

Legyünk kreatívak! Kipróbálhatunk memóriajátékokat és kutya-intelligenciateszteket is. Bármi is az eredmény, emlékezzünk, hogy négylábú barátunk megérdemli a gondoskodásunkat és szeretetünket.

Összegzés

Hosszasan sorolhatnánk a felmerülő problémákat, amik megkeseríthetik a kutya és családja mindennapjait is, de egyet ne feledjünk: mi vettük magunkhoz a kutyát, mi vállaltuk érte a felelősséget, így a viselkedésében bekövetkező változásokat sem szabad figyelmen kívül hagynunk! Ahelyett, hogy lehülyéznénk, gondoljuk át, mit tehetünk a helyzet javítása érdekében. Forduljunk kutyakiképző szakemberhez, hogy közösen megtaláljuk a megoldást. Betegség, fájdalom vagy öröklött rendellenesség is állhat a szokatlan viselkedés hátterében, ilyen esetben érdemes ellátogatni az állatorvoshoz egy alapos kivizsgálásra! 

Ha egészséges és rendben van, hagyjuk azért bolondozni is, hadd érezze jól magát. Mi is boldogan elnézzük, ahogy önfeledten szaladgál, ugrándozik és játszik, ugye?

Az egész világ szívét elrabolta a kutya, aki minden akadályt kihagyott az agility versenyen - Könnyű - Kutyabarát helyek

Kategória: Könnyű Nem igazán sikerült teljesítenie a pályát az óriás mackónak a Crufts agility versenyen. Mókás teljesítményével azonban mindenki szívébe belopta magát! Kratu-t, a mentett kutyát nem igazán érdeklik a szabályok. A teljesítendő agility pályának alig töredékét sikerült teljesítenie, mégis ő lett szívünk bajnoka.