Ha boldog a kutyánk, mi is jobban érezzük magunkat

A pszichológia irodalma megannyi információt nyújt azzal kapcsolatosan, milyen módon javítja az életminőségünket egy kisállat tartása. Az úgynevezett „kisállat-hatás” egyik lényeges pontja a kutya és gazdája között létrejövő kölcsönös érzelmi és mentális támogatás. Nemrég pedig az is kiderült, hogy a kutyatartók fokozott testi-lelki harmóniát, jobb közérzetet mutatnak nemcsak akkor, amikor kedvenceik pszichológiai szükségletei kielégítődnek, hanem már pusztán attól is, amikor ennek érdekében tesznek erőfeszítéseket.

Tanulmányok igazolják, hogy a hozzánk közel álló személyekről való gondoskodástól jobban érezzük magunkat, hozzájárul pszichológiai és érzelmi egészségünkhöz. Ezt az elgondolást bővítették ki a kutatók: „Ha a gazdik kutyáikra is közelállóként tekintenek, ésszerű azt feltételezni, hogy a kutya pszichológiai szükségleteire történő ráhangolódás a gazda számára is kielégítő, melynek következtében nagyobb elégedettséget, örömet, kevesebb stresszt érezhetnek, és közelebb érzik magukat kedvencükhöz.”

Boldog kutya – boldog gazdi?

Ezen összefüggésre keresték a választ egy tanulmányban 104 kutyatartó tapasztalatai alapján. A 16 és 74 év közötti résztvevők vállalták, hogy 21 napon át felelnek megadott kérdésekre, valamint a kutyájukkal való kapcsolatuk fényében osztályozzák a kérdőívben szereplő állításokat.

Egyfelől vizsgálták azt, hogyan látják a gazdik kutyájukkal való kapcsolatukat saját szemszögükből, mennyire elégülnek ki pszichológiai szükségleteik, másfelől megpróbálták átérezni azt is, kedvencük hogyan élheti meg kapcsolatukat. Az érmének ugyanis két oldala van: egy kapcsolatban az érzelmi és pszichológiai támogatás oda-vissza működik.

A kutyától érkező érzelmi és pszichológiai támogatás mértékének meghatározására olyan állításokat kellett pontozniuk, mint: „Úgy érzem, a kutyám tényleg törődik velem és szeret engem.” Annak mérésére, hogy a gazdi szerint mennyire éli meg kedvence támogatónak a kapcsolatukat, többek között az alábbi állítást kellett mérlegelniük: „Amikor a kutyámmal interakcióba léptem, megpróbáltam kimutatni felé, hogy tényleg fontos számomra.”

A kérdőív alábbiakra is kitért: napi szükségletek kielégítése, napi boldogság és a napi pszichológiai distressz mértéke. Végezetül az úgynevezett „Napi Kapcsolat Minőségi Skála” pontozása sem maradhatott fel, természetesen a kutya-gazda kapcsolatra átírt változata, mely a kutyához való érzelmi közelséget hivatott felmérni.

Az eredmények alapján azok a gazdik, akik jobban odafigyeltek kutyáik pszichológiai szükségleteire, általában véve jobban érezték magukat, jobb volt a közérzetük, hangulatuk és érzelmileg is közelebb érezték magukat kedvencükhöz, stressz-szintjük pedig alacsonyabb volt. A további elemzések kimutatták azt is, hogy a gazda által nyújtott érzelmi és pszichológiai támogatás mértéke előre jelezte a gazdi jólétének, az általa érzett distressznek és a kutyájával való kapcsolatának napi ingadozását is.

Ahogy az várható volt, a kutyától érkező támogatás mértéke is szoros összefüggésben állt a gazdi testi-lelki harmóniájával, jótékony hatása megjelenik a szorosabb kötődésben és a stresszt is csökkenti. Érdekességként kiemelték, hogy a kutyának nyújtott érzelmi és pszichológiai támasz előnyei messze túlszárnyalták a kutyától érkező támasz hatásait. Ebből arra következtettek, hogy a kedvenceik szükségleteinek kielégítése a saját pszichológiai szükségletek kielégítésének egyedi formája, önmagában is megjelenik.

Mivel magyarázható mindez?

A kutyatartók hajlamosak lehetnek emberi tulajdonságokkal felruházni kedvenceiket, emiatt úgy érezhetik, hogy ők is ugyanolyan pszichológiai szükségletekkel rendelkeznek, mint mi, emberek. Ha így tekintünk rájuk, szükségleteik kielégítése érdekében tett erőfeszítéseink (pl. a kutya minőségi táplálása, egészségi állapotának elősegítése, a rendszeres testmozgás, játék, tanulás és szociális igényeinek kielégítése, stb.) jótékony hatással bírnak ránk, méghozzá ugyanúgy, mintha egy hozzánk közel álló személyről gondoskodnánk.

Egymás mellett élni vagy együtt élni - nem mindegy

A szerzők szerint azonban egy kisállat tartása önmagában nem elegendő a fent leírt pozitív hatások megtapasztalásához. Például, ha valaki azért vesz magához egy kutyát, hogy elijessze a betörőket, kicsapja láncra vagy ketrecbe zárja szaporítási céllal, de különösebben nem foglalkozik vele, annak aligha van köze az alapvető pszichológiai szükségletek kielégítéséhez. Minimális mértékben járul hozzá (ha egyáltalán) a kutyatartó jó közérzetéhez, testi-lelki harmóniájához. A kutya, mint érző, lélegző, élőlény szemszögéből nézve pedig igencsak szegényes és szomorú tartás ez, ahol kötődésnek, egymás iránti odaadásnak, szeretetnek, vagyis kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatnak aligha van nyoma.  

Ezzel szemben, ha egy kutya társasági céllal van tartva, megbecsült családtag, akkor a kapcsolat létezik, és az érzelmi-pszichológiai adok-kapok is működik, melynek köszönhetően mindkét fél megélheti annak jótékony hatásait. 

Ha szívesen olvasnál még többet a témában, ajánljuk figyelmedbe írásainkat:
 

• Jobban szereted a kutyákat, mint az embereket?
   
• Mentális egészségünkre is jó hatással vannak a kutyák
   
• Miért páratlan a kutya és gazdi között kialakuló kapcsolat?
   
• 10 dolog, amivel boldogabbá és teljesebbé teheted kutyád életét
   
• 12 jel, hogy kutyádnak Te vagy a minden