Miért eszik füvet a kutyám?

"Miért füvezik a kutyám?" - Talán az egyik leggyakoribb kérdés, amit a gazdik feltesznek az állatorvosoknak, hiszen olyan gyakran előfordul. A fűevés hátterében sejthető valamilyen tápanyaghiány, de ha a kutya kiegyensúlyozott, teljes értékű étrenden van, akkor mégis miért folyamodik hozzá?

A legelészés, mint fizikai szükséglet

Az általános vélemény szerint akkor eszik füvet a kutya, ha elrontotta pocakját. Egyesek szinte habzsolják a fűszálakat, hogy aztán pár perc elteltével „viszontlássák”. Kissé hasonlít a csirke vagy a tojás dilemmájához: melyik volt előbb? Négylábú barátunk azért legelészett, hogy megszabaduljon a gyomorrontástól, vagy éppen amiatt fáj a pocakja és hány, mert füvet evett?

Érdekes, hogy egy 1500 fős tanulmányban a kutyák alig egynegyedénél figyeltek meg hányást a füvezést követően, tehát már nem is olyan egyértelmű az összefüggés a gyomorfájás és a fűevés, mint "alternatív gyógymód" között. 

Az adatok azt is mutatják, hogy csupán 10%-ra tehető azon kutyák száma, akiken betegség jelei mutatkoztak a fűevést megelőzően. Úgy tűnik, a legelésző kutyák többségénél nem tapasztalható gyanús tünet és a csemegézés után sem hánynak.

Van egy dolog azonban, amire a megfelelő emésztéshez szükségük van, méghozzá a durvább textúrájú táplálék (pl. fakéreg). Bizonyára nem ez jut eszünkbe egy vékonyka fűszálról… Ám a benne lévő rostok miatt fontos kiegészítője lehet a kutya étrendjének is. Elősegíti az elfogyasztott táplálék megemésztését, jótékonyan hat a bélmozgásra és az ürítésre is. A fűevés tehát hozzájárulhat eme testi funkciók egészséges, hatékonyabb „menetéhez”.

Figyelem: ha úgy látjuk, kedvencünk pocakja érzékeny, kellemetlenséget vagy fájdalmat okoz, látogassunk el az állatorvoshoz! Emésztési probléma, reflux, irritábilis bél szindróma (IBS), hasnyálmirigy-gyulladás, és megannyi betegség bújhat meg a tünetek mögött. Minél előbb kivizsgáltatjuk, annál hamarabb segíthetünk kutyánkon!

A legelészés, mint pszichológiai szükséglet

Furcsán hangozhat e megfogalmazás, mégis érdemes foglalkozni vele. A gazdi távolléte alatt egy idő után elunhatja magát a kutya, és ha éppen a kertben tartózkodik, könnyen feltalálhatja magát. A fű legtöbbször kéznél, vagyis mancsnál van, a legelészés pedig olyan tevékenység, ami nem igényel különösebb energiabefektetést. Talán ez járhat a kutya fejében: „eleszegetek itt magamban, addig is történik valami”.

Társas lények révén igénylik a gazdival való kapcsolatot, interakciót, és ha elhanyagolva érzik magukat, olyan dolgokhoz folyamodhatnak, ami könnyen felhívja a gazdi figyelmét. Sajnos ezek olykor nemkívánatos viselkedéseket eredményeznek, ilyen lehet az is, hogy túl gyakran, túl sok füvet eszik a kutya. Jóból is megárt a sok, a túlzásba vitt legelészés pedig kellemetlenségekhez vezethet (pl. hányás, puffadás, hasmenés).

A stressz és szorongás is szerepelhet a fűevés okai között. Ezt ahhoz hasonlíthatnánk, amikor idegességében az ember elkezdi rágni a körmeit, folyton nassol, vagy kezeivel babrál valamin. Mindenkinél másképp nyilvánulhat meg a feszültség, a kutyáknál ez lehet éppen a legelészés is, mely akár kényszeressé is válhat.

Mit tehetünk mi, gazdik?

Beszámolók szerint ez a viselkedés az esetek döntő többségében mérséklődik, amint a kutya megkapja mindazt a foglalkozást, törődést és szeretetet, amire vágyik. Ez lehet a gazdi illatát árasztó ruhadarab, például pulóver vagy egy takaró, amelyhez távollétünkben odabújhat a kutya. Ha jobban szereti a gondolkodós feladatokat, taníthatunk neki trükköket, gyakorolhatunk egy kis engedelmességet, megdolgoztathatjuk orrát szimatmunkával, és bevethetünk interaktív játékokat is. Az aktívabb ebeknél pedig egy kiadós testmozgás (séta, túrázás, futás, stb.) és szabadtéri játék (labdázás, frizbi, stb.) is kiváló elfoglaltság lehet.

Unalom, magány, szorongás – ha úgy érezzük, nehezen találjuk a megoldást ezekre a kihívásokra, forduljunk tapasztalt, pozitív megerősítéssel dolgozó kutyaviselkedési szakemberhez, trénerhez.

A legelészés, mint ösztönös tevékenység

Kutyáink ősei hírből sem ismerték a száraztápot, amit zacskóból mer ki a gazdi. Táljuk sem volt, amibe minden nap kaptak volna finomságot, nem beszélve a jutalomfalatokról… Maguk kutatták fel élelmüket, és a vadászatot követően szinte minden részét elfogyasztották a prédának. A hús, belsőség, csont és a gyomor is fontos táplálék volt, különösen annak tartalma (füvek, növények, gyümölcsök), melyet a növényevő/rágcsáló előzőleg megőrölt fogaival és megkezdte emésztését. Ez biztosította a rostok javarészét.

Az ember mellett töltött évezredek során a kutya emésztőrendszere is átalakult, tulajdonképpen ugyanúgy nem sorolhatók 100%-ban a ragadozó kategóriába, minthogy mindenevőbe sem – valahol a kettő közötti átmeneti halmazban helyezkednek el. A vadon élő kutyafélék gyakorlatilag bármit megesznek, amiből értékes tápanyagokhoz juthatnak. Ürülékminták elemzéséből kiderült, hogy a farkasok 11-47%-a fogyaszt füvet is.

A velünk élő kutyának már nem kell ennivalóra vadásznia, de ettől még ugyanúgy megennének bármit, amit felkelti érdeklődésüket. Az őseiktől örökölt fűevés „hagyománya” tehát igen mélyen gyökerezik bennük.

Szeretik egyáltalán a kutyák a füvet?

Többféle magyarázatot is találhatunk a fűevés miértjére, a legegyszerűbb talán mégis az, hogy azért legelészik a kutya, mert szereti. Élvezheti a fű textúráját és ízét, azt, ahogyan a foga alatt ropog. Igazi ínyencek is akadnak közöttük, akik kizárólag a tavaszi friss zöldből szeretnek csemegézni.

Adódhat gond abból, ha a kutya füvezik?

Jótékony hatásai mellett azért a fű nem igazán tartozik a legjobb nassolnivalók közé. Bár önmagában ártalmatlan, a növényvédő és rovarirtó szerekkel kezelt fűvel együtt mérgező anyagokat is elfogyaszthat a kutya. A mások által hátrahagyott ürülékkel szennyezett fűszálakkal pedig paraziták is bekerülhetnek szervezetébe. Emiatt – és egyébként is – nagyon fontos, hogy kedvencünknek rendszeres védelmet biztosítsunk a külső-belső élősködők ellen! Hamar bajt lehet abból, ha a kutya véletlenül lenyel egy toklászt vagy kalászt! Köhögés, fulladás, rosszullét utalhat erre - azonnal induljunk a rendelőbe! 

Ha szeretnénk elérni, hogy kutyánk kevesebb füvet egyen vagy hagyjon vele, kipróbálhatjuk a következőt: mindig legyen nálunk némi jutalomfalat, és mielőtt nekikezdene a legelészésnek, hívjuk el, és adjunk neki egy falatot, nagy dicséret kíséretében. Ha akkor kapja meg a falatot, miután már evett füvet, összekötheti a jutalmazást a fűevéssel. De ha már azelőtt elhívjuk, hogy enne belőle, hamar rájön, hogy azért jár a jutalom, ha otthagyja a füvet. Kihívás lehet, ha a kutya kevésbé „kajás” – szerencsés, ha a gazdi figyelme, a dicséret, simogatás az, ami jobban motiválja. Bárhogyan is, érezze, hogy miért jutalmazzuk! Trükkös feladat, ahol nekünk kell résen lennünk, ezért ha úgy érezzük, nehezen boldogulunk vele, kérjünk segítséget!

Összegzés

Az alkalmankénti legelészés miatt még nem kell aggódnunk, amennyiben kedvencünknek is jólesik. Egy ösztönös viselkedés megváltoztatása ugyanis nem mindig összeegyeztethető a kutya lényével, s ha az nem a megfelelő módon történik, sajnos több kárt okozhatunk, mint hinnénk. Amire figyeljünk: rosszullét jelei, szokatlan tünetek esetén minél előbb mutassuk meg kedvencünket az állatorvosnak!

Megjegyzés: A cikkben foglaltak nem helyettesítik az állatorvosi diagnosztikát. Ha kedvencénél egészségügyi probléma merül fel, minden esetben kérje ki állatorvosa véleményét!