Miért ásnak a kutyák?

Megrágott csontok, játékok, a távirányító… ”Kincsek”, melyek a ház vagy a kert legkülönbözőbb pontjain leledzenek. A “Hogyan kerültek oda?” kérdés kapcsán valószínűleg kutyánk képe ugrik elénk, ahogy elragadtatott örömmel dolgozik újonnan megszerzett tárgyai elrejtésén.

Ösztönös viselkedésük sok ezer évvel ezelőttről ered, amikor a kutyák még falkákban éltek a vadonban. Rengeteg időt és energiát emésztett fel a préda felkutatása, becserkészése és leterítése, de a vadászat itt még nem ért véget, hiszen a falkának meg kellett védenie a nehézségek árán megszerzett táplálékot a többi ragadozótól. Egy-egy sikeresebb vadászat után viszont előfordult, hogy kutyáink ősei nem tudták elfogyasztani a felhalmozott élelmet, s mi lehetne jobb megoldás mindkét problémára, mint a tetem megmaradt részeinek gondos elrejtése? Azáltal, hogy elásták a földbe a csontokat és a húst, a gödröt borító föld és sár természetes védőréteget képzett a napfény és oxigén beáramlása ellen, így megőrizte frissességét, valamint elfedte a többi ragadozó elől a szagát.

Kedvenceinknek manapság már nem kell aggódniuk az élelem miatt. Mégis, számos gazdi tapasztalja, hogy kutyája bizonyos tárgyak, játékok, egy-egy finom falat elrejtése céljából lyukakat ás a kertben. Függetlenül attól, hogy kutyád minden nap megkapja a várva-várt ételadagját, természetes “raktározási ösztöne” továbbra is működik, mely arra készteti, hogy gondoskodjon jövőbeli ellátásáról. Az éhezéstől való félelem igen erős motiváció, amit nemcsak a táplálék elrejtéséből, hanem az asztalnál könyörgő tekintetekből is jól ismerünk.

Ha a gazdi túlzottan nagylelkűen bánik az étellel és a jutalomfalatokkal, lehet, hogy egy idő után a kutya számára is soknak bizonyul, így inkább elteszi későbbre, hogy újra élvezhesse az ízét. Ha nem szeretnénk a kertben vagy otthonunkban ételmaradékokkal találkozni, annyit adjunk enni kutyánknak, amennyit elfogyaszt, a többit vegyük el előle.

Az ásás, mint unaloműző póttevékenység a felgyülemlett energia levezetésének egyik ösztönös módja lehet. Ha a kutya túl sokat van egyedül otthon, ne csodálkozzunk, ha elkezdi feltúrni a kertet vagy kaparászni a padlót. Vigyük el kutyánkat egy kiadós sétára, biciklizni vagy jó időben úszni. Adjunk neki feladatot, tanítsunk neki új trükköket, hogy szellemileg lefárasszuk. Kipróbálhatunk különböző kutyás sportokat (agility, flyball, Treibball), nyáron vízi sportokkal is ismerkedhetünk. Állítsuk kihívások elé, hogy ne érezze a kényszert gödrök ásására, és megóvhassuk kertünket attól, hogy romhalmazzá váljon... 

Ha a kutya elhanyagolva érzi magát, megpróbálhatja magára vonni gazdája figyelmét egy-egy értékesebb tárgyának elcsenésével. Ez lehet egy a cipő, a telefon vagy egy csillogó ékszer is. Szerzeményének elásásával játékra is invitálhatja a gazdit. Ha észrevesszük, mire készül, még azelőtt vegyük el tőle a “kincset”, mielőtt az egy gödör mélyén végezné. Ha a lopás és ásás után szidjuk le a kutyát, jutalomként is megélheti, hiszen ötlete “bevált”, a gazdi felfigyelt rá, végre foglalkozik vele. Inkább előzzük meg egy rossz szokás kialakulását.

A föld alatt élő rágcsálók, ragadozók szaga néhány kutya számára különösen vonzó, felkelti vadászszenvedélyüket. Bizonyos kutyafajták pedig arra lettek kitenyésztve, hogy azok elejtésében segítsenek gazdáiknak. A kotorékebek (tacskók, terrierek) például eredeti feladatukból fakadóan szeretnek ásni. Ezt megelőzendő, vigyük el kutyánkat olyan foglalkozásra, ahol vadászösztönét megfelelő keretek között élheti ki. 

Ha kutyánk a kertnek egy bizonyos pontján ás, borítsuk be azt egy műanyag- vagy falappal, de kijelölhetünk számára egy saját “ásóhelyet” is, pl. egy elkerített kis részt, ahol kedvére "alkothat".

Vihar vagy tűzijáték idején tapasztalhatjuk, hogy kutyánk elkezdi a padlót, szőnyeget kaparni. Félelmében búvóhelyet keres, ahol biztonságban érezheti magát. A félős kutya feszültségét oldhatjuk játékkal, zene vagy a televízió felhangosításával, melynek zaja elfedi a dörgés ijesztő hangját, súlyosabb esetben alkalmazhatunk enyhe nyugtatót is - kizárólag állatorvosi javaslatra!

Vemhes szukáknál is megfigyelhető az ásás. Ellés előtt néhány nappal egy számára védettnek ítélt helyen elkezdhet ásni, vackolni, hogy ott biztonságban hozhassa világra kölykeit. Mutassuk meg neki az elletőládát, helyezzük el benne kedvenc takaróját, játékát - fokozatosan szoktassuk hozzá, míg magáénak tekinti.

A nyári hőségben kutyánk hűvös menedéket kereshet egy földbeásott gödörben. Biztosítsunk számára egy árnyékos, szellős helyet, ahová behúzódhat a meleg elől, s mindig legyen előtte friss víz! Ha a kutya télen is kint van tartva, a hideg elleni védekezésképpen áshat magának egy gödröt, melybe belekucorodva igyekszik melegen tartani magát. Készítsünk számára hőszigetelt kutyaházat, melyben kényelmesen elfér.

Tartsuk észben, hogy a kutyák remek megfigyelők, és könnyen tanulnak egymástól - ez az ásásra is vonatkozik! A legjobb módja, hogy megakadályozzuk a rejtegetési ösztönt, ha minimalizáljuk a kutya által elérhető dolgok számát. Cserélgessük játékait, hogy a választék érdekesebb legyen számára. Továbbá ne feledjük, hogy a kertben használt vegyszerek ártalmasak is lehetnek kedvencünk egészségére, ezért ha rosszullét jeleit látjuk rajta, azonnal vigyük állatorvoshoz!