6 tipp a mancsok egészségének megőrzéséhez

1. A mancs-ellenőrzési rutin jelentősége

A mancsápolás részeként bevezethetünk egy "ellenőrzési" rutint. Ez történhet esténként, mikor átfésüljük kedvencünk bundáját vagy vacsorát követően, mikor a nappaliban pihenünk. Fontos, hogy a kutya is nyugodt, oldott hangulatban legyen, főleg eleinte, míg hozzászokik a folyamathoz. Simogassuk meg, beszéljünk hozzá halk hangon, jutalmazzuk finom falatokkal, közben gyengéden, ám határozottan fogjuk meg a mancsát az átvizsgáláshoz. Óvatosan széthúzva a talppárnákat, alaposan nézzük át a bőrt, a karmok környékén és tövénél is, látunk-e benne tüskét, toklászt, bármilyen idegen tárgyat, szennyeződést (sár, apró kavics, homok, stb.). Egy törlőkendővel megszabadíthatjuk a kosztól, majd finoman távolítsunk el mindent, ami nem illik oda, végig ügyelve kutyánk reakciójára. Egy összerezzenés jelezhet fájdalmat, sérülést, karcolást, zúzódást vagy egyéb, ápolásra szoruló sebet.

Ha bizonytalanok vagyunk, esetleg látványosan ódzkodik a mancsa érintésétől is, inkább mutassuk meg állatorvosunknak, hátha mélyebben rejlik a probléma. Az ellenkezés persze adódhat abból is, ha a kutya érzékeny a mancsaira, netán csikis, a dicséret és a jutalomfalatok azonban segíthetnek e téren is. Ahogy nap nap után kezünkbe vesszük mancsait, átnézzük azokat, hamar megtanuljuk felismerni, milyen, ha rendben van és azonnal tudni fogjuk azt is, ha gond van.

2. Azok a varázslatos talppárnácskák...

A kutya talppárnái arra lettek tervezve, hogy megvédjék a mancsban található apró ízületeket, csontokat. Szinte állandó kontaktusban vannak a talajjal, hatékonyan közreműködnek a járásban, a testmozgásban, egészségük elengedhetetlen a test egyensúlyának és stabilitásának fenntartásához. Mindennapos használatra lettek megalkotva oly módon, hogy a legkülönfélébb felületeken is bírják a „strapát”, legyen az durvább, kavicsos út, a kemény aszfalt vagy az erdő ágas-indás talaja. Erősek és rugalmasságuknak köszönhetően felfogják az ütődést, ugrás közben a földetérésnél tompítják a testre, csontokra, ízületekre nehezedő nyomást, ám a vastagabb bőrfelszín ellenére érheti olyan sérülés, melynek gyógyulása hosszadalmas, kellemetlen folyamat.  

A talppárnák ellenőrzésekor nézzük meg, vannak-e rajta szúrt sebek, éles tárgyaktól (pl. fa- vagy üvegszilánk) származó vágások. Az egyik leggyakoribb sérülés, ha a talppárna egy-két rétege lehámlik a durva felületen történő tartós futás vagy csúszás, kapaszkodás közben, ugyanakkor pillanatok alatt leéghet a forró betonon és homokon is. Sérülés esetén öblítsük le kutyák számára is alkalmazható fertőtlenítőszerrel (jódos és/vagy alkoholmentes készítmény), kössük át tiszta kötszerrel, és ne hagyjuk, hogy kutyánk nyalogassa a sebet, míg beérünk vele az állatorvoshoz.

A száraz, töredezett talppárnákat bekenhetjük speciális mancsápoló krémmel, ám ha tartósan fennáll a probléma, vizsgáltassuk ki, mert többek között hormonális (pl. pajzsmirigy-rendellenesség) vagy autoimmun betegség is állhat a hátterében.

3. Manikűr, pedikűr? Ápoljuk a karmokat is!

A kedvencként tartott kutyák gyakran nem koptatják megfelelően karmaikat a mindennapos tevékenységek közben, ezért a rendszeres karomápolásra is illik időt szánnunk. Normális esetben a karmoknak nem szabadna érinteniük a talajt, amikor a kutya egyenes felületen áll, hanem valamivel a talaj fölött végződnek. Természetesen ez függ a kutya méretétől, mancsának formájától és a karmok szögétől. A túl hosszúra nőtt karmok megnehezíthetik a járást, fájdalmassá téve azt, idővel a mancsok eldeformálódásához, az ízületek és csontok torzulásához, ezáltal a testtartás megváltozásához is vezethetnek, mely további betegségek forrása lehet.

A mancsokon túlnőtt karmok visszakanyarodhatnak és bele is nőhetnek a talppárnákba. A kellemetlenséget megpróbálhatja enyhíteni kedvencünk mancsai nyalogatásával, rágcsálásával, ám ezzel könnyedén utat nyithat különféle fertőzések, gyulladások előtt. Itt is érvényes a mondás, hogy jobb megelőzni, mint gyógyítani, ezért ellenőrizzük rendszeresen, legalább hetente a kutya karmainak állapotát.

Ha úgy látjuk, itt az ideje a karomvágásnak, némi gyakorlással mi magunk is szert tehetünk a szükséges tudásra, ám ha kutyánk ellenkezik vagy bizonytalanok vagyunk, hogyan is kezdjünk hozzá, inkább kérjük kutyakozmetikus segítségét. (Milka kutyám hamar hozzászokott például a karomvágáshoz, évek óta otthon csinosítom, Öcsi azonban fiú létére igazi drámakirálynőként viselkedik, ezért a karomvágást kutyakozmetikusra bízzuk. Szakavatott kezekben seperc alatt kész a manikűr, mire tízig elszámolunk, már vehetjük is le az asztalról. A sokadik alkalommal is örömmel megy be a szalonba, nyoma sincs az otthoni feszültségnek, küzdésnek, és az üzletből kilépve a séta és jutalomfalatok hamar feledtetik vele a műveletet.)

4. Tiszta mancs, ápolt szőr

A hosszabb szőrű kutyák mancsát több szőr fedi, melybe könnyedén beleragadhatnak nemkívánatos dolgok: tüskék, toklász, sár és egyéb szennyeződések. A talppárnák között összecsomósodott szőrszálak kényelmetlenséget okoznak, a mancson túlnövő szőr pedig megnehezítheti a járást, sima felületen, parkettán megcsúszhatnak, idősebb vagy mozgáskoordinációs problémával küzdő ebek akár el is eshetnek, meg is sérülhetnek. Mielőtt ollóval nekiesnénk a talppárnák közötti és körüli szőrnek, érdemes kutyakozmetikus segítségét kérni, nehogy egy véletlen mozdulattal belevágjunk a mancsba - egy izgágább kutyánál ez különösen veszélyes mutatvány lehet. Útmutatásával a későbbiekben akár otthon is elvégezhetjük a műveletet. Fő az óvatosság!

Fontos, hogy a mancsokon lévő szőr ápolt és lehetőleg tiszta legyen. A rátapadó dolgoktól befülledhet és kisebesedhet a bőr, egy toklász például fájdalmas sérülést okozhat, hegyes végével ugyanis képes átszúrni a bőrt, és a kezelés elmaradása esetén mélyebbre fúródhat a mancsban, akár a lábszáron is „elvándorolhat” felfelé. A szövetkárosodás, a fertőzés okozta gyulladás miatt a kutya rettentő fájdalmakat élhet át, ezért mielőbb forduljunk állatorvoshoz! Szerencsés esetben a toklász még könnyen eltávolítható a bőrfelületből, késedelmes beavatkozásnál azonban műtétre is szükség lehet.

5. Télen-nyáron, kint-bent... nem mindegy, hol jár!

Bármennyire is idő- és időjárásálló a kutya mancsa, bizonyos körülmények között extra védelemre szorulhat. Télen a csípős hideg és a fagy kiszáríthatja, a bőr kicserepesedhet, séta közben pedig az utcákat borító sóder és vegyi jégoldók kimarhatják a bőrt, táptalaját képezve a fertőzéseknek és gyulladásoknak.

A téli sétákat követően mossuk meg a kutya mancsait langyos vízben a rátapadt só és egyéb anyagok eltávolítása érdekében. Séta előtt pedig bekenhetjük mancskrémmel, de húzhatunk rá kutyacipőt is (ld. 6. pont).

Hosszú szőr esetén gondot okozhatnak a bundába ragadó hó által formált kőkemény kis gombócok, melyektől óvatos, lassú áztatással lehet a legkíméletesebben megszabadulni. Ne kezdjük el húzni, mert a hólabdácskákkal együtt az összegubancolódott szőrt is kitéphetjük! Egy leterített törölközőre helyezve kutyánkat megfújhatjuk hajszárítóval is, miközben ujjainkkal elmorzsolgatjuk a gombócokat, feltéve, ha már hozzászokott a gyakran „ijesztő szerkezethez”.

Nyáron, különösen hőség idején figyeljünk oda, hol és mikor visszük sétálni kedvencünket! A forró aszfalton járva akár pár perc alatt is megéghet a talppárnák bőre, ezért célszerű a kora reggeli és a késő esti órákra időzíteni mindenféle kutyás kimozdulást. (Mégis, hány gazdit látni, aki kedvence fájdalmát figyelmen kívül hagyva a déli órákban grasszál vele a tűzforró járdán vagy a sétányon… Nemcsak mancssérülés, hanem a hőguta veszélyének kitéve kutyáját.).

Ne feledjük, hogy a homokos talaj, a sziklás, kavicsos és murvával beszórt felületek is hamar felhevülhetnek a tűző napsugarak hatására. A hőség óráiban mindenképpen kerüljük e területeket, még akkor is, ha árnyék vetül rá. Próbaképpen tegyük le kezünket a talajra, betonra 5-10 másodpercre – ha el kell kapnunk, mert úgy érezzük, megég, akkor kutyánkat se sétáltassuk rajta. Még akkor sem, ha hűséges jelleméből adódóan bármikor, bárhová követne minket!   

6. Kutyacipő, a praktikus mancsvédő

A kutyáim ritkán viselnek cipőt, de fontosnak tartottam hozzászoktatni őket, hogy szükség esetén bármikor rájuk tudjam adni. Több alkalommal is előfordult már hosszas ápolásra, kötözésre szoruló karomsérülés, melynek gyógyulása alatt remek hasznát vettük a „tutyinak”. Sétákon általa védtük a sérült mancsot és a rajta lévő kötést is, mely mozgás közben, a talajjal érintkezve rövid idő alatt bekoszolódik, és a felülettől, valamint a terheléstől függően fel is mondhatja a szolgálatot.

Ma már különféle célra előállított termékek állnak rendelkezésre, a vízhatlan kutyacipő például esős, havas időben is nagy segítségnek bizonyulhat. Városi környezetben távol tartja a kutya mancsától az utcára kiszórt jégoldókat, a sóder és a vegyi anyagok ugyanis rövid idő alatt felmarhatják a talppárnák bőrét (ld. 5. pont), fájdalmas, égési sebekhez hasonló sérüléseket okozva. A természetjárók kedvenceik számára is beszerezhetnek túracipőt, mely a sziklás, kavicsos felületen is védelmet biztosít.

Vásárlás előtt azonban ajánlatos felpróbálni kutyánk lábára, hogy könnyen feladható legyen, stabilan álljon viselés közben és kényelmesen tudjon benne járni. Fontos, hogy ne szorítsa a lábát, ne nyomja vissza a karmait, és ne fülledjen be, jól szellőzzön. A megfelelő méret kiválasztása azért is fontos, mert egyik-másik ebnél felépítéséből adódóan eltérhet a mancsok mérete, erősebbek lehetnek a mellsők és akár egy mérettel kisebbek a hátsók. Fokozatosan szoktassuk hozzá, dicsérjük és jutalmazzuk a tanítás során, hogy a kezdeti tipegést követően magabiztosan használhassa cipőcskéit.  

Összegzés

A kutya mancsa csodálatos szerkezet, ritkán sérül, de akkor heteken át is eltarthat a felépülés. Ellenőrizzük rendszeres időközönként, vágjuk rövidre a karmokat, tartsuk a mancsot egészségesen, hogy kedvencükkel nap, mint nap együtt indulhassunk útnak, legyen szó egy rövid sétáról vagy hosszabb túráról, közös kalandról.