Ha helyreáll a rend - így készítsd fel kutyádat a korlátozások utáni időszakra

Hosszú hetek óta otthon dolgozunk „home office”-ban, vagy ha nem, akkor is csak dolgozni indulunk el otthonról. Kevesebbet szaladgálunk el otthonról mindenféle ügyintézés, vagy épp shoppingolás, nézelődés miatt. Egyszerűen többet vagyunk otthon. Kutyánk ennek nagyon örül: végre nem kell hosszú órákra nélkülöznie a gazdit, sokkal kevesebb a magányosan otthon töltött órák száma. Ez elsőre lehet, hogy inkább fárasztotta is kedvencünket, de ahogy telt az idő, biztosan beleszokott már az új rendszerbe, és élvezi a javára megváltozott körülményeket.

Nem fog azonban örökké tartani a home office, a karantén, a járvány. Bízzunk, benne, hogy minél előbb visszatérhet az élet a megszokott kerékvágásba, és helyre áll a rend – igen ám, de ekkor kutyánknak ismét bele kell tanulnia az ismét megváltozott helyzetbe. Egyes kutyák, akik jobban viselik a magányt, (sőt, néhányuk kifejezetten igényli a nyugis órákat), kiegyensúlyozottabbak, könnyebben bele fognak rázódni a helyreállt hétköznapokba, de nekik is furcsa lesz az új szituáció. Hát még a ragaszkodóbb, esetleg labilisabb kutyák számára, akik érzékenyebben reagálnak a változásra, esetleg hajlamosak a szeparációs szorongásra.

A jó hír, hogy tudunk tenni ellene, egyszerű tréninggel segíthetünk kutyánknak a „felkészülésben”, így kevésbé fogja megviselni őket a gazdi hirtelen megnövekedett távolléte.

Ezzel a néhány gyakorlattal könnyedén felkészíthetjük kutyánkat az ismételt átállásra. Nem mellesleg nekünk is segíteni fog visszaállni a megszokott hétköznapokra.

• Tartsuk a napi rutint! Nem azt, amit esetleg most, az otthon töltött hetekben kialakítottunk, amikor is össze-vissza ugrottunk le az egészségügyi sétákra, amikor épp eszünkbe jutott, vagy épp kellett tíz perc szünet. Azokban az időpontokban vigyük le kutyánkat, amikor azt egyébként is tesszük a normál hétköznapokon.

• Hagyjuk egyedül kutyánkat a lakásban! Akár csak fél órára, ha tehetjük többre is. Körülményeink persze korlátozzák ezt a gyakorlatot, de egy kis kreativitással meg tudjuk oldani. Erre a fél órára üljünk ki a folyosóra, vagy menjünk el egyedül sétálni, futni (természetesen a távolságtartás és egyéb szabályok betartásával!) Így kutyánk szép lassan meg tudja szokni, hogy egyedül kell maradjon bizonyos időtartamokra. Ha meg tudjuk oldani, fokozatosan növeljük ezeket az időtartamokat!

• Hagyjuk néha „magára” kutyánkat, akkor is, ha együtt vagyunk otthon. Nem kell állandóan macerálnunk, simogatnunk, kommunikálnunk vele. Hagyjuk pihenni, legyenek olyan órák, amikor mindenki a maga dolgával foglalkozik. Kutyánk is kezdeményezhet akár játékot, akár kérhet egy kis  pocaksimit, de ezt se fogadjuk el minden esetben. Ezzel mi is és kutyánk is megtanulhatjuk, hogy oda-vissza tiszteletben tartsuk egymás igényeit, amibe a nyugalom is beletartozik. Emellett a későbbiekben kevésbé fogja a gazdival való kommunikáció hiányát érezni a kutya.

Ezt a „tréninget” kezdjük el mielőbb, adjunk időt kedvencünknek, hogy stresszmentesen beleszokhasson újra az egyedüllétbe. Megelőzhetjük ezzel, hogy hosszan sírjon utánunk kutyánk, vagy azzal vezesse le feszültségét, hogy szétkapja a díszpárnákat, vagy a kanapét. Nem mellesleg őt is és kedvencünket is rengeteg stressztől kímélhetjük meg!