Miért kaparják a földet a kutyák kis- és nagydolguk után?

Első ránézésre úgy tűnhet, azért kaparják a kutyák oly hevesen a földet, hogy elfedjék ürüléküket. Kanok és szukák egyaránt csinálják, életkortól, fajtától, mérettől és vérmérséklettől függetlenül. Bármilyen viccesen is mutat egy kutya, aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy „elrejtse nyomát”, éppen az ellenkezőjéről van szó. Míg a macskák azért kaparnak földet végtermékükre, hogy rendet tegyenek maguk után és elfedjék a bizonyítékot, addig a kutyák semmit sem rejtenek a véka alá.

Territoriális viselkedés

A viselkedés motivációja a terület megjelölésében rejlik. A vadonban élő kutyafélék ugyanis territoriális állatok, így az általuk elfoglalt terület határait vizeletükkel és ürülékükkel jelölik meg. Egy adott terület birtoklása hozzájárul a falka fennmaradásához, hiszen a territóriumuk adta élelemforrás, vízforrás és egyéb előnyök őket illetik meg.

A jelölés egyfajta üzenet a többiek számára, hogy „ha ide belépsz, számolj a következményekkel”. A talppárnákban lévő mirigyekből származó illatok – a feromonok – is ezt hívatottak elősegíteni. E kémiai vegyületek szociális interakciókat és a viselkedésnek megfelelő válaszreakciókat váltanak ki az állatok között, amint felveszik a fajtársuk által hátrahagyott szagot. 

Ezek az illatok erőteljesebbek és jóval hosszabb időn át megmaradnak, mint a vizelet és az ürülék szaga. Amikor egy kutya kis- és nagydolga végeztével hevesen kaparja a földet, stimulálja a talppárnáin lévő illatmirigyeket, így hátrahagyja saját feromonjait, mely fontos üzenetet közvetít fajtársai felé.

„Az enyém!”

Elvégre, ha már rápisilt vagy odakakilt, akkor az a hely innentől kezdve csak az övé lehet… Legalábbis elméletben. Látható és szagolható jelet hagy hátra, mely a többiek számára azt üzeni, jobb, ha távol maradnak e területtől. Azt gondolhatnánk, hogy az ürülék szaga már önmagában is elegendő a cél eléréséhez, de a végtermék idővel kiszárad (meleg időjárás esetén ez hamarabb bekövetkezik), így a szag is elszáll.

A feromonok illata azonban tartósabb, és a terület megjelölése mellett egyéb információkat is hordoznak: szexuális „készenlét” (például tüzel a szuka, és az ivaros kanok erre reagálnak), lehetséges élelemforrások helye, valamint a potenciális veszélyekre is figyelmeztet. A kommunikáció e formája befolyásolja a kutya viselkedését, vagyis azt, hogyan reagál egy adott helyzetre, egyúttal hatást gyakorol testi funkcióira is, pl. hormonális működésére.

Sétán is, otthon is

A jelölés nem csak a földre, fűre korlátozódik: a kutya kaparhatja otthon a szőnyeget, fekhelyét, hogy rajta hagyja a szagát. Többkutyás háztartásban is megfigyelhető a kommunikáció során. Végezhetnek pár kaparó mozdulatot, ha olyan vendéget fogadunk, aki kutyát tart, hiszen érzik rajta fajtársuk szagát. Ösztönösen is reagálnak rá, jelezvén a kedves gazdinak, hogy „ki itt a főnök”.

Aggódni kell-e a jelölés miatt? 

A viselkedés alapjában véve ártalmatlan, ösztönös késztetés, mely gyakran kíséri a vizelést, ürítést. Kutyáink szemszögéből nézve a kommunikációjuk természetes része - miért ne fejezhetnék ki önmagukat ilyen módon is? Persze kellemetlen lehet, ha éppen hajolnánk le összeszedni a terméket, ám kutyánk ügyködésének hála némi földdel, fűvel, sárral egyetemben a nadrágunkon vagy kezünkön, fejünkön landol a csomag…

Ami kutyáinknak természetes, számunkra zavaró lehet. A kaparás problémássá válhat, ha nyomot hagy kertünkben, az elkötelezett gyeprendezők szép lassan tönkretehetik a pázsitot. Ha a szomszédban lakó kutyával keverednek időről-időre „jelölgető harcba”, eredményeként a kerítés vonalában kikopik a fű, és lyukak is keletkezhetnek a talajban. Mintha azt ismételgetnék egymásnak: „Hátrébb haver, ez itt az én területem!”  

Hogyan óvjuk meg kertünket?

Ha szeretnénk elejét venni a viselkedésnek, elvonhatjuk a kutya figyelmét kedvenc játékával, mielőtt belekezdene a kaparásba. Résen kell lennünk, hogy elkapjuk azt a pillanatot, amikor elvégezte a dolgát, de még nem állt neki „kertészkedni”. Amint odaszalad hozzánk a hívásra, dicsérjük meg és jutalmazzuk. Játékmániás ebeknél vigyázat: hamar rájöhetnek, mit szeretnénk elérni, és figyelemfelkeltés vagy a reménybeli játék érdekében is kikéredzkedhetnek a kertbe. Újra és újra.

Egy másik lehetőség az, ha növeljük a séták számát. Az udvaron, kertben töltött élet egyszerűen unalmas, a kutyák kíváncsiak a világra, szívesen fedeznek fel új dolgokat, és szükségük van a rendszeres testmozgásra is. Érdemes kivinni kedvencünket egy-egy sétára napjában több alkalommal is, olyan helyre, ahol senkit nem zavar a tájépítészeti ambícióival.

Emellett kijelölhetünk egy területet kertünkön belül, amelyet kedvére használhat; ehhez persze célszerű megtanítani neki pozitív tréninggel, hogy a dolga elvégzésére azt a területet használja. Ehhez kérjük tapasztalt kutyakiképző segítségét. 

Egy veleszületett viselkedés megváltoztatása kihívássá válhat, hiszen genetikailag kódolva van a kutyában. Gondoljuk át a helyzetet: mit szeretnénk elérni? Tényleg szükségét látjuk annak, hogy változtassunk rajta?

A kutya jelleme is befolyásolhatja a viselkedést

Érdekes, hogy a félénkebb, bizonytalanabb kutyák, akik nem érzik biztonságban magukat egy adott helyen, ritkábban – vagy egyáltalán nem – folyamodnak a kaparáshoz. Mivel nem érzik magukénak a területet, nem érzik szükségét annak sem, hogy megjelöljék szagukkal. Ez is azt mutatja, hogy nem szégyenlősségből fakad a viselkedés. 

Példa: Mi három kutyával osztjuk meg életünket, egy kan, két szuka (ivartalanok mind). A fiúnk szorongó alkat, közel 4 év alatt nem láttam még nála e viselkedést, sem otthon, sem a sétáinkon. Az idősebb kutyánk többször kapar a kertben, még ugrándozik és szaladgál is utána egy kört örömében. Sétán viszont nincs megállás, olyannyira szereti felfedezni a környezetét, hogy ürítés közben is folyton szimatol, nem ér rá „ilyen jelölgetős mizériával” foglalkozni. Harmadik, a középkorú terriermix viszont még a kertben és a sétán is komoly kaparó-hadművelet intéz. Mindhármuk jelleme más, ez a kaparó viselkedésben is kiütközik.

Milyen veszélyekkel járhat?

Séta közben pedig nemcsak a fa vagy bokor tövét, hanem a járdán is kaparó mozdulatokat végezhet a kutya, ha a ház sarkánál vizelt. Ha sűrűn folyamodik ehhez, felsértheti a talpát. Célszerű megelőzni ezt, mert a sebek begyulladhatnak, utat nyitva másodlagos fertőzések kórokozóinak (baktériumok, gombák…). A kisebesedett mancsok gyógyulása hosszabb időt vehet igénybe, fájdalommal jár, egy (vagy több) bekötött mancs pedig a nap minden percében kényelmetlenséget okozhat a kutyának.

Ha túlzásba viszi…

Ha kedvencünknél egyre gyakrabban tapasztaljuk a viselkedést, gondoljuk át, mi változhatott. Történt- e változás környezetében? Költözés? Új kutya a szomszédban? Vagy éppen mi fogadtunk be otthonunkba egy új négylábú családtagot? Ilyenkor fenyegetve érezheti saját, jól megszokott territóriumát a jövevény(ek) miatt. Hasonlóan érezhet gyermekáldás után is, amikor a babát hazaviszik a szülők.

Túlzott territoriális viselkedés esetén mindenképpen érdemes kutyatréner segítségét kérni, hogy elejét vegyük az esetleges konfliktusoknak, és megmutathassuk kutyánknak, hogy a jelölgetésen túl létezik egy sokkal érdekesebb világ is.

Még több érdekesség a témában: 

• Így hazudnak kutyáink a méretükről
   
• Miért néz rám a kutyám, miközben a nagydolgát végzi?