Miért ásítanak (annyit) a kutyák?

Biztosan láttuk már kedvencünket ásítani. Sokszor. Imádnivaló, ahogy hatalmasra tátja száját és jólesően ásít egyet, ám elgondolkodtató is lehet ez mozzanat, ha látszólag semmi sem indokolja. Például tanítás közben, vagy amikor éppen sétához készülődünk, az unalom és a fáradtság aligha magyarázza a dolgot. Észrevehettük már, mikor éber és figyelmes, a fajtársakkal való találkozásnál vagy az állatorvosi rendelőben is.

Azt hihetnénk, a kutyák cselekedeit nagyjából ugyanazon okok vezérlik, mint nálunk, az ásítás esetében azonban más a helyzet. Ha tudjuk, mit is jelent valójában, segítheti a köztünk zajló kommunikációt, kutyánk viselkedésének megértését, összességében a kapcsolatunkat is javíthatja.

Miért ásítunk?

Évtizedek óta zavarba hozza a tudósokat e jelenség, annyi azonban bizonyos, hogy a fáradtság csupán egy szeletét képezi. Stanley Coren professzor, kutató szerint „sokáig úgy hittük, az ásítás célja a levegő hirtelen, nagy mennyiségben történő belélegzése, mely felébreszti az eltompult agyat”. Más tanulmányok rámutattak arra, hogy fiziológiai reakcióként megjelenthet egy meleg szobában, és állítólag segíthet lehűteni a felhevült agyat; a résztvevők ugyanis kevesebbet ásítoztak hűvösebb környezetben.

Naponta kb. 5-15 alkalommal ásítunk, természetesen ez függ attól, mennyire vagyunk kipihentek, mennyire érezzük magunkat fáradtnak, és milyenek a körülmények. Egyes feltevések szerint az ásítás megnyújtja az állkapcsot, ezáltal fokozza a véráramlást a nyakban és a fejben. Az ásítás közben beáramló levegő mennyisége meghaladja a normál légvételét, a megnövekedett nyomás a gerincvelő-folyadék és az agyban keringő vér lefelé áramlását idézi elő. Az elképzelés az, hogy e folyadékok mozgásával lehűthető az agy, általa az egész test.

Az ásítás továbbá az arcizmok megnyújtásának egyik módja lehet, mely ébresztő hatással bír, ha fáradtak vagyunk egy hézagos éjszaka után vagy rettenetesen unalmasnak találjuk a hosszú előadást, melyet kénytelenek vagyunk végigülni.  A jelenség nem korlátozódik egyedül ránk, az állatvilágban is megfigyelhető számos fajnál, így kutyáinknál is.

És miért ásítanak a kutyák?

Az ásítás a fáradtság jele is lehet, például, amikor a kutya felébred, de inkább egy fiziológiai és kommunikációs jel, magyarázza Coren. Ásíthatnak olyankor, ha szorongást, stresszt élnek át, ha bizonytalanok valamiben, ha túlságosan izgatottak vagy éppen közömbösek a dolgok iránt. Nyugtató jelként is működik fajtársak irányában, az ásítás amolyan barátságos módja a másik fél köszöntésének, mintha azt üzenné: „Békével jöttem, nem akarok bajt”. Lássuk, mi mindenre utalhat az ásítás kutyanyelven!

1. Izgatottság és várakozás

Míg emberi vonatkozásban az ásítás sértőnek tűnhet a beszélő felé, kutyanyelven dicséretként is értelmezhetjük. Az aktívabb kutyák hajlamosak ásítani, amikor különösen izgatottak valami miatt, amit csináltunk vagy éppen csinálni fogunk. E mozdulattal, mint a kiadós nyújtózással, szinte felkészíti testét az akcióra. A mély lélegzet megtölti tüdejét, fokozza az oxigénáramlást az agyba és serkenti a szívritmust is.

Ha észreveszi, ahogy pórázáért nyúlunk, tudni fogja, hogy eljött a séta ideje. Az ásítás ilyenkor nem azt jelenti, hogy szívesebben maradna otthon szunyókálni, hanem izgalmát jelzi, hiszen már alig várja a felfedezés örömét. Persze, ha nem találjuk pénztárcánkat, vagy a szükséges dolgok (játék, jutalomfalat, stb.) összeszedésével vacakolunk, netán megcsörren a telefonunk és fogadjuk a hívást, és még a cipőnket is sem húztuk fel, az ásítással bizony türelmetlenségét is kifejezheti kedvencünk.

Ugyanígy, ha séta közben leállunk egy kis csevelyre ismerősünkkel, kutyánk elkezdhet látványosan ásítani. Vagy nem érzi jól magát az illető közelében, vagy már alig várja, hogy útnak induljunk. A séta izgalmát pedig csak fokozza, ha várakoznia kell, míg elköszönünk. Az ásítással nagyjából azt üzeni: „Menjünk mááár!”

2. Szorongás és stressz

Az ásítási skála ellentétes végén a negatív érzelmek állnak, például a szorongás, stressz és a félelem. E formájában gyakran jól látható testjelek is kísérik: lelapult fülek, ajkak megnyalása, bálnaszem, kitágult pupillák, behúzott farok, merev izmok, feszült testtartás. Ezek mind-mind utalhatnak arra, hogy a kutya nem érzi jól magát az adott helyzetben. Míg mi olyan pótcselekvésekhez folyamodhatunk, mint a körömrágás, hajtekergetés vagy ujjainkkal dobolunk az asztalon, lábunkkal a padlón, addig a kutyák egy látványos ásítással jelezhetik felénk, hogy valami nincs rendben. Ha egy kutya fél az autózástól, utazás közben ásítozhat, de ha az állatorvos felé vesszük az irányt, ily módon is megpróbálhatja oldani a kellemetlen érzést.

Ha tudjuk, milyen jelekre kell figyelnünk, megtehetjük a megfelelő lépéseket a helyzet oldása érdekében. Segítsünk kutyánknak stresszes körülmények között is, hogy tudja, ránk mindig számíthat.

3. Össze van zavarodva

A váratlanul fellépő ásítás másik lehetséges magyarázata az, hogy a kutya össze van zavarodva, és nem tudja, mit tegyen. Ez megeshet például tanulás közben: a gazdi kiadja a parancsot, ám kedvence nem biztos abban, mit is kérnek tőle, mit várnak el tőle, ezért leblokkolhat, és frusztráltságának ásítással is hangot adhat. Az adott parancsszó gyakori ismétlése ilyenkor nem segít, inkább ronthat a helyzeten.

Az állkapocs-ropogtató ásítás láttán ne gondoljuk azt, hogy a kutyát untatja az óra, ne vegyük személyes sértésnek. Azért folyamodik ehhez, mert tisztában van azzal, hogy elvárunk tőle valamit, de fogalma sincs arról (vagy csak halványan dereng neki), hogy mit. Enyhítsük a rá nehezedő nyomást, térjünk át egy olyan feladatra, amit már biztosan jól tud. A jól végrehajtott és bőségesen jutalmazott feladat sikerélménnyel tölti el, így a foglalkozást jó érzéssel zárhatjuk.

4. Kommunikáció más kutyákkal és az emberrel

A kutyakommunikáció elsődlegesen testbeszédre épül, emellett szagokra és hangokra is erősen támaszkodik. Egészen apró jelek segítségével kommunikálnak egymással, többek között nyugtató jeleket használnak annak kifejezésére, hogy nem jelentenek fenyegetést a másik fél számára. A szemkontaktus kerülése, az ajkak megnyalása, a lassú, óvatos mozgás, a fej elfordítása, mancs felemelése, a fű látványos szaglászása mellett az ásítás is ide tartozik.

Kifejezheti közömbösségét is más kutyák irányában. Ha domináns kutyával találja szembe magát, békítő szándékkal ásíthat, mintegy annak jeleként, hogy szeretné elkerülni a konfliktust. Fordítva is működhet a dolog: amikor a falka egy alázatos vagy félős tagjával konfrontálódik, ásítással jelezheti felé, hogy nincs mitől tartania. Az ásítás ilyen esetben nyugtató hatással bírhat a szorongó, bizonytalan kutyára.

E jeleket a velünk való kommunikáció során is alkalmazzák. Például, ha kellemetlenül érinti egy személy közeledése (megölelgeti egy gyerek), az ásítással próbálja oldalni saját feszültségét, egyúttal jelezheti, hogy nem kíván részt venni ebben. Ha jól ismerjük kutyánk jellemét, viselkedését, érteni fogjuk az általa adott jeleket, és megelőzhetjük, hogy számára kényelmetlen helyzetben találja magát.

5. Ragadós ásítás

Elég egy ember a környezetünkben, aki ásításra nyitja száját, és mi is azon kapjuk magunkat, hogy lehetetlen ellenállni. De mi a helyzet kedvencünkkel? Tapasztaltuk már, hogy ha mi ásítunk, rá is átragad? Nos, a kutatók szerint azért is különleges e jelenség, mert ilyen viselkedésre csak az ember és a főemlősök képesek. Nemrégiben azonban kiderült, hogy kutyáink sem mentesülnek alóla! (Lásd: Kutya és gazdi között is ragadós az ásítás)

Az egyik leghíresebb tanulmányból fény derült arra is, hogy az ásítás érzelmi kapcsolatot is sejtet a kutya és ember között. A Tokyo-i és Kyoto-i egyetemeken végzett kísérletben két tucat kutya reakcióit figyelték meg ismerős emberek és idegenek közelében. Az alanyok eltérő arckifejezéseket mutattak a kutyáknak (többek között ásítást is imitáltak), hogy meghatározhassák, képesek-e a kutyák különbséget tenni a mimika változásaiban. Eközben rögzítették a kutyák szívverését, hogy megállapíthassák, vajon a stressz vezérli-e válaszaikat. Mint kiderült, az ásítás ragadósabb volt ismerős emberek irányában, a stressz jeleinek hiányában a kutyák empatikus képességére mutatott rá. 

Érdekes, hogy kutyák között is ragadós az ásítás. Menhelyi kutyák képezték egy 2014-es tanulmány alanyait. Ragadósabbnak bizonyult azok között az ásítás, amelyek nyálában megnövekedett kortizol-szintet mértek, szemben azon kutyákkal, akiknél a stresszt jelző hormon szintje nem emelkedett meg. A stressz-ásítás tehát ragadós lehet kutyák között.

Na de akkor hogyan különböztethetjük meg ásítást és ásítást?

Figyeljük meg, milyen helyzetben, milyen körülmények között fordul elő. Ha tanulás közben ásít, lehet, hogy csupán elfáradt, és ideje egy kis pihenőt tartani. Ha viszont láthatóan unatkozik vagy összezavarja a feladat, illetve a gazdi által érkező jelek, gondoljuk át, milyen változtatásokat tehetünk annak érdekében, hogy megértse, mit várunk tőle, és visszanyerje lelkesedését. Stresszes helyzetben vegyük észre egyéb testjeleit, hogy segíthessünk neki megnyugodni.

Aggódjunk a sok-sok ásítás miatt?

Csak akkor, ha viselkedése megváltozik, és gyakrabban ásít a megszokottnál. A gyakori ásítás nem kirívó dolog, de ha úgy vesszük észre, hogy egyre sűrűbben folyamodik hozzá, érdemes lehet ellátogatni az állatorvoshoz. Elképzelhető, hogy stresszt él át, szorong a környezetében bekövetkező változások miatt, vagy általánosságban véve bizonytalan. Állatorvosunk javasolhat olyan készítményeket, melyek segítenek a stressz csökkentésében, nyugtató hatással bírnak a kutyára.

Összegzés

A kutyák remekül olvasnak bennünk, felismerik hangulatunk változásait is. Ha a fenti pontokat átgondoltuk, és kedvencünk újra ásít, lehet, hogy éppen a mi érzelmeinket tükrözi. Talán fáradtak vagyunk? Talán szorongunk? És erre reagál empatikus módon? Kutyánk még a mentális-érzelmi önvizsgálatunkba is besegíthet, és ha ráakadtunk a gond forrására, próbáljunk meg tenni ellene, hogy újra egyensúlyba kerüljünk önmagunkkal. Kedvencünk is meg fogja hálálni!