Boldogság vagy engedelmesség – melyik a fontosabb?

Manapság egyre inkább családtagként gondolunk a kutyákra. Sok időt töltünk velük, szeretünk a kanapén összebújni, és hagyjuk, hogy az ágyunkban (vagy legalábbis a hálószobánkban) aludjanak. És bár az engedelmességről szóló gondolatok illeszkednek a kutyákra vonatkozó régimódi farkasfalka-metaforákhoz, nem igazán passzolnak ahhoz, hogy a kutyákra családtagként gondolunk. És nem illenek az állatjóléti modellekhez sem, amelyek arra a kötelességünkre összpontosítanak, hogy biztosítsuk a kutyáknak azt, amire szükségük van. A kutyák élőlények, akiknek saját szükségleteik és igényeik vannak – és a pozitív érzelmek ma már az jó állatjólét fontos részének tekinthetők.
 

Ennek a változásnak a része a kiképzésről való gondolkodásunk megváltozása. A kizárólag az engedelmességre való összpontosítás figyelmen kívül hagyja azokat a dolgokat, amelyekre a kutyáknak szüksége van (például a rágójátékokat), a kutyasétáltatást pedig egy katonai kiképzési gyakorlattá változtatja, ahol a kutyáknak nincs lehetőségük szaglászni, közben pedig jól tudjuk, hogy a szimatolás mennyire fontos a számukra. Tudjuk, hogy az olyan averzív módszerek használata, mint a sokkoló, a póráz rángatása és a szöges nyakörvek, kockázatokkal járnak, beleértve a félelem, a szorongás, a stressz és az agresszió kockázatát, valamint a tulajdonossal való esetlegesen megromló viszonyt. A jutalmazáson alapuló módszerek e kockázatok nélkül működnek. Szórakoztató, gazdagító tevékenységgé tehetik a kiképzést a kutya számára. És ha arra összpontosítunk, hogy megtanítsuk a kutyáknak azokat a készségeket, amelyekre szükségük van a társadalmunkban való élethez, – például hogyan kell kezeljék az állatorvosnál tett látogatást, vagy hogyan birkózzanak meg a tűzijáték zajával – akkor egész életük során boldogabbak lehetnek.

Egyes viselkedési problémák közvetlenül a kutyák szükségleteinek kielégítésének elmulasztásából erednek. Ha ezeket az eseteket kizárólag az engedelmesség szempontjából vizsgáljuk meg, akkor figyelmen kívül hagyjuk a lényeget. Ha a kutyáknak nincs elegendő lehetősége a mozgásra és nincs részük környezetgazdagító időtöltésben sem, akkor bizony más módokat fognak találni fölös energiáik levezetésére. Ha a kutyáknak nincs mondjuk rágójátékuk, akkor megrághatják a cuccaink egy részét, mert a rágás természetes viselkedés számukra. Ha félnek valamitől, akkor szükségük van rá, hogy segítsünk nekik megtalálni a módját, hogy megbirkózzanak vele. Ha lehetséges úgy, hogy eleinte eltávolodhassanak attól, amitől félnek, majd pedig fokozatosan megtanítjuk nekik, hogy bármi is az, mégsem olyan félelmetes deszenzitizáció és ellenkondicionálás segítségével. Egy nyüzsgő háztartásban, ahol sok minden történik, szükségük lehet egy biztonságos, csöndes helyre, ahová elvonulhatnak pihenni, ha kicsit soknak találják.
És ha egészségügyi problémájuk van, ami miatt például fájdalmat vagy bármilyen kellemetlen érzést élnek át, akkor állatorvoshoz kell vinni őket.
 

Persze való igaz, hogy néhány dolog, ami boldoggá teszi a kutyákat, soha nem lesz elfogadható nekünk embereknek: például a konyhapulton hűlő sültcsirke elcsenése, vagy a szarvas-kaki felevése, vagy akár a rothadó lazac tetemben való meghempergőzés. A kutyák szerethetik ezeket a dolgokat, de mi sosem fogjuk. A gazdin múlik, hogy a helyzet menedzselésével és a megfelelő tréninggel megelőzi ezek előfordulását: például nem hagyja a csirkét olyan helyen, ahol a kutya hozzáférhet; pórázon vezeti az ebet azokon a helyeken, ahol kakit ehet vagy dögbe fekhet. Vagy utólag kezeli a következményeket féreghajtóval és fürdővel.

Jó hír, hogy az első kérdés az lenne, amit a legtöbb gazdi feltenne a kutyájának, ha beszélni tudna, hogy „Boldog vagy?”. Ezt követi a „Hogyan tehetném boldogabbá az életedet?”.
Ha az az elsődleges célod, hogy a kutyád (még) boldogabb legyen, sok mindent megtehetsz.
Kiválaszthatsz olyan dolgokat, amelyekről tudod, hogy a kutyád szereti, és ezekkel a foglalatosságokkal több időt tölthettek: például mehettek többet sétálni, engedheted többet szaglászni vagy játszani, tréningezhettek jutalomfalatokért, stb.
Ha viselkedési problémái vannak, amikkel nem tudsz egyedül boldogulni, kérj segítséget. Győződj meg róla, hogy az oktató, akivel dolgoztok félelem-mentes, jutalomalapú képzési módszereket alkalmaz. És természetesen találd meg a módját, hogy hogyan kezeljétek azokat a dolgokat, amelyek félelmet, szorongást vagy stresszt váltanak ki kutyusodból.

Általánosságban elmondható, hogy ha biztosítjuk a kutyáknak azt, amire valóban szükségük van, az azt jelenti, hogy jól érzik magukat és boldogok. Ebben az esetben kisebb az esélye, hogy viselkedési problémáik lesznek, és nagyobb a valószínűsége, hogy jó kapcsolatot ápolnak a gazdival. Tehát az engedelmesség helyett, a boldogságra, kiegyensúlyozottságra célszerű fókuszálni. Mindenki, aki szereti a kutyáját azt akarja, hogy négylábú barátja is boldog legyen.

Itt szeretném megragadni a lehetőséget, hogy egy személyes megjegyzést fűzzek a cikkhez:

Szerintem napjainkban a kutyákkal való problémák egyik legerősebb forrása, hogy nem a valódi szükségleteiket vesszük figyelembe. Illetve sok gazdi hajlamos a saját igényeit kivetíteni a kutyára. Nem véletlenül hangoztatják a szakemberek, hogy a céljainkhoz, életritmusunkhoz megfelelő fajtát válasszunk társállatnak. Hiába nagy kedvencünk mondjuk a szánhúzó fajták (Husky, Szamojéd, stb), ha nem vesszük figyelembe, hogy ez a fajta arra lett szelektálva, hogy reggeltől-estig végtelen sok kilométeren át húzza a szánt vezetője irányításával, hóban-fagyban-szélviharban. Mi pedig hétfőtől-péntekig 9-től 5-ig az irodában dolgozunk, majd szabadidőnk nagy részét filmnézéssel a kanapén szeretjük tölteni és nem is kívánunk ezen komolyan változtatni. Egy ilyen kutyának hatalmas energiái, nagy mozgásigénye van. Ráadásul határozott, következetes vezetőt igényel. Hiszen, gondoljunk csak bele, hogy milyen körülmények között kell élnie és végeznie a feladatát eredeti életközegében. És őt mégis az fogja igazán boldog, kiegyensúlyozott kutyává tenni, ha sokat futhat, mozoghat, de közben megkapja a kellő irányítást és feladatokat a gazdától.

És még egy nagyon fontos dolog: Zazie Todd Ph.D. eredeti cikke egyesek számára talán úgy tűnik, hogy azt sugallja, hogy a kutyáknak csupán szeretkére, rágókára, likimatra és hasonlókra van csak szüksége a boldogsághoz.
Ez azonban így nem igaz. A kutyák keretrendszerben, szabályok mentén tudják élni a legjobb életüket. Amíg közöttünk emberek között lehetnek olyanok, akik leginkább szabályok nélkül érzik magukat boldognak, addig az ebeknek szükségük van az igazodási pontokra, hogy az emberek világában elboldoguljanak. Ha ezeket nem tanítjuk meg nekik és tartatjuk be velük, akkor könnyen összezavarodhatnak és az megint csak viselkedési problémák kialakulásához vezethet.