Becsengettek - mi lesz a kiskutyával?

Most kezdhetnénk azzal a „tanácsadást”, hogy ha négylábú érkezik a házhoz nyáron, akkor gondoljunk előre az őszi időszakra, és szoktassuk hozzá a csöppséget az egyedülléthez, egyfajta tartható napi rutinhoz, rendhez. Valószínű azonban, ha szeptember előtt pár nappal a kétségbeesés az elsődleges érzés, ami előtör belőlünk az épp a rongyokat szétszaggató kiskutya láttán, akkor már idejemúlt azon tépelődnünk, hogy „mi lett volna ha”, és ezzel bizony elkéstünk. A tűzoltáshoz, azonban még nincs késő, de előre szólunk, azért annyira nem lesz könnyű dolgunk.

A szőrgombócokért ugyanis, főleg ha gyerkőc is van a családban, mindenki rajong. A babusgatás, simogatás, folyamatos játszás természetes, hiszen egy kölyökkutya  reflexszerűen ezt váltja ki az emberből. Ráadásul nyáron időből is több mutatkozik ezekre a dolgokra, este is sokáig van világos, így nincs akadálya a sétáknak, a kertben töltött mókázásoknak.

Igen ám, de amikor a rajongó gyerekhad elkezdi cipelni a tíz kilós hátizsákot, fáradtan, a matek-, kémia-, és fizika- házitól terhesen érnek haza, akkor kiskutya ide, megszokott mókázás oda, senkinek sem jut eszébe elővenni a pórázt, nyakörvet egy hosszú séta erejéig. Ez hatalmas hiba, de attól még nagy általánosságban ez az igazság. Hiszen a feladatok bővülnek, az idő szűkösebbé válik, hamar ránk köszönt az este, és másnap ismét becsengetnek.

A kamasz, egyébként épp a legaktívabb korban lévő eb pedig csak néz értetlenül. A figyelem elkerüli, így megpróbál újra porondra kerülni. Ilyenkor szoktak előkerülni a szétrágott cipők, az elkapart ajtófélfák, és a kertészkedés új állomásai a rózsa kikotrásától, egészen a zöldségágyás rotálásáig. A viszony pedig kezd elmérgesedni, hiszen a gazdik (kicsik, nagyok egyaránt) türelmetlenebbek, nem értik miért csinálja ezt a négylábú, aki pedig azt nem tudja hova tenni, hogy hova tűnt az addig megszokott rajongás.

Ördögi kör, igaz? Nézzük mit tehetünk annak érdekében, hogy a családi béke megmaradjon. Igenis, meg kell próbálnunk időt szakítani kutyánkra. Ha felelős gazdák vagyunk, akkor ennek alapnak kell lennie. Egy kutya akkor is igényli a törődést, ha tél van és -20 fok, vagy nyár és tikkasztó hőség. Ha nincs máskor lehetőség, akkor bizony reggel fél órával előbbre kell állítani a vekkert, s az örökmozgó ebet ki kell fárasztani. Ennek két módja van, érdemes mindkettőt kijátszani.

Az egyik a fizikai fárasztás: séta, labdázás, közös kocogás, amire csak lehetőségünk adódik. A másik mód pedig a mentális „edzés”. Engedelmességi feladatokkal, apró játékokkal (jutalom falat elrejtése, megkerestetése, játék nevek tanítása stb.) könnyen le tudjuk kötni a rosszcsont figyelmét. Így úgy hagyhatjuk el otthonunkat, hogy tudjuk: megtettünk mindent kedvencünk érdekében. Este pedig ugyanez a feladatunk, így sokkal kisebb az esély arra, hogy a család összes tagjának kihullik a haja az idegességtől. Amennyiben több „gazdás” négylábúról van szó, úgy érdemes felosztani a feladatokat, így még hatékonyabb lehet a nevelés.

Bizony, semmilyen csodamódszert nem tudunk kínálni, nincsen öt perces „mindent megoldó” trükk, vagy bármi okosság. Egy kutya bevállalása felelősséggel, sőt kötelességgel jár, de jó koordinációval, és kooperatív készséggel ez a legválságosabb őszi időkben is könnyen teljesíthetővé válik – gazdi, és kutya örömére egyaránt!